BUX 38,644.57
-1.50%
BUMIX 3,853.23
+0.02%
CETOP20 1,945.79
-0.35%
OTP 8,530
-5.33%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-1.40%
+0.42%
ZWACK 17,450
+0.29%
0.00%
ANY 1,600
-0.62%
RABA 1,145
-1.72%
0.00%
-3.62%
-1.35%
+0.47%
0.00%
-5.14%
-1.90%
0.00%
-0.54%
OTT1 149.2
0.00%
-2.24%
MOL 2,560
+2.24%
+0.77%
ALTEO 2,270
+3.18%
0.00%
+1.87%
EHEP 1,545
-3.13%
0.00%
+0.79%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.35%
0.00%
0.00%
SunDell 42,000
0.00%
0.00%
-1.16%
-7.46%
0.00%
+0.96%
NUTEX 10.85
+2.36%
GOPD 12,000
0.00%
OXOTH 3,700
+9.79%
+4.53%
NAP 1,188
-1.49%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Cégvilág

A kapcsolatokban van a titok

Ha nehezen is, de túlélte a válságot a kisbéri Terimforg Kft. Mócher Imre ügyvezetőtől megtudtuk, hogy ezt a munka mellett elsősorban a kapcsolatoknak köszönhetik

A Bakonyalja fővárosának is nevezett Komárom-Esztergom megyei kisvárosban, Kisbéren több mint három évtizede, 1981-ben lett főfoglalkozású vállalkozó Mócher Imre. Még ezelőtt hét évvel, 1974-ben mestervizsgázott mint esztergályos, akkor is nősült.

– Már nagyon régen, a hetvenes évek közepén vállalkozó lettem, családi segítséggel – emlékezik a szakember. – Eleinte párhuzamosan dolgoztam a helyi Gamma Műveknél is, de aztán beláttam, hogy ez így nem megy, és önállósodtam. A család 1994-ben alakította meg a Terimforg Kft.-t, amelynek a feleségem, Teréz, valamint a fiam és a lányom is a tagja lett. Érdekesség, hogy már akkor önálló exportjogunk volt.

– Mi mindent gyártanak, hányan dolgoznak a káeftében?

– Eleinte a bányának, valamint az üveg- és az élelmiszeriparnak készítettünk különféle alkatrészeket. Húsz éve találkoztam egy osztrák partnerrel, akinek a mai napig felvonóipari alkatrészeket szállítunk. A létszám változó, voltunk már tizenketten is, most éppen hatan vagyunk, és persze ahogyan említettem, a család. A feleségem nagyon sokat segít, a fiam a fuvarozás mellett szintén.

– Megsínylették a válságot?

– Igen. Sok megrendelőnk „padlót fogott”, ugyanakkor a nemzetközi piacokon megerősödött a szlovén, a román és főleg a kínai konkurencia. A legrosszabb évünkben csaknem a felére csökkent a nettó árbevételünk, tavaly szerencsére már jó évet zártunk, és bízom az idei hajrában is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy itthon alapos piackutatást végeztünk, sikerrel.

– Mondana erre példákat?

– Hármat is. A két szomszéd faluban, Etén és Ászáron egy-egy multinacionális cég beszállítói lettünk, és a szintén közeli Orosztányban egy elektromos hálózatokat beszállító nagy cégnél is ott vannak a termékeink. Az utóbbihoz az idén februártól havi 40 000 alkatrészt vittünk, akkor nagyon elégedett voltam. Aztán ez a szám 30 000-re, majd 20 000-re csökkent. Na látja, ez a baj, a bizonytalanság.

– Hogyan állnak gépekkel?

– Nem panaszkodom, például most tavasszal is néhány öreg gépet sikerült újabbakra lecserélni az Ikarus móri gyárából, ahová szintén beszállítók vagyunk. Ezek ötévesek. Annak idején pályáztunk az új csarnokunkra, nyolc éve nyertünk, hat éve vettük birtokba. Komfortosabbá vált minden, hiszen van öltöző, fürdő, étkező.

– Hogyan alakul az esztergályosok, forgácsolók körében az utánpótlás?

– Rajtam nem múlik. Már legalább egy osztálynyi tanuló dolgozott nálam, sokan megbecsült szakemberekké váltak azóta. Most is van négy tanulóm, ezt nagyon fontosnak tartom. Vizsgáztatok is, és büszke vagyok arra, hogy már hagyománya van a környéken a Vasnyűvő Fesztiváloknak, ahová a szakiskolák a legjobb diákokat küldik megméretésre.

– Mennyire lehet előre gondolkodni?

– A fémiparban elkeserítőek a kilátások. A német prognózist lefelé módosították, akkor mi most mit csináljunk? Mindenesetre nem adjuk fel!

– Miben bízik?

– Az összetartó családban, a kollégáim szakértelmében és munkaszeretetében, no meg a kapcsolatokban. Az utóbbi nélkül a mai világban sem megy semmire az ember. Jómagam mindig közösségi ember voltam, a megyei kézműveskamara ellenőrző bizottságának elnöke, majd a megyei kereskedelmi és iparkamara tagozati osztályelnöke, az esztergályos mestervizsga bizottság elnöke, Kisbér térségében az IPOSZ elnöke tíz éven át. Jelentős információs és kapcsolati tőkét halmoztam fel az elmúlt évtizedekben. Hiszem, hogy a személyes ismeretség mindig lendít a dolgokon, többet ér egy baráti szóváltás mint tíz telefon vagy akár száz e-mail.

Díjugrató-kupák díszítik az irodát

Az új csarnok irodájában, ahol beszélgetünk, legalább félszáz díszes kupát láthatunk a szekrényen, a vitrinben. Megtudjuk, hogy a díjugratás volt sokáig Mócher Imre nagy szerelme. Átlagosan három-öt lovat tartottak, sok megyei díjat nyertek, a fiatalok az országos versenyeken is szépen szerepeltek. Nem tudtak igazán előbbre lépni, ahhoz profi lovasok kellettek volna, arra pedig már nem tellett. Mostanra egy ló maradt.




Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek