Nincs még egyezség a moratóriumról
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságTovább tartanak az egyeztetések a hiteltörlesztési moratórium sorsáról, s a kormány csak ezeknek a tárgyalásoknak a lezárása után dönt a folytatásról – írta a Pénzügyminisztérium a Reutersnak küldött közleményében, amely megerősítette azt amit Tállai András miniszterhelyettes a Világgazdaságnak adott interjújában elmondott.
A moratórium jövőjéről tárgyaló felek közül a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Magyar Bankszövetség sem erősítette meg a Portfolio pénteki értesülését, amely szerint megállapodás született volna a moratórium jövőjéről.
A Pénzügyminisztériumnak továbbra is az az álláspontja, hogy a védőhálót azoknak az ügyfeleknek kell fenntartani, akiknek a gazdasági helyzete megköveteli ezt, azoknak viszont, akik képesek fizetni a törlesztőrészleteket, vissza kell térniük az adósságszolgálathoz. Korábban a bankszövetség is hasonló állásfoglalást tett közzé. A Portfolio által megszellőztetett elképzelések szerint az általánosan, minden ügyfélnek járó moratórium nem június 30-án, hanem 2021. augusztus 31-én járna le, ebben az időszakban (és ezt követően) pedig az ügyfeleknek nyilatkozniuk kellene arról, hogy továbbra is igényt tartanak-e a védelemre.
Ha a PM álláspontját fogadják el, önmagában a nyilatkozattétel nem lesz elegendő a törlesztések további, 2022. június végéig való felfüggesztésére, hanem bizonyos feltételek mellett igazolni kellene a rászorultságot.
A megoldás nem ismeretlen, hiszen a moratórium első szakaszának lejárta előtt már született olyan kormánydöntés, amely a cégek esetében a moratórium folytatását annak igazolásához kötötte volna, hogy a koronavírus-járvány miatt legalább 30 százalékot csökkent az árbevételük. A kormányzat akkor a vírus második hullámának megerősödése miatt úgy döntött, hogy a moratórium lehetőségét az azt korábban igénybe vevőknek továbbra is általánosan biztosítja.
A döntés – amelyet egyébként akkor a bankártársadalom is elfogadott – végül helyesnek bizonyult, hiszen így a harmadik hullám és a vele járó újabb lezárások idején nem kellett a törlesztésbe visszakerülők megsegítésére újabb döntéseket hozni.
Az átoltottság növelésével és a gazdaság újraindításával párhuzamosan azonban az általános, mindenféle jogosultság nélküli halasztás nem tűnik indokoltnak. Főleg annak fényében érdemes elgondolkodni ezen, hogy az MNB februári kimutatása szerint a moratórium alatt lévő vállalati hiteladósok 22 százalékának növekedett az árbevétele a pandémia alatt, míg a lakossági oldalon – ha szerény mértékben is, de – nőtt azoknak a moratórium alatt lévő ügyfeleknek az aránya, akik legalább három hónapra elegendő pénzügyi tartalékkal rendelkeznek. Nagy Márton, a miniszterelnök gazdasági főtanácsadója a TrendFM-en arról beszélt, hogy meg kell szüntetni a moral hazard lehetőségét, mivel egyre nagyobb azoknak az ügyfeleknek az aránya, akik tudnának, de nem akarnak törleszteni, tehát valójában nincs szükségük a moratórium nyújtotta védelemre.
Ha a rászorultsági elv érvényesülne a moratórium harmadik időszakában, akkor azzal is indokolt lenne megszűrni az érintettek körét, hogy – a hitelkiváltást leszámítva – további hitelfelvételi tilalmat írnának elő a védettek számára, jelenleg ugyanis a moratóriumos ügyfelek szabadon igényelhetnek bármilyen újabb kölcsönt.
Ugyancsak mérlegelendő, hogy a további hosszabbítást már ne igényelhessék olyanok – jellemzően folyószámla- és hitelkártya-tartozással rendelkező és egyes, magas kamatozású személyi hiteles ügyfelek –, akiknél a törlesztés további szüneteltetése aránytalanul emelné meg a tartozást.
Mérlegelendő lehet még az is, hogy ne a teljes, hanem csak a tőketörlesztési moratórium éljen tovább, mivel így egyrészt az adósok fokozatosan visszavezethetők a rendes törlesztéshez, egyúttal a tőkemoratórium a koronavírus-válság utóhatásai ellen is hatékonyan tudná védeni a szélesebb ügyfélkört.
A jegybank kimutatásai szerint a lakossági portfólió 10 és a vállalati hitelek mintegy 12 százaléka számít kiemelten kockázatosnak, e kölcsönök esetében pedig még akkor is észszerűnek látszik a moratórium fenntartása, ha a bankszektor az elmúlt évben jelentős összegű céltartalékot képzett a kinnlevőségekre:
a Moody’s adatai szerint 6,8 százalékos a fedezettség, miközben az uniós átlag 5,3 százalékos.
A törlesztésbe visszakerülőknek – miként arról a Világgazdaság már írt – a mostani szabályozási körben lehetőséget kellene adni arra, hogy egyoldalú nyilatkozattal (és ne például közjegyzői közreműködést igénylő drága szerződésmódosítással) rendelkezhessenek úgy, hogy a törlesztés újraindulásakor nem akarnak élni a futamidő-hosszabbítás lehetőségével, hanem kérik, hogy a havi törlesztőrészletet a bank úgy emelje meg, hogy a fennálló futamidő alatt kifizethető legyen a moratórium alatt felhalmozódott tőke- és kamattartozás. Így – maximum 1-2 ezer forintos havi többletköltséggel – elkerülhető lehet, hogy a 10, 15 – vagy a moratórium harmadik etapjának esetében 28 (!) – hónapig tartó törlesztésszüneteltetés miatt a futamidő akár a moratóriumban töltött idő többszörösével hosszabbodjon meg. A Világgazdaság kérdésére korábban több pénzintézet is jelezte, elfogadhatónak tartaná azt is, hogy a moratóriumban érintett követelésrészre a hitel lejártáig a bankok ingyenes előtörlesztést biztosítsanak – ezzel a futamidő meghosszabbodását azok is el tudnák kerülni, akiknek az anyagi helyzete csak a későbbiekben jut egyenesbe.
Nem egyszerű az átkapcsolás
A teljes körű moratórium további két hónapos meghosszabbításának felvetésekor azt is érdemes figyelembe venni, hogy ez ismét a teljes moratóriumos állomány átütemezésével járna, aminek számottevő informatikai és szervezési költsége lenne. Ráadásul az eredménye kétséges, hiszen pontos számokat arról, hogy a moratórium meghosszabbodása milyen hatással lehet az érintettek törlesztésére, csak június 30-át követően tudnának közölni a bankok az ügyfelekkel.
