Világsztárok a Müpában

Kulcsszó Habitusuk ellentétes, de a zene tisztelete összeköti a karmesterfejedelmet és a tenorkirályt

„Az éneklés olyasvalami, amire szükségem van. Azt mondják, a művészek azért foglalkoznak művészettel, hogy úrrá legyenek az idegességükön. Én egész életemben mindig énekeltem, önkéntelenül is. A jó hang ajándék. Kötelességem tökéletesíteni, hogy átadjam, hogy megosszam másokkal.” – vallja magáról az operát újra világdivattá avató három tenor, ( Carreras, Domingo és Pavarotti) utáni nemzedék legnagyobbjának tartott 52 éves mexikói sztárénekes. A november 28-án a Müpában színpadra lépő Ramón Vargas hosszú utat járt be, míg elért a világsikerig. A Mexikóváros szívében található La Villa negyedbeli Guadalupe székesegyház kórusában kezdett énekelni, 9 évesen már szólista volt, ám csak bő tíz évvel később kezdte komolyan venni az operákat. Miután megnyerte a feltörekvő tenoroknak kiírt milánói Enrico Caruso énekversenyt 1986-ban Bécsben folytatta tanulmányait: nem a nagy kiugrási lehetőséget kereste, mellékszerepek sorát vállalva csiszolta magát. Az 1990-es évek második felében fedezte fel a szakmai közvélemény, miután fellépett a New York-i Metropolitanban. „A romantikus operák szerzői, Verdi vagy Donizetti örök emberi dolgokkal foglalkoztak, a szerelemmel, a halállal, a dicsőséggel és a bukással. Az a fajta színpadi összművészet, amit az opera jelent, a szívhez szól, látványában, hangerejében pedig a pop- és rockkoncertekkel vetekszik” – állítja a Bécsben letelepedett Vargas.

„A muzsika komoly dolog. Annak, aki először megy koncertre, nem valószínű, hogy tetszeni fog, amit ott hall. Ahhoz, hogy felfedezze az értékeket, többször kell ezt megtennie. Miután viszont sokszor meghallgatta a műveket, új világ nyílik meg előtte” – vallja a 74 éves Juríj Tyemirkanov, aki 1967-ben állt először a Szentpétervári – akkor még Leningrádi – Filharmonikusok elé. A pálca nélküli vezényléséről ismert, legendás dirigens az orosz szerzők legavatottabb tolmácsolója. Ugyanakkor a londoni Royal Filharmonikus Zenekar tiszteletbeli dirigenseként, illetve a Dán Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestereként más európai komponisták darabjait is rendszeresen vezényli. (A Müpában, november 30-án Prokofjev szimfóniája mellett például Dvorak és Schumann egy-egy művét is dirigálja.) Hogy Tyemirkanov mekkora hatással van a publikumra, azt mi sem jelzi jobban, hogy csillagász rajongói aszteroidát is elneveztek róla: övé az 6432-es számmal jegyzett, a Jupiter és a Mars közötti kisbolygóövben keringő égitest.

Kisiskolásként beválogatták a Guadalupe Székesegyház kórusába.

A mexikóvárosi Cardenal Miranda művészeti iskolában tanult énekelni.

1982-ben megnyerte a Carlo Morelli nemzeti énekversenyt.

1983-ban Fentonként debütált Verdi Falstaffjában.

1986-ban megnyerte a Carusso énekversenyt Milánóban.

1988-ban elszerződött a luzerni operába, Svájcba.

1992-ben a New York-i Metroplitan szerződteti.

A milánói Scalától a londoni Covent Gardenen át a madridi Teatro Realig a világ legjelentősebb színpadainak „bel canto”- sztárja

Kisiskolásként beválogatták a Guadalupe Székesegyház kórusába.

A mexikóvárosi Cardenal Miranda művészeti iskolában tanult énekelni.

1982-ben megnyerte a Carlo Morelli nemzeti énekversenyt.

1983-ban Fentonként debütált Verdi Falstaffjában.

1986-ban megnyerte a Carusso énekversenyt Milánóban.

1988-ban elszerződött a luzerni operába, Svájcba.

1992-ben a New York-i Metroplitan szerződteti.

A milánói Scalától a londoni Covent Gardenen át a madridi Teatro Realig a világ legjelentősebb színpadainak „bel canto”- sztárja Juríj Tyemirkanov A kaukázusi Nalcsikban született 1938-ban.

Hegedülni és brácsázni tanult, 1965-ben karmesteri diplomát szerzett Leningrádban.

1966-ban megnyerte a Szovjetunió Összszövetségi Nemzeti Karmesterversenyét.

1967-ben került a Leningrádi Filharmonikusok élére.

1968-tól a Leningrádi Szimfonikusok vezető karmestere.

1976-ban a Kirov Színház zeneigazgatója.

1988-ban visszatért a Szentpétervári Filharmonikusokhoz.

1992-ben a londoni Royal Filharmonikus Zenekar első karmestere.

2000-től hat évig a Baltimore-i Szimfonikus Zenekar vezetője.

Rendszeresen koncertezik a Londoni, Berlini és Bécsi Filharmonikusokkal és a római Santa Cecilia Zenakarral.-->