A cégek többsége csőd esetén megpróbál mindent megtenni, hogy elkerülje a teljes összeomlást. Esetenként belemegy a “leghúzósabb” kompromisszumokba, de legalább némi fizetési haladékot igyekszik elérni. A csődtörvény értelmében a bíróság legfeljebb 30 napos fizetési haladékot engedélyezhet az adós számára. Ez azonban csak egy lehetőség. A tartozás részletekben történő kiegyenlítésére viszont a törvény nem ad módot. Egyebek közt erre hívta fel figyelmet egy felszámolási ügy kapcsán a Legfelsőbb Bíróság.
Az adós cég több mint hárommillió forinttal – és annak kamataival – tartozott a felszámolását kezdeményező vállalkozásnak. Kötelezettségét a bíróság előtt elismerte, de 60 napos fizetési haladék engedélyezését kérte. Az engedélyezésről alakszerű határozatot nem hozott a bíróság. Időközben hónapok teltek el, az adós cég nem igazolta, hogy teljesítette tartozását. A bíróság elrendelte a felszámolást.
Végzését az érintett megfellebbezte, arra hivatkozva, hogy az igazságszolgáltató fórum nem bírálta el a fizetési haladék iránti kérelmét. Erről – érvelt – alakszerű határozatot kellett volna hozni, és a cég, remélvén, hogy beadványáról kedvezően döntenek, ennek kézhezvételétől számította volna a részletfizetési határidőt. Ám több kérdésben is tévedett, illetve hiába reménykedett.
A Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta fellebbezését. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság szabályosan járt el. Az indokolásban kifejtette: a csődtörvény nem 60, legfeljebb 30 napos határidőt adhat a tartozás kiegyenlítésére. A törvény megfogalmazásából az is egyértelmű, hogy a fizetési haladék engedélyezése a bíróság számára csak lehetőség, tehát nem kötelező kedvezően elbírálni az adós kérelmét. Következésképpen, mutatott rá az LB, téves az adósnak az a jogi álláspontja, hogy a bíróságnak alakszerű határozatot kellett volna hoznia. Ilyen kötelezettség nem terheli. Hasonlóképpen tévedett a cég abban is, hogy részletfizetést kaphat. A bíróságnak nincs lehetősége, hogy ezt a megoldást engedélyezze.
