Amikor a formatervezőknek divatos csőlátásuk van

A múlt század húszas éveiben a csővázas bútor valóságos forradalmat írt. Az állítólag a bicikliváz ihletésére született bútorok új értéket, s egyben új esztétikai iskolát is teremtettek. Mindenki által ismertek például többek között Brauer Marcell székei, vagy Corbusier bútorai. A technológia az elmúlt közel száz évben mit sem változott, ám a tervezők ma is legalább akkora lehetőséget látnak a könnyen hajlítható, nagy teherbírású matériában, mint elődeik. A divat általánosnak mondható, hiszen Stockholmtól New Yorkig, Eindhoventől Tokióig mindenhová elért.

A csőváz a legváltozatosabb formatervezői víziók megvalósításához szolgál remek szerkezetként, Jamie McLellan például a vitorlák látványát, a vitorlázás élményét transzponálta át csővázra a Spar nevű állólámpája megalkotásakor. Kedvelt darabbá vált, s része annak a sikertörténetnek, melyet a forgalmazó, a mindössze két éve alapított aucklandi Resident márka magáénak tudhat.

Felbukkannak régi darabok is, így például a Gastone Rinaldi tervei nyomán készült T 904 pad, melyet az ötvenes években mutatott be az olasz Poltrona Frau, s az egyik legismertebb modelljükké vált. Most, több mint hatvan év után ismét gyártásba került. Az ötvenes években népszerű darabok formavilága máshol is feltűnik, például Emilio Nanni különféle méretű asztalkáiban, melyeket Ink széria néven mutatott be az olasz Zanotta.

Az új csővázas modellek színesek, fiatalosak. Olyan is akad köztük, amely gumiborítással készül, ilyen az osztrák a Pühringer cég Commander néven bemutatott kabinetszekrénye, amelyet a March Gut duó tervezett. A Moooi a cég pedig a már tőlük eddig megszokott, ironikus stílust alkalmazta ebben a műfajban is, a Marcel Wanders által készített Urbanhike asztalka egyik lába fa turistabot.