Vészjelzést küldött a számvevőszék: ezer sebből vérzik az uniós támogatási rendszer – elfolynak a pénzek, azonnali átalakítás kell
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz Európai Számvevőszék egy jelentést tett közzé arról, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből (RRF) finanszírozott felújítások mekkora mértékben hasznosultak. A program célja az volt, hogy hozzájáruljon az Európai Unió klímacéljainak teljesítéséhez, azonban tagállamonként eltérő eredmények születtek.
A felújítási támogatásokhoz szükséges pénzt az Európai Unió közös hitelfelvétellel fedezte és a program ideje alatt több tízmilliárd euró ömlött a közös piacokra.
Az uniós felújítási támogatásról
Az Európai Unió 43 milliárd eurót különített el az RRF-forrásokból a lakóépületek energiahatékonyságának növelésére, ám az Európai Számvevőszék jelentése szerint
a hűtésre felhasznált energia kétharmada továbbra is fosszilis tüzelőanyagokból származik, míg az uniós épületállomány csaknem háromnegyede energiahatékonysági szempontból korszerűtlen.
A meglévő lakóépületek felújítása kulcsfontosságú lenne az energiahatékonyság növelésében, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésében. Ennek érdekében ösztönözni kellene az olyan beruházásokat, amelyek nagyarányú energiamegtakarítást eredményeznek.
A magántulajdonban lévő lakóépületek felújítására szánt uniós forrásoknak azokat a projekteket kellene támogatniuk, amelyekkel a legnagyobb fogyasztáscsökkenés érhető el
− mondta Nikolaos Milionis, az Európai Számvevőszék ellenőrzésért felelős tagja, majd rámutatott, hogy ennek ellenére az RRF-források gyakran oda kerültek, ahol a legegyszerűbb volt elkölteni őket.
A legtöbb esetben a gyors és egyszerűbb munkálatok élveztek előnyt a valós korszerűsítési projektekkel szemben,
mivel a tagállami ellenőrzések során kiderült, hogy sok a kiválasztásnál jellemzően nincs rangsorolás és nem veszik figyelembe a várható hatást. Ez csökkenti annak az esélyét, hogy a források a megfelelő helyen hasznosuljanak, ezáltal a lehető legtöbb energiát megtakarítva. Ez azt jelenti, hogy
a 43 milliárd eurónyi forrás felhasználása sok esetben nem stratégiai megfontolások alapján történik.
Ez kettős problémát eredményezhet:
- A kisebb felújítások után az épületek hosszú évekre alacsony energiatakarékossági szinten ragadhatnak, továbbá
- dekarbonizációs szempontból kevésbé hatékony megoldások születhetnek.
A Számvevőszék a megvalósult projektek ellenőrzésének módját is bírálta. A vizsgált adatokból kiderült, hogy 111 felújítási programból mindössze három jelölt meg feltételként energiamegtakarítási célokat
Tagállamonként eltérő eredmények
Habár a tagállamokat az Európa Unió arra öszönti, hogy energetikai tanúsítványok segítségével kövessék nyomon a finanszírozott projekteket, a Számvevőszék szerint a beszolgáltatott információk sokszor nem elég megbízhatóak. Ennek oka elsősorban az lehet, hogy
a jelentés szerint a tanúsítványokban szereplő becslések nem minden esetben pontosak.
A számvevők elemzése, amely figyelembe vette a munkálatok és épületek típusát, valamint az alkalmazott szakpolitikai stratégiákat is, azt mutatja, hogy egy egységnyi energia megtakarításának költsége jelentősen eltér a vizsgált tagállamok között.
A legrosszabbul egyértelműen az olasz Superbonus program teljesített,
amely várhatóan a források csaknem egyharmadát, közel 14 milliárd eurót kapja. Az egy egységnyi megtakarított energiára jutó költségek csaknem négyszer magasabbnak bizonyultak a tervezettnél, ráadásul
a program az elvégzett munkálatok akár 110 százalékát is fedezi, vagyis az állami támogatás meghaladhatja a tényleges költséget.
A számvevők szerint ez egyértelmű példája az uniós források nem megfelelő felhasználásnak.
A magyarországi helyzet
Magyarországon az RRF-forrásokból két fő támogatási program valósult meg. Az Otthonfelújítási Program az 1991 előtt épült, életvitelszerűen lakott családi házak korszerűsítést tette lehetővé, az elvárás pedig legalább 30 százalékos energiamegtakarítás volt. A keretösszeget a kormány 108,24 milliárd forintban határozta meg, a finanszírozási összege pedig minimum 2,5 millió, maximum 6 millió forint lehetett. A konstrukció egy kamatmentes beruházási kölcsönből és vissza nem térítendő támogatásból állt.
Ezzel részben párhuzamosan futott egy másik program is, amely a napelemes rendszerek telepítését és fűtési rendszerek elektrifikálását ösztönözte. A keretösszeg több mint 201 milliárd forint volt, amely vissza nem térítendő támogatásokat finanszírozott. A pályázók napelemes rendszerre legfeljebb bruttó 2,9 millió forintot, napelemmel kombinált fűtéskorszerűsítésre pedig legfeljebb bruttó 11,3 millió forintot igényelhettek.
Magyarország esetében a Számvevőszék nem közölt összehasonlítható adatot az egy egységnyi megtakarított energiára jutó költségről.
