Alkalmazkodó madárforgalom

Még a tollas jószágok is tudják, mi az a biztonságos távolság. És nem csak azt: a madarak a szökési távolságukat is hozzáigazítják az adott útszakaszon érvényes sebességhatárhoz. Ezt derítette ki Pierre Legagneux és Simon Ducatez, a kanadai Quebeci Egyetem két munkatársa.

Egy éven át dokumentálták 21 madárfajnak a padka és a madár környezetben való elhelyezkedésének távolságát olyan útszakaszokon, ahol 20, 50, 90 vagy 110 km/h volt a megengedett legnagyobb sebesség. Emellett azt is kipróbálták, vajon a madarak változtattak-e a távolságon, ha a kutatók a megengedettnél gyorsabban hajtottak.

Míg a madarak a spontán gyorshajtásra alig reagáltak, a szokványos közlekedés fontos szerepet játszott számukra: minél magasabb volt az átlagos tempó az adott útszakaszon, annál messzebbre helyezkedtek el a zöldben. A kicsi, fürge madarak egyébként jóval közelebb merészkedtek az aszfalthoz, mint a nagyobb testtömegindexűek. És míg az első fél évben a fiatal állatok összevissza repkedtek, a túlélők később jelentős távolságot tartottak – mintha felismerték volna az autókban a természetes ellenséget.

A nebraskai fecskék

Egy harmincéves megfigyelésére alapuló kutatás megállapította az autóval való találkozásnak áldozatul eső, illetve az egyéb okok miatt elpusztuló fecskék összehasonlításából, hogy a közlekedési balesetben kimúló fecskék szárnya rendszerint hosszabb, mint azoké, akik természetes halálnemekben pusztulnak el. A kutatók szerint könnyen elképzelhető, hogy a rövidebb szárny segíti a gyorsabb manőverezést és felszállást, vagyis a menekülést a közeledő autók elől.