A testvérem, Szemerey Zoltán régóta ismerte a korábbi osztrák tulajdonos, az Ottakringer vezetőit, így első kézből értesült arról, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandók lennének megválni Pécstől. Tavaly júliusban befektetési cégeken keresztül szereztünk 99 százalékot meghaladó tulajdonrészt a sörgyárban. A testvérem sikeres szántóföldi biogazdálkodást folytat, és célul tűzte ki, hogy ezáltal biztosítsa középtávon a sörtermelés minőségi alapanyagát. Így lesz ez egy-két éven belül a teljesen új gyártási technológián alapuló gluténmentes-, valamint a tönköly- és búzasörünk esetében is. Egy sörgyár sikeres működtetése azonban nem merülhet ki a termelésben, hiszen a és a marketing ugyanúgy fontos. Ezekben az én tapasztalatom segíthet, vagyis nemcsak a finanszírozás biztosításában működtem közre.
Magyarország legrégebbi, 1848-ban alapított sörfőzdéje került a birtokukba. Milyen állapotban vették át?
Valóban ekkor alapították, de jóval messzebb mennék vissza az időben, az ispotályos rendek ugyanis már 1301-től itt főzték a sört a Mecsek kristálytiszta forrásainak vizéből. Noha a főzőházi technológia meglehetősen régi, elavultnak is mondható, a meglévő szaktudással és szorgos kezek munkájával tökéletesen alkalmas prémiumminőségű sörök előállítására. Éppen azért működött több mint tíz éven át veszteségesen a vállalat, mert az elődeink olyan termékekkel is a nagy gyárakkal akartak versenyezni, amelyeket modernizált berendezésekkel, olcsó tömegtermeléssel érdemes előállítani, ezek a feltételek viszont itt nem voltak meg. Nagytakarítással kezdtünk, elsősorban átvitt értelemben. A cég ma már független, hazai irányítás alatt áll, maga határozza meg a stratégiáját, és hozza meg üzletpolitikai döntéseit. Fontos változás még a struktúrában, hogy a sörgyár ma már csak a gyártással foglalkozik, a kereskedelem koordinálására létrehoztunk egy külön társaságot.
Fotó: Vémi Zoltán
Kijelenthető, hogy a terveik szorosan összefüggnek azzal, hogy tavaly júliustól 8 ezer helyett 200 ezer hektoliterig jár 50 százalékos jövedékiadó-mentesség a sörfőzdéknek? Ennek folyományaként pedig megállapítható, hogy Pécs a továbbiakban nem tekint magára nagy sörgyárként?
Igen, erről van szó, már a 2017-es működés után is fizettünk jövedéki adót kisüzemi főzdeként. A magasabb minőségű termékekre koncentrálunk, a prémiumsöröket azonban drágább előállítani, s ha nem segítene ebben az adókedvezmény, nem lehetnénk versenyképesek. Nem árt hangsúlyozni, hogy a mennyiségi korlát felemelése nem magyar találmány, az uniós szabályozás teszi lehetővé. A korábban gyártott 400-500 ezer hektoliter sör jelentős része nem a mi márkasörünk volt, a gyengébb minőségű italoktól azonban mára búcsút vettünk. A korábbi tulajdonos más piaci körülmények között működött, számára még az is reális alternatíva volt, hogy belépjen az egymillió hektolitert gyártók táborába. Ehhez a tartályok felújításával elegendő is lenne a kapacitás, mi viszont a mennyiség helyett a minőségre helyezzük a hangsúlyt. A saját márkás prémiumsörünk termelése körülbelül 100 ezer hektolitert ért el, az idei évre pedig a termékváltásokkal együtt is csak 165 ezer hektoliter előállítása a cél, miközben fokozatosan javítunk a minőségen. Hozzáteszem, az Ottakringer termékeivel viszont három lépés távolságot tartunk. Nagy mennyiségben azért nem forgalmazzuk a sörfőzdétől független kereskedőtársaságban, mert sok más nagy gyártóhoz hasonlóan nem ugyanazt a terméket szánják a magyar piacra, mint amit a saját országukban kínálnak, azért, mert az itthon kialakult piaci árszint lényegesen alacsonyabb, mint náluk. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a hazai fogyasztók is ugyanolyan minőségű termékekre tarthatnak igényt, akkor is, ha a pénztárcájuk vékonyabb.
Ezek után az is elképzelhető, hogy szakmai szervezethez csatlakozva nem a nagy gyártókat tömörítő Magyar Sörgyártók Szövetségének tagja lesz a cég, hanem a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületéé?
Valószínűleg igen, tárgyalunk az együttműködésről, már kaptunk is egy állásfoglalást arról, hogyan segíthetünk több kisebb főzdének. Az együttműködés elsősorban a dobozolási, palackozási technológiánkat érintheti, ezzel a háttérrel sokak piacra jutásához kínálhatunk mankót. Nem tekintünk rájuk konkurenciaként, de a nagy gyárakra sem, hiszen más szegmens a miénk.
Fotó: Vémi Zoltán
A Pécsi Sörfőzde 2016-ban 6,5 milliárd forintos árbevétel mellett adózott eredményként 528 millió forintos veszteséget halmozott fel. Ilyen előzmények után hogyan alakult a 2017-es év?
Jókora volt a teljes veszteség 2016-ban, különösen az üzemi eredmény volt elkeserítő. Tavaly már nyereségesen zártunk, de e mögött elsősorban a tőkeemelés és az elengedett követelések álltak. Az a célunk, hogy idén már a saját erejéből legyen legalább nullszaldós a vállalkozás, 2019-től pedig kezdjen el stabilan profitot hozni. A következő évre várt nagyobb fellendülésben már az új termékek fokozatos piacra lépésének is szerepe lehet. Az alkoholmentes sörben is nagy lehetőségeket látok, a megszakított erjesztéssel szemben azonban az új eljárás hozhat átütő sikert, miszerint a kész sörből vonjuk ki az alkoholt, ezáltal kiküszöbölve az aromaváltozást. Az ma még kérdéses, hogy az ehhez szükséges berendezést saját magunk fejlesztjük, vagy egy világcégtől szerezzük be. Érdekes módon az alkoholmentes sörökben van igazán nagy exportpotenciál is, hiszen sok helyen már efelé tolódott el a kereslet, vagy pedig vallási, kulturális okokból, például az arab országokban más nem is jöhet szóba. Az alkoholos sörökkel nem szeretnénk átlépni a 200 ezer hektoliteres határt, alkoholmentesből viszont bármennyit gyárthatunk, ezt a piac dönti el. Az utóbbi terén fontos szerepe van tehát az innovációnak, de nálunk a kézi munkát sosem fogják kiváltani a gépek. A pécsi söröket épp a hagyományos, nyílt kádas erjesztési technológia és a hosszú ászokolási folyamat különböztetheti meg a versenytársaktól.
A céginformációs adatbázis legutóbb 102 alkalmazottat tartott nyilván a sörfőzdében. Ma is ekörül mozog a létszám?
Amikor átvettük a sörgyárat, 137 dolgozó volt, a csökkenés elsősorban a kereskedelem már említett kiszervezésének tudható be, de szervezetileg több munkakörhöz tartozók, például a sörcsaptisztítók is átkerülhetnek még ezután.
A márka erősítése érdekében megjelennek sporteseményeken, fesztiválokon?
Tavaly nyáron jelen voltunk a vizes világbajnokságon, egy ekkora rendezvény mindig jó lehetőség a brand népszerűsítésére. De a fő célunk a helyi sportegyesületek támogatása, a társaságiadó-kedvezmény rendszere révén már a pécsi kosárlabda mögött is megjelentünk.
A labdarúgásba valószínűleg nem szállunk be, de támogathatjuk a kézilabda-utánpótlást. A sport mellett a kulturális események is fontosak számunkra, de ez inkább szól a helyi összefogásról, mintsem az üzleti érdekekről. S ha már a fesztiválok: tervezünk egy Oktoberfesthez hasonló sörfesztivált is tető alá hozni Baranyában.
Egy saját sörgyár akár egy gyermekkori álom valóra válása is lehet egy sokat látott vállalkozónak. Tervez újabb iparágba is belépni?
A sörgyár valóban szenvedély és küldetés is, de vannak még hasonló terveim. Iparágtól függetlenül elsősorban azok a nagy hagyományú magyar vállalkozások érdekelnek, amelyekben megvan a potenciál ahhoz, hogy újra a régi fényükben tündököljenek. A multinacionális szemlélettel szemben főként az értékteremtés motivál, több ilyen irányú tárgyalást is folytatok.
A sajtóban szinte állandó jelzője, hogy Matolcsy György unokatestvére. Előnyei vagy hátrányai vannak inkább a rokonságnak?
Elsősorban pályanehezítés minden területen, a bankunkat például a felügyelet évente négyszer vizsgálja, nem tudok másik olyan pénzintézetről, amelyet ilyen gyakran ellenőriznének. És arról se feledkezzünk meg, hogy 1982 óta vagyok vállalkozó, arányaiban a legtöbb nyereséget a 80-as és a 90-es években termeltem meg. Már akkor áruházakat, erőműveket, vállalatokat vásároltam Közép-Európa számos pontján, és magángéppel jártam tárgyalni szerte a világban, amikor semmilyen pozícióban nem volt családtagom. Büszke vagyok az unokatestvéremre, úgy gondolom, komoly erőfeszítésekkel jelentős gazdasági eredményeket ért el, de nem avatkozunk egymás dolgába, mindenki járja a maga útját.
