Munkapiaci folyamatok

Nemzetközi, főként egyesült államokbeli gazdasági adatokat hallva gyakran találkozhatunk furcsán hangzó kifejezésekkel. Ilyen például a magyarra kissé döcögősen lefordítva az "első alkalommal munkanélküli segélyért folyamodók" (initial jobless claims), amit kiemelt figyelem kísér: egy-egy új adat gyakran a pénzpiacokat megmozgató jelentőségű. A magyar fülnek teljesen szokatlan kategóriák alkalmazásának oka egyszerűen az, hogy több évtizedes tapasztalat alapján a tengerentúlon azokra a számokra - például sajátos munkapiaci mutatókra - figyelnek, amelyek többé-kevésbé megbízhatóan jelzik előre a konjunktúrafolyamatokat.

Magyarországon munkaügyi statisztika esetén a Központi Statisztikai Hivatal publikációs naptárában szereplő, havi rendszerességgel megjelenő gyorstájékoztatóra gondolunk, amelyek a főként a munkanélküliségi rátára és a reálkeresetek alakulására vonatkoznak. Pedig nálunk is vannak a gazdasági ciklusok szempontjából ennél ígéretesebb adatok, még ha ezek publikálása nem is olyan látványos, mint az előbb említett két munka, melyek ebből a szempontból elhanyagolható jelentőségűek. (A munkapiaci elemzéseket megnehezítik a bruttó átlagbéradatok jellegéből és számítási módszeréből adódó statisztikai torzítások: az adatok a hivatalosan bejelentett bérekre vonatkoznak, ami a kötelező minimálbér-emelések esetében statisztikai torzítást visz a munkaerő árváltozásának mérésébe, a publikált átlagbérindexek tartalmazzák például a fizikai és szellemi állománycsoportok, valamint az ágazatok közötti összetétel és a munkanapszám változásának hatását is - többek között ezeket a megállapításokat tartalmazza a Kézikönyv a magyar gazdasági adatok használatához című MNB-kiadvány.)

Az alábbiakban néhány ismert és kevésbé ismert mutatóval ismertetjük meg az olvasót. A munkaórák száma a foglalkoztatott létszámnál pontosabban, érzékenyebben jelzi a munkapiaci kereslet/kínálat viszony változását, a konjunkturális mozgásokat. Ez az adott szektorban a termeléshez felhasznált összes munkainputot méri. Az egy alkalmazott által adott időszak alatt átlagosan ledolgozott munkaórák száma egy nemzetközileg is gyakorta használt konjunktúramutató, a munkaerő kihasználtságának intenzitását méri. A felhasznált munkamennyiséget a foglalkoztatottságnál pontosabban a ledolgozott munkaórák tömege jelezheti.

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat havonta közli a betöltetlen álláshelyek számát. A mutató azokra a betöltetlen álláshelyekre vonatkozik, amelyeket a hivatal munkaközvetítő irodáiban a munkáltatók bejelentettek, illetve amelyeket az irodák feltártak. A mutató a kielégítetlenül maradt munkaerő-kereslet jelzőszámaként értelmezhető, de fenntartásokkal kezelendő, mivel a ténylegesen rendelkezésre álló álláshelyeknek közismerten csak egy töredékét jelentik be a munkaközvetítő irodákhoz.

A háztartási munkaerő-felmérés nemzetközi (ILO-) ajánlásoknak megfelelő definíciója szerint munkanélküli az, aki a vonatkozási héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg volt távol. További feltétel, hogy aktívan keresett munkát a megelőző négy hétben, és ha találna állást, két héten belül munkába tudna állni.

Regisztrált munkanélküli az a munkát kereső egyén, akinek nincs munkaviszonya, foglalkoztatást elősegítő támogatásban nem részesül, a munkaügyi szervezetnél nyilvántartásba vették és egy adódó állás elfogadására rendelkezésre áll. A hivatalos munkanélküli-nyilvántartás egy adminisztratív adatbázis, amelyben a regisztrált munkanélküliek száma erősen függ a regisztrációból származó előnyök (például segély, támogatási programok stb.) és az azzal kapcsolatos kötelezettségek aktuális szabályozásától. Pozitívuma, hogy mentes a mintavétel becslési hibáitól és a kérdőíves felvételi mód torzításaitól.

A csoportos leépítési bejelentések havi alakulása a konjunktúra változásáról nyújthat információt. A mutató az úgynevezett csoportos létszámcsökkentés jogszabályban meghatározott kritériumainak megfelelő elbocsátások számát tartalmazza.

A KSH által előállított eredeti átlagkereset-adatok sem munkaerő-keresleti, se -kínálati oldalon nem használhatók közvetlenül. A KSH bruttó átlagkereseti adata nem bérköltség-szemléletű, tartalmazza a ledolgozott munkaidő hosszának és a munkaerő összetételének változásából eredő torzításokat - állapítja meg a fent említett kézikönyv. A KSH keresetadatai közül leginkább a bruttó átlagkereset-mutató használható a munkapiaci folyamatok megítélésekor, mégpedig a versenyszférában a bérinfláció - azaz egységnyi munka árának "tiszta", vagyis árazási döntések által megszabott változásának - mérésére. (VG)