A szakmai tudás a génjeikben van

Jámbor Lajosból több is van Kisbéren. Az árammal és elektromossággal naponta foglalkozók közül is kettő. Apa és fia, akik együtt hozták létre a Jámbor-Vill Bt. elnevezésű céget. Olyan párost alkotnak ők, akik folytatják mindazt, amit édesapjuktól, illetve nagyapjuktól tanultak, hiszen a településen sokak által ismert és tisztelt néhai Jámbor Lajos volt az, akinek örökébe lépett a másod-, illetve harmadgeneráció.

A Vállalkozók Országos Szövetségének megyei szervezete által néhány napja kitüntetett férfiú sokakhoz hasonlóan szintén tősgyökeres kisbérinek számít. A helybéli általános iskola elvégzése után a tatabányai 314-es Ipari Szakmunkásképző Intézetbe került, ahol 1975-ben vette át bizonyítványát, majd később le is érettségizett. Bár sok mindent tanult, az alapokat és a gyakorlati ismereteket édesapjától sajátította el az otthoni műhelyben a Fehérvári utca 2. alatt.

Sorstársaival ellentétben neki sokkal jobban oda kellett figyelnie minden feladatra, mert mások ha el is vétettek bármit, ők megmagyarázhatták, a nagy tekintélyű mester fia viszont sosem. Hibátlanul kellett teljesítenie, nem volt pardon.

A szakma csínját-bínját tökéletesen kellett művelnie a vezetékek helyének kivésésétől kezdve a biztosítékok beszerelésén át a konnektorok és a kapcsolók felszereléséig. Mindez akkor volt a legnehezebb számára, amikor édesapja mellett dolgozott a sokadik segédként. Köztiszteletben álló felmenője ugyanis mindig sok tanulóval foglalkozott, s a saját fia csak egy volt közöttük. Először Lajos, később az öccse, Attila. Nem tett különbséget vérei és mások között.Már a díjátadás előtt is régóta megbecsült remek szakember csaknem 25 évig dolgozott ugyancsak kiváló mester-apjával, de jó két évtizeddel ezelőtt azért felépítette saját házát néhány telekkel arrébb, s azóta nem csak a Fehérvári utca 10 alatt él, de ott is dolgozik. Az otthona alagsorában létesített garázs egyúttal a műhelye, ahol többnyire szolgáltató kisiparosként tevékenykedik. Itt készíti elő a másnapi munkákhoz szükséges szerelési anyagokat, s ha kell, akkor villanymotorokat tekercsel, ahogy tette azt még inas korában.

Éveken át dolgozott az egyik multinacionális áramszolgáltató cég alvállalkozójaként, s munkájának köszönhetően sokkal hamarabb világítottak a meghibásodott közterületi lámpatestek, mint jelenleg.

Korábban nem csak Kisbér és a város környékén lévő falvak közvilágításának rendszeres felügyelete és ellenőrzése tartozott hozzá, hanem csaknem negyven településé is a Bakonyban. Szívesen járt lakóhelyénél jóval messzebbre, örülne ha újra tehetné.

Pályafutásának talán az volt a legszebb időszaka, amikor három Jámbor dolgozott együtt. Édesapjuk a két fiával. Több mint egy évtizeddel ezelőtt is így volt még, de aztán létrehozták ma is működő cégüket, s akkor Lajos fia lépett testvére, Attila helyére.

A legnagyobb nagyságrendű megrendelései természetesen neki is az új üzletek, illetve termelő üzemek felépítéséhez kötődtek, s ezek elvégzésekor szakmai tudását ő épp úgy adta át fiának, ahogy évtizedekkel ezelőtt az édesapja neki. Mert a Jámbor-família már csak ilyen. Amit a nagypapa megtanult, azt fia, és unokája sem feledi. A szakmai tudás génjeikben van, s öröklődik az apáról a fiúra.

Ha a látóhatáron kívül kerül, aggódni kezd

Amikor arról kérdeztem ifj. Jámbor Lajos édesapját, akit még véletlenül sem lehet id. Jámbor Lajosnak nevezni, hogy mi a legnagyobb, egyelőre beteljesületlen vágya, nem hogy kapásból nem felelt, de még némi gondolkodás után sem tudott szokatlan választ adni, csupán annyit, hogy egészség legyen, mert az a legfontosabb. Önmagában már ez is arra utal, hogy boldog ember, s ezt meg is erősítette a későbbiekben. Leginkább akkor, amikor arról mesélt, hogy feleségével ugyan gyerekkoruk óta ismerik egymást, de csak később lángolt fel köztük a szerelem, ami ma is tart. Kell ennél nagyobb ajándék? Aligha. Azért neki is jól esik időnként kirándulni, túrázni. Szeret is utazni, de nem feltétlenül messzire. Járt már a környező országokban, meghatározó élményt jelentett számára Ukrajna épp úgy, mint Innsbruck. Nem is nagyon vágyik messzebbre, de egy-egy jó társasággal szívesen barangol lakóhelye környékén. Arról nem is álmodik, hogy eljusson Amerikába vagy a Távol-Keletre, mert - mint mondta - ha kicsit is látóhatáron kívül kerül, azonnal aggódni kezd. Főleg amiatt, hogy ha keresik, nem találják meg, s elveszhet egy-egy jó munka.

Felesége: Kovács Zsuzsa (1982 óta), aki jelenleg a kisbéri szociális otthon munkatársa.

Gyermekei: fia Lajos és lánya Anita.-->