Új terep a földhőnek

Magyarországon a geotermikus energia agrárcélú bevetése több évtizede folyik, három éve lendületet is kapott. Nemrég például Veresegyházon nyílt egy 3,5 hektáros üvegháztelep, ahol koktélparadicsomot termesztenek, jórészt exportra.

Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari területek sorával példázza a FAO most megjelent tanulmánya, hogy hol hasznosítható a geotermia fenntartható, gyakran pedig olcsóbb módon. Ilyen az aszalás, a pasztörizálás, a sterilizáláshoz, vagy az üvegházak az üvegházak, a talaj vagy épp halgazdaságok vizének a fűtése.

A valóságban azonban hatalmas a különbség a föld hőjének munkára fogása terén a világ különböző részein. Egyes fejlődő országokban például a mezőgazdaság nem, hogy nem él a geotermia kínálta lehetőségekkel, de még a leszüretelt terménynek is csak a felét tudják feldolgozni. A másik véglet Izland, ahol az 1920-as évek óta vezető szerepet tölt be a geotermikus energia a mezőgazdaságban, de az ország fűtésének és áramtermelésének nagy részét ilyen forrásokból fedezik. Izlandon az üvegházak fűtése mellett mintegy 20 cég szárít évente együtt 2000-4000 tonna halat ilyen módon, és már állateledel-gyártók is szárítanak évi 500 tonna állati takarmányt.

A szintén jó – de nem izlandi szintű – adottságokkal rendelkező Magyarországon sem újdonság a geotermia mezőgazdasági célú hazai hasznosítása. A tevékenységnek komoly hátszelet adott az a 2012-es szabályozás is, amely 2025-ig felmentette az ágazat szereplőit a termálvíz visszasajtolása alól. E kötelezettség előzőleg ugyanis akkora többletköltséget jelentett számukra, amely mellett kevesen vállaltak ilyen beruházást. A jogszabályi enyhítésnek köszönhetően új projektek sora indult. Belendült például az intenzív haltermelés, azaz az itteninél magasabb hőmérsékletű vizet igénylő, keresett és exportképes halak (tilápia, barramundi, afrikai harcsa) tenyésztése. Az ilyen beruházásokhoz támogatást is igénybe lehetett venni, és várhatóan lehet majd az új uniós költségvetési ciklusban is. Az egyik legfrissebb hasonló hír, hogy a múlt év végén átadták a Garden Invest termálvíz-fűtési veresegyházi üvegházát, ahol 3,5 hektáron termesztenek – meghatározó részben exportra – koktélparadicsomot.

Mindazonáltal az említett jogszabályi könnyítés nem aratott osztatlan sikert. Az agrárcégeknek 2012-2025. közöttre adott könnyítés ugyanis egyenlőtlenséget teremt azon vállalkozások között, amelyek különböző célokra használják a földből kinyert meleg vizet, és komolyak a környezetvédelmi aggályok is. Két éve a geotermikus-termálvizes ágazat tiltakozó nyílt levelet küldött a kormánynak, emlékeztetve a döntéshozókat például arra, hogy a termálvízzel együtt „kitermelt” hőenergia csak akkor megújuló, ha a vizet használat után vissza is juttatják a vízadó rétegbe. Ráadásul – mint írták – a kitermelt termálvizek sótartalma általában túl magas ahhoz, hogy a felszíni vizekbe lehessen engedni.

A hazai ásványvagyon készletezési és hasznosítási cselekvési terv alapján mély-geotermia esetén a fenntartható reális éves geotermikus kapacitás víztermeléssel évi 30 petajoule, a sekély-geotermia (hőszivattyúzás) esetén pedig évi 23 petajoule. Magyarország éves elsődleges energia-igénye mintegy 1100 petajoule.

A Tűzgyűrű környéke a nyerő

A csendes-óceáni, úgynevezett Tűzgyűrű mentén található országok (például Mexikó, Indonézia, a Fülöp-szigetek és több dél-amerikai ország), amelyek geotermikus adottságai kiemelkedően jók, de ide sorolható Etiópia, a kenyai Nagy-hasadékvölgy, és térségünk néhány országa is. Carlos da Silva, a FAO vidéki infrastruktúra és agráripari osztályának vezető közgazdásza szerint a üvegházak geotermikus energiával történő fűtésével kevesebb lenne a gombás fertőzés, az energiaköltségek pedig akár 80 százalékkal is csökkennének. Mezőgazdasági célra csak 38 országban használják a geotermiát.