Barátnők egymás közt

A nőstény medvepáviánoknak (Papio ursinus) nincs könnyű dolga. Hímjeik folyamatosan parancsolgatnak és zajonganak, ha pedig nem tetszik nekik valami, egyszerűen fülön harapják nőstényüket. Emiatt egyes pávián lányok az azonos nemű társaknál keresnek vigaszt.

Pontosabban közeli barátnők kis csoportjánál, akik szeretettel viseltetnek egymás iránt, amelynek egyik jele a gyengéd kurkászás is. Baráti körben ugyanis csökken a stressz szintje, s „jó társaságban” a nőstények tovább is élnek – mondja Robert Seyfarth, az Egyesült Államok Pennsylvaniai Egyetemének munkatársa. Ezáltal több utódot nevelnek fel, mint kevésbé szociális fajtársaik. A legjobban a tartós barátnőtrió működik: ebben a felállásban különösen alacsony a stressz-szint.

A női barátságok más főemlősöknél is megfigyelhetők, ám gyakran rendkívül visszafogottak, és a kutatók számára nehezen felismerhetők. Sokáig társaságkerülőnek tartották a csimpánz (Pan troglodytes) nőstényeket is. Miközben a hímek egész nap a „haverjaikkal” bolondoznak, a hölgyek többnyire csak szemkontaktust tartanak fenn, vagy egymásnak háttal ülnek. A kapcsolat viszont gyakran egész életükön át kitart.

A barátnők azonban nemritkán lojalitási konfliktusokba kerülnek. Már a főemlőskutató, Jane Goodall is beszámolt fő művében, az 1986-ban megjelent Gombe csimpánzaiban arról, milyen zavarok léphetnek fel a nőstények baráti kapcsolataiban, ha egyikük felcseperedő fia provokálja a társat.