A bankcsoportkockázat kezelése

A tanulmányt a bankcsoporttal rendelkező bankok részére kiküldött kérdőíves felmérés alapján készítettük el. A felmérésbe 11 bankcsoportot - OTP, K&H, MKB, CIB, HVB, Citibank, Postabank, Raiffeisen, BB, Erste, Volksbank - vontak be. A tanulmány a Magyarországon bejegyzett irányító hitelintézetekre és az ellenőrző befolyásuk alatt álló csoporttagokra fokuszált. A bankcsoport fogalma alatt azt a vállalatcsoportot értjük, ahol egy hitelintézet ellenőrző befolyást gyakorol a hitelintézeti, a befektetési, a pénzügyi vállalkozási vagy a biztosítói szektor legalább egy szereplőjére - beleértve azt is, ha a befolyással rendelkező személy tőkekapcsolat nélkül gyakorol jelentős befolyást egy másik vállalkozás működésére. A bankcsoportok kockázatainak és egymás közötti tranzakcióinak elemzésekor kitértünk az irányító hitelintézetek ellenőrző befolyása alatt álló befektetési alapkezelők tevékenységére is. Ugyanakkor nem vontuk be az alapvetően banküzemi célokat szolgáló járulékos vállalkozásokat. Szintén nem foglalkoztunk a 2003-ban beolvadó befektetési vállalkozásokkal, valamint a nyugdíjpénztárakkal.





>> A bankcsoportok

jelentősége és szerkezete



A tanulmányban szereplő 11 bankcsoport irányító hitelintézete a szektor mérlegfőösszegének 80 százalékát képviseli, a bankok és így a bankcsoportok is jellemzően a pénzügyi közvetítő rendszer meghatározó szereplői. Egy bankcsoport kivételével a csoportok tagjai kizárólag magyarországi székhelyű pénzügyi közvetítők. (1. táblázat) A bankcsoportok szerkezetét vizsgálva elmondható, hogy - a mérlegfőösszeg alapján 88 százalékos részarányukkal - az irányító hitelintézetek tevékenysége domináns. Emellett számukat és csoporton belüli részarányukat tekintve is a pénzügyi vállalkozások képviselik a legnagyobb volument. Valamennyi csoportnak van a jövedelmezőséget kedvezően befolyásoló, döntően gépjármű- és egyéb eszközfinanszírozással foglalkozó cége. Az egyéb hitelintézetek viszonylag magas részarányát a jelzálogbankok egyre növekvő aktivitása idézi elő.





>> Csoportirányítás

stabilitási szempontból



A csoportirányítás kérdéskörében három témakör elemzésére helyeztük a hangsúlyt. Megvizsgáltuk, hogy milyen magas a közvetett tulajdonlás mértéke az egyes bankcsoportokban, valamint, hogy az irányító hitelintézetek milyen erős kontrollt gyakorolnak a csoport többi tagjára, mennyire korlátozzák, illetve befolyásolják üzleti tevékenységüket. Végül értékeltük a bankcsoportok tagjai közötti reputációs kockázatból fakadó fertőzés veszélyét, ami leginkább abból adódik, hogy a tagok "egy pénzügyi bevásárlóközpontként" jelennek meg és hirdetik magukat a piacon.

Két bankcsoport esetében ítéltük magasnak a közvetett tulajdonlásból fakadó kockázatot. Ezeknél jelentős az irányító hitelintézeten kívüli tagok üzleti tevékenységének súlya, így az átlagosan 50 százalék alatt lévő közvetlen tulajdonlás nehezen átláthatóvá teszi a csoportot. A közvetett tulajdonlás magas mértékéből fakadó kockázat ellensúlyozható azzal, ha az irányító hitelintézet a közvetett tulajdonában lévő tagok tevékenysége és kockázatvállalása felett is közvetlen kontrollt gyakorol, továbbá rálátása van

a csoporttagok tevékenységére, kockázati kitettségére.

Ami az irányító hitelintézetnek a csoport többi tagja feletti kontrollját illeti, megállapítható, hogy amellett, hogy a bankcsoportok többségénél a csoporttagok önállósága egy bizonyos pontig biztosított, minden irányító hitelintézet valamilyen módon kontrollálja a jelentősebb csoporttagok tevékenységét. A csoporttagok kockázatkezelését érintő tulajdonosi - vagy a banki belső ellenőrzés, vagy a kockázatkezelési terület által végzett - kontroll színvonala egy bankcsoport kivételével megfelelő színvonalúnak mondható.

Az ügyfelek igényeinek minél teljesebb körű kiszolgálása érdekében a hitelintézetek a csoporttagok által nyújtott szolgáltatásokat összekötik, illetve egyidejűleg kínálják saját termékeikkel. Ugyanakkor a nagyarányú keresztértékesítés, a közös marketingtevékenység és névhasználat miatt megnő a reputációs kockázatból fakadó fertőzés veszélye. Amennyiben az ügyfelek egy entitásként kezelik a bankcsoport tagjait, az egyik csoporttagban megingó bizalom kedvezőtlen hatása gyorsan átterjedhet a csoport többi tagjára. További kockázati tényező, hogy a fertőzés veszélyének növekedésével párhuzamosan egyre erősebbé válik a bajba jutott csoporttag megmentésére való késztetés. A reputációs fertőzésből fakadó kockázati kitettség a csoporttagok feletti kontroll erősítésével, a csoporttagok önálló kockázatvállalásának korlátozásával, illetve azok megfelelő kezelésével tartható kézben.

A csoporttagok közti kapcsolat szorosságának - közös névhasználat, egymás értékesítési csatornáinak igénybevétele, a marketingtevékenység összehangolása, centralizálása - vizsgálata alapján leszűrhető, hogy a piac 70 százalékát lefedő bankcsoportoknál kiemelkedő, illetve magas mértékű a csoporton belül a reputációs kockázat miatt fellépő fertőzés veszélye. Így indokolt az irányító hitelintézetek többi csoporttag feletti erős kontrolljának fenntartása, és szükségszerű a csoportszintű kockázatmenedzsment kialakítása, illetve erősítése.





>> Csoportközi tranzakciók

és kitettségek



A bankcsoportok pénzügyi stabilitásának megítélésében fontos szerepet játszanak a csoporton belüli tranzakciók. A csoportközi kitettség emelkedésével megnő a csoporton belüli fertőzés kockázata, a csőd közeli helyzetekből való kilábalás nehezebbé válik.

A magyar bankcsoportokon belüli kockázatvállalások meghatározó részét jelenleg az irányító hitelintézetek csoporttagokkal szembeni kockázatvállalása teszi ki. (Mindössze három bankcsoport esetében vállalnak fel kockázatot az irányító hitelintézeten kívüli csoporttagok a csoport más tagjaival szemben, de ezek volumene az irányító hitelintézethez és saját kockázatvállalásukhoz képest elhanyagolható.) Ennek legnagyobb része a pénzügyi vállalkozásokkal szemben áll fenn, amit az magyaráz, hogy az irányító hitelintézetek általában kizárólagosan refinanszírozzák a csoport lízingcégeinek üzleti tevékenységét. A refinanszírozó bankok ezzel a lízingcégek kihelyezéseinek teljes hitelkockázatát átvállalják, így kiemelt fontossága van a megfelelő mértékű tulajdonosi kontrollnak és a kockázatmenedzsment megfelelő színvonalának. A legtöbb bankcsoportnál a csoporttagok lehetőség szerint egymás szolgáltatásait veszik igénybe alapvetően piaci, de mindenképpen önköltség feletti áron, így a tagok számára egymás kiszolgálása jövedelmezőségi oldalról nem jár hátránnyal.

2002-ben egyetlen bankcsoport esetében került sor hitelkövetelések átadására a bankcsoportokon belül. Ezek a hitelintézetnél már nagy részben leírt, lejárt követelések, melyeket a behajtásokkal foglalkozó pénzügyi vállalkozásnak adott át a hitelintézet, valamint a jelzálogbank részére eladott, illetve attól visszavásárolt problémás hitelek. E követelésátadások kapcsán meg kell jegyezni, hogy az irányító hitelintézet az általa vállalt visszavásárlási garanciával tulajdonképpen a jelzálogbank mérlegében lévő hitelek teljes hitelkockázatát viseli, így azok átadása a jelzálogbank részére, illetve a problémás hitelek visszavétele technikai jellegű, nem jelent tényleges kockázatátadást. A nemzetközi gyakorlatban használt leggyakoribb kockázattranszfer, az értékpapírosítások különböző formái még nem terjedtek el a magyar piacon.





>> A kockázatok

értékelésének módszertana



A bankcsoportokon belül megjelenő hitelezési, piaci, likviditási és működési kockázatok értékelésénél azt mértük fel, hogy az irányító hitelintézeteknél megjelenő kockázatokon túlmenően az egyes csoporttagok tevékenysége milyen mértékben növeli a csoport egészében megjelenő kockázatokat. Az elemzésnél első lépésként meghatároztuk, hogy az adott kockázattípus tevékenységükből adódóan mely csoporttagoknál releváns. Ezt követően kockázati mátrix segítségével bankcsoportonként elemeztük az irányító hitelintézeteken kívüli tagok kockázati kitettségének mértékét és az ehhez kapcsolódó csoportszintű kockázatkezelés színvonalát. E két tényező eredőjeként alakítottuk ki a végső értékelést az egyes bankcsoportoknál fennálló kockázatok nagyságát illetően.