Sanghaj, a vibráló város
Sanghajban könnyedén nagynak is érezhetjük magunkat. Verhetetlen. Mindenütt felindulás és energia. Az utcák zsongása, a daruk forgása, a toronyházak növekedése, egyszerűen minden mozgásban van, és minden lehetségesnek tűnik. Nap mint nap találkozhatunk tervekkel, álmokkal és várakozásokkal teli emberekkel. Mint például a müncheni cégvezetővel, aki már az egész világot látta, és azt mondja: „Sanghaj olyan izgalmas most, mint New York volt a 80-as években.” Vagy a producerrel, aki Kanadából jött Kínába, mert itt olyan jövőt lát, amilyen nyugaton nem lehetséges. Mister Joe-val, a sofőrrel, aki Buickjában igazgatósági tagokat fuvaroz Sanghaj utcáin, és 50 dollárért kísérő hölgyeket is intéz nekik a karaokeestekre. Csu úrral, a kereskedővel, aki a Tomorrow Square felhőkarcoló lábánál árul gyümölcsöt, cigarettát és bort, és egy készpénzből éppen kifogyott turistának mosolyogva engedi, hogy másnap fizessen. A befektetési bankárral, aki Sanghajt jobban szereti Londonnál, csak éppen nincs ideje kifejteni, miért.
Sanghaj – a város. Fényünnep és az egek ostroma. Olyan házai vannak, amelyek rakétára vagy jégkastélyra hasonlítanak, miközben percenként változtatják a színüket. Irodák a 70. emeleten. Olyan bárok több száz méterrel a föld felett, mint a Cloud 9. Már egy mozgólépcsőzés alatt is megkavarodhatnak az érzékeink, mint például a francia negyedben található metróállomáson, ahol lényegesen gyorsabban mozog a lépcső, mint Európában. A felfelé vezető út egy több száz ablakos ház felé tart, mögötte egy másik, az elsőnél magasabb ház, aztán még egy, megint csak magasabb, a Pullman a holdszürke tetejével. Akár egy égbe vezető út.
Sanghaj komoly iramot diktál. Különösen igaz ez a Putung városrészre, a Huangpu folyó keleti partján. Az 1980-as években itt még nem sok minden volt a szántóföldeken, munkáslakásokon és kikötőn kívül. Aztán 1990-ben a kínai kormányzat kiemelt gazdasági zónává nyilvánította, és ezzel egy hatalmas építkezéssé változtatta Putungot. „A fejétől sugározva – szólt az ötlet – a fejlődés a sárkány egész testét eléri majd.” Húsz évvel ezelőtt Sanghajban húsz ház nyúlt 100 méternél magasabbra, időközben ez a szám jócskán 4000 fölött jár.
Sanghaj világvárossá nőtt, s Putung lett az arca. A határtalanság csillogó bizonyítéka betonszépségeivel, a Kelet Gyöngy toronnyal, a Financial Center égbe nyúló sörbontójával, a Csin Mao Torony tetején fényárban úszó pagodával. Messziről beleszeret az ember, de mellettük állva kicsinek érzi magát.
