A jó fizetés még nem elég a költözéshez

A Németországban dolgozó 240 ezer magyar munkavállaló nagyobb része Bajorországban él, és közülük nagyjából 12 ezren lehetnek azok, akik az építőiparban dolgoznak – tájékoztatta a Világgazdaságot az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke, Koji László a müncheni főkonzulátus adatbázisára hivatkozva. Az érdekképviseleti szövetség vezetőjét a múlt hét végén tartott müncheni Építőipari Hazahívó Börze kapcsán kerestük meg. Koji László elmondta, hogy a programsorozatot érdekképviseleti innovációnak tekintik, hiszen hasonlóra még senki más nem vállalkozott, ezért is kell a folytatáshoz mindenekelőtt kiértékelni a rendezvény tapasztalatait. A müncheni magyar főkonzulátus közreműködésével lebonyolított rendezvény hírével a közösségi média révén, célzott hirdetéseken keresztül hatvanezer külföldön dolgozó építőipari szakmunkást és mérnököt értek el, közülük háromezren reagáltak a megkeresésre valamilyen formában. Többségében azok reagáltak aktívan, akik amúgy is gondolkodnak már a hazatérésen. Köztük vannak családalapításra készülő fiatal párok és egy-másfél évtizede kint dolgozó idősebbek egyaránt.

Az érzelmi szál, a honvágy, a hazavágyódás mindannyiukban olyan erős motiváció, amelyre jó eséllyel alapozhatnak a kreatív munkát, megfelelő munkakörülményeket és versenyképes fizetést ígérő vállalatok. Egyértelművé vált az is – tette hozzá Koji László –, hogy a külföldön dolgozók szinte semmit nem tudnak a mai magyarországi építőipari munkakörülményekről, a készülő és átadott projektekről, a különböző cégek referenciáiról. Éppen ezért intenzív internetes szakmai híradásokra van szükség, hogy a potenciális munkavállalók pontos tájékoztatást kapjanak az aktuális helyzetről. Ami tény: a sikeres hazai cégek ma már a minőségi munkavégzésre képes szakmunkásnak a nettó 350-400 ezer forintos havi fizetést is megadják, a jól teljesítő mérnökök pedig 600 ezer forintot is megkereshetnek Magyarországon, ehhez minőségi teljesítményért járó prémiumok, lakhatási támogatás és képzési lehetőség társul – hangsúlyozta az ÉVOSZ elnöke. Az említett bérszint nem az ágazati átlag, ennyit a jól képzetteknek fizetnek.

A szakértők szerint a nyugat-

európainál alacsonyabb magyarországi megélhetési költségekre tekintettel a külföldön megkereshető összeg 60 százaléka az a lélektani határ, amely már megfelelő ajánlat lehet a külföldön dolgozó magyar építőipari mérnökök és szakmunkások hazahívásához. A sokéves recesszió idején nyolcvanezerrel csökkent a magyar építőipari cégek állományi létszáma, a többségében 2008–2013 között külföldre szerződöttekből mintegy harmincezer építőipari munkavállaló volt. Ők jellemzően Bajorországban, valamint Ausztriában, Hollandiában és Nagy-Britanniában élnek és dolgoznak most. Az első hazahívó börzét ezekben az országokban továbbiak követik majd – tudtuk meg –, minden alkalommal az ágazat legnagyobb, vonzó perspektívát kínáló cégeinek részvételével. Koji László utalt rá, hogy a külföldön tevékenykedő magyar cégek körében is van potenciál a részleges hazatérésre, vagyis vállalatközi üzleti lehetőségek is körvonalazódtak.