Az angolok az érettebbet kedvelik

A camembert eredetileg nyers tehéntejből készült, már a középkor előtt is, Normandiában. Feltalálása valószínűleg egy Camembert nevű helységből származó pásztorlány nevéhez fűződik. A nagy francia forradalom idején a lány elbújtatott egy üldözött papot, aki hálából elárulta neki, hogyan készítse ezt a sajtot. Mindaddig nem volt azonban neve, míg Napoleon megkóstolta, és eredeténél fogva új kedvencét elnevezte camembert sajtnak. A tejből oltás, formázás, sózás és penésszel való kezelést követően mintegy 1 hónap után lesz fogyasztható sajt. Külső felülete vékony és gyenge, ez héjnak nevezzük. Ha ez vastagabb, erősebb, mint a parmezánnak, akkor már kéregnek mondjuk.

A camembert-re jellemző kerek fadobozt 1890-ben egy francia mérnök alkotta meg, amire a szállíthatóság végett volt szükség. A korábbi dugába dőlt szállítási kísérletek után a dobozokkal megoldottá vált, hogy a sajtok sérülésmentesen jussanak el az ínyencekhez, akár fél Európán keresztül. Ebből az időből származik az is, hogy amíg a franciák a „moitié affin” (félig érett) camembert kedvelik, addig az angolok számára a már teljesen érett, krémes állagú sajt az ideális. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az Angliába tartó sajtszállítmányok olyan lassan értek oda, hogy addigra a sajt teljesen megérett.

Hozzáértők szerint a közepesen érlelt camembert szobahőmérsékleten fogyasztva a legfinomabb, mely vékony fehér héja alatt egy legbelső, még fehér, nem túl krémes szívet rejteget. n

Sajtnagyhatalomnak Franciaországot tartjuk, ahol közel 400 féle sajtot készítenek. Sajtfogyasztásban mégis picivel megelőzi őket Görögország, ahol az egy főre jutó éves sajtfogyasztás több, mint 27 kg. Mi, magyarok még messze állunk a nagy sajtfaló nemzetektől, mindössze 6 kilogrammot fogyasztunk el fejenként egy évben.