Ha még Varga Mihály szerint is működik az árrésstop, akkor a Tisza Shell-embere miért akarja megszüntetni?
Az orosz–ukrán háború kitörése óta magasabb inflációs közeg jellemzi a gazdaságokat, és a kormányok próbálnak hatékony eszközt találni a túlzott áremelésekkel szemben, akár úgy is, hogy államilag beavatkonak a piaci folyamatokba. A magyar kormány is ezt tette, amikor 2022-ben az élelmiszerekre árstopot, majd 2022-ben az élelmiszerekre és háztartási termékekre árrésstopot vezetett be. Ez az, amit ellenez Kapitány István, a Tisza gazdasági miniszterjelöltje, aki sokadjára szólal fel az árstopokal szemben.
Ha még Varga Mihály szerint is működik az árrésstop, akkor a Tisza Shell-embere miért akarja megszüntetni?
A múlt héten egy kampányeseményen amellett érvelt, hogy kevesebb állami beavatkozásra van szükség, helyette szabadjára kellene engedni a piaci folyamatokat.
Egyszerűbbé kell tenni az állam működését, sokkal kevesebb beavatkozásra van szükség, sokkal kevesebb különadóra van szükség, sokkal kevesebb árstopra, árrésstopra
– fogalmazott a Shell korábbi alelnöke. Kapitány István szavait azonban nem lehet máshogy értelmezni, mint hogy miniszterként megszüntetné a védett üzemanyagárakat és az árrésstopokat.
Pedig még a kormánnyal sokszor vitában álló Magyar Nemzeti Bank szerint is hatékony eszköznek számítanak az árrésstopok az infláció elleni küzdelemben.
Az MNB a tavaly júniusi inflációs jelentésében is külön foglalkozott az intézkedéssel. A jegybank szakértői szerint az árkorlátozások jellegükből fakadóan átmenetiek, és akkor képesek tartósan csökkenteni az inflációs várakozásokat, ha megváltoztatják a vállalatok árazási magatartását is.
„Egyelőre a kedvező dinamikák érvényesülnek, az érzékelt és a várt infláció a háztartási szektorban kismértékben csökkent, a vállalati árvárakozások pedig nagyobb mértékben mérséklődtek” – állapították meg. Azóta már tudjuk Varga Mihály jegybankelnök szavai alapján is, összesen másfél százalékponttal csökkentették az inflációt.
Csak emlékeztetőül:
- 2025 márciusa óta korlátozza a kormány 35 alapvető élelmiszer árrését 10 százalékban, amit később decemberben kiterjesztett további 14-gyel,
- május óta pedig 30 drogériás termék árrése nem lehet több, mint 10 százaléknál.
Ennek is köszönhető, hogy idén februárban közel tízéves mélyponton, 1,4 százalékos volt az éves átlagos infláció, tehát az árrésstopok nélkül 2,9 százalék lehetne az átlagos fogyasztói áremelkedés. A vendéglátás nélkül számított élelmiszerárak pedig 3,2 százalékkal csökkentek. Ebben persze közrejátszik, hogy tavaly véget ért egy másfél éves globális élelmiszerár-emelkedési ciklus, illetve tavaly végig erősödött a forint, az euróval szemben több mint 7 százalékkal, mindkettő tényező érezhetően hűti az élelmiszerárakat. Ez azonban vélhetően az árrésstopok nélkül nehezebben gyűrűzött volna be a hazai fogyasztói árakba.
Ami jogosan merülhet fel kritikaként, az a keresztárazás más termékek esetében, ami az árstopok esetén korábban megjelent. Az MNB szerint ennek azonban most semmi nyoma. A dezinflációs hatást mérsékelheti, ha a kereskedők a korlátozás hatálya alá eső termékeken elszenvedett veszteséget a többi termék árrésének emelésével igyekeznek kompenzálni.
A tényadatokban ugyanakkor egyelőre nem látni erre utaló jeleket, az élelmiszerárrés-korlátozás hatályán kívül eső termékek havi áremelkedése az intézkedés bevezetése előtti hónapok tartományában alakult
– írták a közgazdászok.
Egyre többször nyílik ki a vállalatok árrése
Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy az infláció elsődleges oka az elmúlt években az energiaárak elszállása volt. Egyik pillanatról a másikra robbant fel 2022-ben a földgáz vagy a kőolaj ára a világpiacon, ami aztán végiggyűrűzött a teljes beszállítói láncon, míg a végső fogyasztói árakban meg nem jelent.
Ami viszont egyértelműen új jelenség, és a mai napig jelen van, az a profit húzta infláció. A vállalatok sok esetben a költségnövekedésük felett, tehát az indokoltnál jobban emelnek árat.
Ez főleg akkor figyelhető meg, amikor gyengül a deviza, vagy a cégek valamilyen költségsokkal szembesülnek, és később amikor a beszerzési árak már mérséklődnek, akkor is még magasan tartják az áraikat, emiatt jókora árréssel dolgoznak. 2022-ben például a feldolgozóiparban több mint 60 százalékkal, a kiskereskedelemben 25 százalékkal emelkedtek a profitráták a korábbi időszakokhoz képest.
„Valami bűzlik” Ausztriában
Ez azonban nem magyar jelenség, ahogy hazánkban, úgy jelen van Németországban és Ausztriában is, és ez magyarázza, hogy miért próbál egyre több kormány hatóságilag fellépni a túlzott áremelésekkel szemben.
Az osztrák kormánynak régóta csípi a szemét, hogy magas árréssel dolgoznak egyes kereskedők. Markus Marterbauer osztrák pénzügyminiszter tavaly decemberben egy sor intézkedést javasolt, hogy a kormány leküzdje az inflációt, amelyben szerinte több olyan elem is van, ami nem indokolt. Sőt, Marterbauer kijelentette:
Valami itt bűzlik, és úgy tűnik, egyesek a saját zsebüket tömik.
A miniszter kifakadásának oka nem más, mint a csökkenő olajárak voltak, amelyek nem tükröződtek az üzemanyagárakban.
Tehát az osztrákok is látják azt, hogy a piac sokszor extraprofitra tesz szert a magasabb inflációs közegben, és kihasználja a helyzeti előnyét.
Újabban a magas üzemanyagárak ellen próbálnak valamilyen eszközt találni. Németországban is hetek óta vita van az üzemanyagpiacba történő beavatkozásról, miután már több mint két hete meghaladja a 2 eurót a benzin és a gázolaj ára is. Ehhez képest a Bundestag csak múlt héten döntött egy intézkedéscsomagról, amely magában foglalja a benzinkutaknál az áremelés szigorúbb szabályait és a trösztellenes törvények szigorítását.
A szakértők kétségbe vonják az új intézkedések sikerét is. Például Justus Haucap düsseldorfi közgazdász azt gyanítja, hogy az új tankolási szabályozás megkönnyítheti a fogyasztók számára az árak összehasonlítását. „Azonban nem világos, hogy ez fenntartható árcsökkenéshez vezet-e.” Mindenesetre a koalícióban már tovább folyik a vita az intézkedésekről. Ezek közé tartozik a benzinkutaknál a hozzáadottérték-adó csökkentése és az energiaszolgáltató vállalatok nyereségadójának bevezetése, amely lefölözhetné a szokatlanul magas nyereséget, illetve árplafon is szóba került.
Kapitány István a 90-es években ragadt
A Shell korábbi alelnökének gondolatmenete nem véletlenül ismerős. Korábban a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) képviselte a legharsányabban Magyarországon a piac mindenhatóságának elvét, ami úgy foglalható össze, nem kell beavatkozni a piaci folyamatokba, mert a piac képes önmagát szabályozni.
Az igazság az, hogy ez az elv a 2008–2009-es válság idején megbukott.
Az akkori válság nagy tanulsága, hogy igenis szükségszerű az állami beavatkozás, ugyanis nem működik az a láthatatlan kéz, amelytől a piacot mindenhatónak gondolók várják a megoldást. A válságokat végső soron mindig az állam oldja meg. 2010-ben a magyar kormány ezt ismerte fel, amikor különadókat vetett ki a bankokra és a multikra, akiktől azóta Orbán Viktor miniszterelnök szerint 15 ezermilliárdot vontak el. A kormányfő azt is állítja, nem véletlen, hogy a Tisza Pártban feltűnt két gazdasági szakember, Kapitány István és az Erste Bank korábbi vezetője Kármán András is ebből a világból érkezik, és az a céljuk, hogy visszavegyék azt, amitől tőlük elvont az állam.
