Jóllehet az 1926-ban alapított Stihl Németországban, Ausztriában, Svájcban, Brazíliában, az Egyesült Államokban és Kínában lévő gyáraival, valamint 34 saját forgalmazó és marketingcégével komoly világpiaci szereplő, máig német családi vállalat maradt, amelyet 2012 óta a harmadik generáció irányít.
Dr. Nikolas Stihl, ugyanakkor nem csak azzal elégedett, hogy a csoport árbevétele a tavaly előtti 2775,7 millió euróról a 2013-as pénzügyi évben 2814,4 millióra emelkedett – a három legnagyobb piac, az USA, Németország és Oroszország együttesen a cég forgalmának felét adja –, hanem azzal is, hogy az 1991-ben alapított magyar képviselet, az Andreas Stihl Kft. 4,841 milliárd forintról 4,892 milliárdra növelte forgalmát. Amint lapunknak elmondta, utoljára három éve látogatott hazánkba és akkor még igen erősen lehetett érezni a válság különféle jeleit Magyarországon. Most azonban jó benyomásokat szerzett és úgy véli, látszik már az alagút vége.
„Ez az eladásokon is meglátszik: a darabszámok folyamatosan nőnek, míg az elmúlt három évben az árak nem emelkedtek jelentősen. Így egyre több magánember vásárolja meg a termékeinket, mert a minőség és a termékekhez járuló szervizszolgáltatás révén a termékek ár-érték aránya hosszú távon kedvezőbb, mint az egyéb gyártók olcsóbb modelljei esetében.
A kiskereskedő partnereink meglátogatása során egyre inkább megbizonyosodunk arról, hogy jó a stratégiánk, és a kereskedők is jól járnak. Csak olyan szakkereskedéssel kötünk szerződést, amely szakszervizzel is rendelkezik” – mondta a csoport felügyelő bizottságának elnöke.
Jóllehet 1971 óta a Stihl a világ legnagyobb számban értékesített motorfűrész márkája, 1961-ig traktort is gyártottak, amelyből egy az Andreas Stihl Kft. udvarán is látható. „Ez nagyapám, a cégalapító Andreas Stihl kedvence volt” – mosolyodott el Nikolas Stihl és elmondta, hogy az egyhengeres, léghűtéses dízeltraktor kis súlya és sokoldalúsága révén volt nagyon népszerű a háború utáni években.
Azóta azonban nagyot fordult a világ és a termékpaletta bővítéssel párhuzamosan 1981-ben a megvásárolták különféle méretű fűnyíróiról ismert osztrák Vikinget. Emellett soha nem állt le a saját terméket fejlesztése sem, olyannyira, hogy 2003-ban adták át a Stuttgart-közeli Waiblingen-Neustadtban a 40 millió euróba került második fejlesztési részleget. A beruházás eredményeként a fejlesztőközpontban közel 500 fejlesztőmérnök dolgozik és a Stihl jelenleg világszerte több mint 2000 szabadalommal és szabadalmi bejelentéssel rendelkezik.
„Évente rukkolunk elő újdonságokkal. Az ember nem is gondolná, mennyi mindent lehet fejleszteni egy motoros fűrészen az ergonómiától a teljesítményen, a károsanyag kibocsátáson, vibráción és a tömegen át az élettartamig. A fűrészláncok élettartamán és vágásteljesítményén is folyamatosan dolgozunk” – indokolta a fejlesztők viszonylag nagy számát, hiszen a cégcsoport világszerte nem egészen 14 ezer embernek ad munkát.
Másrészt a kétütemű motoros fűrészekre is meghatározott az EU bizonyos károsanyag kibocsátási normát, amelyet egyébként a cég elsőként teljesített, igaz, ahhoz egy teljesen új motorcsaládot fejlesztettek ki. A betonvágó készülékekhez pedig már van befecskendezős motor is.
Akkumulátoros fűrészgép csak 2010 óta van a kínálati palettán, de addig nem akartak belevágni a gyártásba, amíg nem fejlesztették ki a megfelelő technológiát, a megfelelő lítium-ion akkumulátort és a különlegesen nagy hatásfokú, de pillekönnyű villanymotort. A professzionális felhasználói piacon így is az első helyen van a Stihl ezzel a termékkel a világpiacon.
Tegyük hozzá, hogy nem csak a fejlesztést, hanem a gyártást is kézben tartja a cég, vagyis nem különböző helyeken vásárolt alkatrészeket szerelnek össze, hanem a gépek legfőbb alkotórészeit maga a csoport állítja elő.
Így például Németországban a professzionális gépek és az öntvények készülnek, Brazíliában a fejlődő piacokra szánt készülékek mellett a hengereket gyártják a motorokhoz, Ausztriában a Viking fűnyírók, Svájcban a fűrészlánc, Kínában pedig a belépő szegmens gépei készülnek, hatalmas mennyiségben.
A kérdésre, hogy miért nem hoztak gyártást Kelet-Európába is, Nikolas Stihl úgy válaszolt, hogy már elegendő termelőkapacitással rendelkeznek. Amikor 2007-ben a második gyárat kezdték építeni Svájcban, fontosabbnak tartották, hogy egy helyen legyen a termelés – hiszen az első gyár már több évtizede eredményesen működött–, mint hogy a költségcsökkentés indokával diverzifikálják a termelést.
A cégvezető szerint „nem lenne helyes, ha sok gyárunk lenne. Inkább a meglévő helyszíneket akarjuk fejleszteni. A minőség számunkra sokkal fontosabb mint a költségcsökkentés minden áron”.
