Működik a "fülelőközpont"

Működik az a technikai központ, melynek révén a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NSZ) a GSM-telefonokat a vezetékes vonalakhoz hasonló módon, a távbeszélő központokon keresztül képes lehallgatni -- tudta meg a Világgazdaság.
A mobilkészülékek lehallgatására korábban csak korlátozottan volt lehetőség: ez azt jelentette, hogy az NSZ munkatársai a telefonszám alapján a szolgáltatótól kapott kódok ismeretében, egy vevőberendezés segítéségével akkor "fülelhettek", ha a megfigyelt személy közelében, vele egy távközlési cellában tartózkodtak. A lehallgatás ilyen módon sok embert és jelentős humánerő-ráfordítást igényelt, az autókba telepített technikai egység pedig egyszerre csak egy célszemély ellen volt bevethető. Problémát okozott az is, hogy ha a megfigyelt személy mozgott, és átlépett egyik cellából a másikba, a beszélgetés egyes részei elvesztek (csak a fővárost minden szolgáltató külön több száz cellára bontotta).
Ennek volt köszönhető, hogy a nyomozó hatóságok lehallgatási kérelmeit szinte kivétel nélkül kapacitáshiány miatt elutasították, a lehallgatásra csak kiemelkedően fontos -- sokszor nem is bűnüldözési, hanem nemzetbiztonsági -- érdekből volt lehetőség.
A több évvel ezelőtt megindított beruházás célja az volt, hogy az NSZ-nél kialakítsanak egy olyan központot, mely -- a távközlési szolgáltatókkal kiépített kapcsolat révén -- képes mindenféle telefonbeszélgetést egy helyen lehallgatni és rögzíteni.
Ehhez a GSM-szolgáltatóknál is szükség volt bizonyos fejlesztésekre: erre egy 1998 tavaszán megjelent kormányrendelet kötelezte őket, az abban foglaltaknak már több mint egy évvel ezelőtt eleget is tettek. Ennek értelmében 150 ezres előfizetői szám felett biztosítani kell az ügyfélszám nem több mint 0,3 százalékának, de legalább harminc, "egyidejűleg kapcsolatban álló előfizető vagy igénybe vevő közleményeinek ...kiadását a hozzáférési pontra".
Ha kaptunk is tájékoztatást a fejlesztések állásáról, az zárt ülésen történt, így arról nem beszélhetek -- mondta lapunknak Keleti György, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke. Hozzátette: a lehallgatás technikai feltételeinek megteremtésére irányuló beruházás olyan régóta tart, hogy "előbb-utóbb kell legyen valami eredménye".
Információink szerint továbbra is problematikus lehet, hogy azon bűnözői körök, amelyek okkal tarthatnak a lehallgatástól, úgynevezett prepaid, előre fizetett kártyákat használnak. Ezek -- előfizetői szerződés hiányában -- gyakorlatilag nem köthetők személyhez. Szakértők szerint a mobillehallgatásra vonatkozó kérelmek számának emelkedésével derülhet ki, hogy ha egy hatóság megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva személyhez tud kötni egy előre fizetett kártyát, akkor a bírói gyakorlat engedélyezi-e ezek lehallgatását.
A lehallgatás jogi háttere eddig is -- az ahhoz használt technikától függetlenül -- rendezett volt -- mondta lapunknak Bócz Endre büntetőjogász, volt fővárosi főügyész, hangsúlyozva, hogy az ügyben elméleti jelleggel nyilatkozik. Kifejtette, a lehallgatás bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati eszköz. Az annak révén szerzett információt rendszerint államtitoknak minősítik. Az így szerzett adatokat a hatóságok csak akkor használják fel bizonyítékul -- és oldják fel a titkosítás alól--, ha egy kérdéses tényre más bizonyítékot nem sikerül szerezni.
Eddig azonban előfordult, hogy a mobilkészülékek lehallgatásának híján nem tudtak a hatóságok egyes eljárásokat elindítani, vagy megfelelő bizonyítékra szert tenni. Ilyen értelemben Bócz Endre szerint a technikai lehetőség a mikroszkóphoz hasonlítható, amelynek felfedezése előtt is maradtak -- persze felhasználhatatlanul -- a bűncselekmények helyszínén olyan anyagmaradványok, melyeket ma már mindennapos bizonyítékként kezelnek.