Vírusok is okozhatnak szívhalált?

biológia Amikor 1983-ban két orvos, Barry Marshall és John Warren azt posztulálta, hogy a gyomorfekélyt egy baktérium és nem a stressz okozza, senki sem vette őket komolyan. Egészen addig, amíg Marshall önmagán tesztelve le nem nyelte a kórokozó Helicobacter pylorit – és ezáltal meg nem győzte a szakmát.

Hasonlóan messze ható lehet annak a kutatási projektnek az eredménye, amely a vírusoknak a szívre és a vérkeringésre gyakorolt pusztító hatását vizsgálja. Egy nemzetközi csapat először a Coxsackie-vírus B3-at (CVB3) vette górcső alá. Ennek ugyanis nyilvánvalóan sikerül a meg-támadott ember szívverését életveszélyesen kizökkenteni a megfelelő élettani ritmusból, ráadásul főleg fiatal, aktívan sportoló pácienseknél – tehát függetlenül a stressztől vagy az elhízástól. Hogyan történik mindez?

Úgy tűnik, a vírus megváltoztatja a szívsejtekben az ionáramlást – s ezt a hatást sem keringést segítő, sem pedig vírusölő gyógyszerek beadásával nem lehet megakadályozni. Az ioncsator-nák ugyanis a szervezet Achilles-sarkát képezik: az ionok eloszlásával a sejtmembránban az idegi impulzusok éppúgy irányíthatók, mint az anyagcsere és a növekedés. Ez azt jelenti, hogy bár a CVB3 a szívsejtekre specializálódott, ám nagyon is lehetséges, hogy jóval több betegség keletkezik ilyen álnok módon. Ehhez járul még, hogy az összes gyógyszer legalább fele ilyen módon fejti ki a hatását.