A villamos energiáról szóló uniós direktíva egyelőre nem nevesíti az áramtárolást, ez pedig akadálya a kapacitások bővítésének – mutat rá a Regionális Energiagazdálkodási Kutatóközpont (REKK ) tanulmánya. Egyes tagállamokban a szabályozás a tárolást a fogyasztás és a termelés kombinációjaként kezeli, így a tevékenységnek meg kell felelnie mindkét terület előírásainak. Emiatt a hálózati tarifákat esetleg kétszer kell megfizetni utána, vagy kiróják rá a végső fogyasztást terhelő adót.
A tanulmány készítője, Beöthy Ákos szerint a szükséges szabályozás kialakítását nehezíti, hogy egy áramtároló létesítmény többféle szolgáltatást nyújthat, ráadásul vagy különböző termékek versenypiacán működik, vagy éppen szabályozott áron számláz. Némi előrelépés egy tavaly novemberben elfogadott bizottsági iránymutatás, amely a villamos energia kiegyenlítő szabályozása kapcsán tűzi célul, hogy a tevékenység során tárolókat is igénybe kell venni. Ígéretes az új árampiaci direktíva tervezete is, abban ugyanis az áll, hogy ösztönözni kell az áramelosztókat (DSO), hogy piaci alapon vegyék igénybe az áramtárolást mint szolgáltatást, sőt a DSO-k kétévenként elkészítendő hálózatfejlesztési tervében ki kell térni a tárolók használatára is. Ugyanakkor a tevékenységszétválasztási kötelezettség miatt sem a rendszer-üzemeltetők (TSO-k, Magyarországon ez a Mavir), sem a DSO-k nem üzemeltethetnek áramtárolót, csak igen szigorú korlátok mellett (például nem vásárolhatnak áramot a nagykereskedelmi piacról), és csak akkor, ha a piacon nincs hozzáférhető tárolókapacitás. Viszont a piaci tárolók nyújthatnának szolgáltatást a villamosenergia-rendszer szabályozása érdekében.
Fotó: MTI / Kovács Tamás
A magyarországi áramtörvényben már 2016-ban megjelent a tárolás fogalma – emeli ki a tanulmány –, de úgy, hogy e létesítményekre alapvetően az erőművekre vonatkozó szabályok érvényesek. Bár a kormány felhatalmazást kapott, hogy rendeletben határozza meg az e területen szükséges részletszabályokat – például az arra vonatkozót, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak az áramtároló üzemeltetőjének –, de még nem élt e lehetőségével. Pedig a tanulmány szerint ez a rendelet sokat segítene a bizonytalanságok felszámolásában, ezáltal a tárolók létesítésében és működtetésében. Ám még így is formálódnak, sőt, már meg is valósultak tárolópro-jektek Magyarországon. Az áramtörvény szerint ugyanis létesíthetők legfeljebb fél megawattos névleges kimeneti teljesítőképességű ilyen berendezések.
A teljes cikk a szerdai Világgazdaságban olvasható
