Több évre tervez a MÛvészetek Palotája
– A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem a világ tíz legjobb akusztikájú hangversenyterme között szerepel, így mint épület felkínált egy nagyszerÛ lehetÕséget. Az intézmény korábbi vezetÕje, Kiss Imre nagyon jó érzékkel hívott meg olyan külföldi mÛvészeket, akik hitelessé tették a házat és a magyar fellépÕket is. IdÕközben felépült egy nyolc mÛfajt felölelÕ tartalmi rendszer, így a Müpa soha nem korlátozta a megjelenÕ kulturális szegmenseket. A házban többek között megjelenik a tánc, a minÕségi kultúrát megtestesítÕ pop- mellett a világzene is, a dzsessz, a komolyzene opera ága, maga a komolyzene, sÕt, itt van Európa sokak szerint legkedveltebb orgonazenei hangversenyterme is.
– Lehet ilyen hosszú távra tervezni a mai válságos viszonyok között mind szakmailag, mind üzletileg?
– A 2011–15 közötti tervezés már hosszabb távra szól. Ezen belül el kell helyezni a hangsúlyokat, így három évben és valamivel rövidebb távon is gondolkodunk. Felrajzoltunk egy horizontot, és azt fogalmazzuk meg, hogyan tudunk ebbe az irányba eljutni. Ez a horizont több irányból közelíthetÕ meg, de egy eredÕje van, az pedig a gazdag magyar kulturális örökség. Az senki számára nem lehet kérdés, hogy nagyon erÕsek vagyunk értékek terén, ezeket fel kell tárni, transzformálni és az emberekhez eljuttatni. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a kulturális értékek itt vannak körülöttünk. Életre keltésükhöz sokszor nem is pénz kell, csupán észre kell vennünk azokat. E gazdaságilag válságos idÕkben alapvetÕ fontosságú, hogy az emberek számára legyenek látható horizontok, és a kultúrában van az egyik olyan erÕ, amely képes a távlatok kijelölésére.
– Milyen konkrétumokat fedezhetünk fel egy-két éves távlatban?
– Az épület és a tartalmi rész már megteremtett egy értékes márkanevet, amely nagyon erÕs hívószó. Ezt az elÕzÕ vezetés alatt mÛvészeti tanácsadóként is segíthettem, mondhatni, szimbolikusan kaptam egy stafétabotot, így az alapelveken nem kívánok változtatni, a megkezdett munkát szeretném folytatni. Ilyen szempontból a nagyon erÕs kontinuitás a célom. A kialakított koncepciót természetesen meg kell vizsgálni, és meg kell nézni, hol vannak esetleg gyengéi. Célunk továbbra is a minÕségi kultúra bemutatásának irányába haladni. Röviden úgy tudnám jellemezni, hogy a minÕségi kultúra alapvetÕ nyitottságot jelent, nem érték-prekoncepciók szerint osztályoz: befogad a populáris kultúrából is olyan elemeket, amelyekrÕl azt gondolja, komoly minÕséget képvisel.
– Merre lehet továbbfejleszteni a koncepciót?
– A fejlesztés iránya több lábon áll. A MÛvészetek Palotájában voltak önálló produkciók, de nem fektettek rá elegendÕ hangsúlyt. Az ilyen forrás- és piachiányos idÕkben egyre fontosabb a különbözÕ koprodukciók kialakítása, amelyek számottevÕ bevételt generálnak, s további disztribúcióra adnak lehetÕséget. Az könynyen belátható, hogy a hazai és a nemzetközi intézményekkel közös elÕadásokban összeadódik a résztvevÕk kulturális tÕkéje és tapasztalata, míg a költségek és a bevételek megoszlanak. Erre nemcsak nyugatról, hanem keletrÕl is van már érdeklÕdés. Az együttmÛködések keretében többek között a kulturális üzemeltetés know-how-ját is el lehet adni, ilyen szempontból az új kínai létesítmények jöhetnek szóba. Ezt folytatva akár a Kodály-módszert is értékesíteni lehetne ott.
– A tervben látszik, hogy az állami támogatások stagnálására, de közben a bevételek növekedésére számítanak.
MibÕl lehet újabb forrásokra szert tenni?
– A mai kor erÕs jellemzÕje, hogy a mozgóképi felület és az azon küldött információ nagymértékben megnÕtt. Erre mi is szisztematikusan készültünk, így az elmúlt évekbÕl több száz elÕadás felvétele megtalálható az archívumunkban. Ez az archívum hihetetlen értéket képvisel, így nem kérdés, ezzel mindenképp élni kell valahogy. Ezeknek a zömében hat- vagy több kamerás felvételeknek az eladását tervezzük, mÛsorformátumokat alakítunk ki, fÕleg a most induló tematikus csatornák, valamint a közszolgálati televíziók és rádiók jöhetnek szóba befogadóként.
A másik nagyon fontos és potenciális forrásszerzési lehetÕség a kulturális turizmus. Eddig szakadék volt a két ágazat között, mindkettÕ a másikra várt. Az ebben rejlÕ lehetÕséget a Müpa részérÕl felfogtuk, és leültünk a Magyar Turizmus Zrt. vezetésével tárgyalni. Vállaljuk, hogy már a következÕ évtÕl olyan programcsomagokat – a hétvégékre fókuszálva – állítunk össze, amelyek nyelvi akadályoktól mentesen, több más intézmény kínálatával együtt vonzók lehetnek a külföldi kultúrafogyasztók számára is. A terv szerint tematikus csomagokat állítanánk össze, egy-egy hívószó köré csoportosítva azokat. Itt többek között gondolunk a magyar értékek bemutatására, a kortárs magyar kultúra felvonultatására, de még a romkocsmák külföldi kedvelÕi is szóba jöhetnek vendégként a MÛvészetek Palotájában.
– Az elÕadások száma évrÕl évre növekszik. Meddig lehet ezt a tendenciát tartani?
– A növekedésnek határt szab a kapacitás adta lehetÕség, így nem az elÕadások számát, hanem azok minÕségét szeretnénk emelni. Ez komoly kihívás és komoly munka, a koprodukciós együttmÛködések kialakítása is ennek irányába mutat.
Névjegy
A Budapesti MÛszaki Egyetem szerkezetépítÕ mérnök szakán, majd a Színház- és FilmmÛvészeti FÕiskola film- és televíziórendezÕ fakultásán végzett. Több dokumentum-, rövidjátékfilmet, televíziós sorozatot, videoklipet és több száz reklámfilmet jegyez.1997-ben a Z+ zenetévé indító executive producere. Operarendezéssel 1999-ben debütált.
2002-ben készítette el az Oscar-díjas operatÕrrel, Zsigmond Vilmossal nagy nemzetközi sikert aratott Bánk bán címÛ operafilmet.
1997-ben a Z+ zenetévé indító executive producere. Operarendezéssel 1999-ben debütált.
2002-ben készítette el az Oscar-díjas operatÕrrel, Zsigmond Vilmossal nagy nemzetközi sikert aratott Bánk bán címÛ operafilmet.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.