A professzor az államháztartás működésében különösen hangsúlyos korrupciós kockázatot jelentő összefüggések közül a közbeszerzést, a politikai pártok és a választási rendszer finanszírozásának ellentmondásait, valamint a belső ellenőrzés hiányosságait emeli ki.

Az államháztartás működéséhez kapcsolódó beruházásoknak, szolgáltatásoknak mind nagyobb területeit érinti a közbeszerzési rendszer: 2001-ben például már csaknem 4000 közbeszerzési eljárást folytattak le, amelyben több mint 600 milliárd forint közpénzről döntöttek. Az ÁSZ tematikus vizsgálatokban, külön is foglalkozott az 1995-ben megalkotott - és időközben módosult - közbeszerzési törvényben foglalt célok teljesülésével, és lényegében minden ellenőrzés valamilyen formában érintette a közbeszerzések ügyét. A tapasztalatok bizonyították, hogy bár szükséges a törvény további módosítása, alappillérei időállóak, és kellő keretet nyújt ahhoz, hogy az államháztartás egészében fokozatosan alkalmazzák. A közbeszerzés kívánatosnál lassúbb elterjedése, a gyakorlatban felmerülő problémák elsősorban a jogalkalmazók esetenkénti felkészületlenségére, szemléleti okokra, illetve alapvetően a csoportérdekek sikeres érvényesítésével, az átláthatósággal szembeni ellenérdekeltségre vezethetők vissza.

Megerősítést nyert, hogy a gondok az államháztartási finanszírozás szabályozásával összefüggő más előírások ellentmondásaiból és gyakorlati megoldásainak egyenetlenségeiből származnak. Ezért a számvevőszék olyan szabályozási finomításokat szorgalmazott, amelyek az érvényes előírások teljes körű és következetes betartására ösztönöznek. Az ajánlások közül nem egy - így a bírálati eljárásra, a szempontrendszerre vonatkozó javaslat - már beépült a törvénybe. Érdemi változást azonban csakis a társadalmi-gazdasági-politikai érdekharmonizáció javulásától várhatunk, amikor majd kevesebben tekintik a közbeszerzést szükséges rossznak, a döntési szabadság korlátjának, és ezért kevesebben is kerülik meg a törvényi előírásokat - mutat rá Báger Gusztáv.

Utal arra: a korrupciós kockázatok mérséklésének akadálya, hogy az üzleti titok mindeddig szinte bástyaként áll az ellenőrzés útjába. A költségvetési és nonprofit szféra intézményei a közösségi szolgáltatások mind nagyobb körét vásárolták meg a magánszektortól, és a gazdasági fellendüléssel növekvő mértékű infrastrukturális beruházásokra került sor. Mindeközben azonban a pénzügyi ellenőrzés a közbeszerzést kiíró állami szerveknél mindent, a pályázóknál, a közreműködő vállalkozóknál viszont lényegében semmit sem vizsgálhatott. Ráadásul 2000-2001-ben számos területet kivontak a pénzügyi ellenőrzés hatásköréből.

E körben a korrupció újabb és rohamosan növekvő veszélyét hordozza a robbanásszerűen szaporodó civil szervezetek tevékenysége. A mintegy hatvanezer szervezet fele megannyi különböző közösségi szolgáltatást lát el anélkül, hogy az erre kapott pénzügyi források rendeltetésszerű felhasználása, szabályossága, hatékonysága figyelemmel kísérhető lenne.

A politikai pártok működéséről szóló törvény a maga korában előremutató volt és segítette a politikai intézményrendszer pénzügyi finanszírozásának átláthatóságát. A számvevőszéki vizsgálatok ugyanakkor rámutattak a törvény előírásainak fokozatos elavultságára csakúgy, mint az országgyűlési és helyhatósági választások pénzügyeit szabályozó normák hibáira is. A korrupciós kockázatok elsősorban a magánszektor támogató szerepének korlátozott átláthatóságából és technikai-szabályozási hiányosságokból adódnak. Ezeket a kockázatokat - az ÁSZ kezdeményezéseire is figyelemmel - összegzi a 2001 márciusában elfogadott korrupcióellenes kormányzati stratégia, amely megkívánja a pártok vagyonának és anyagi támogatásának hatékonyabb ellenőrzését.

A jelenlegi ellenőrzési felhatalmazásokkal átláthatatlan, úgynevezett szürkezóna alakult ki a politikai pártok körül. Sem a számvevőszéknek és így a parlamentnek, sem a közvéleménynek nincs áttekintése a pártok gazdálkodásának szélesebb, a törvény hatálya alá nem tartozó vetületeiről. A pénzügyi elszámolás technikai szabályai sem teljesen egyértelműek. A pártok által alapított gazdasági társaságok és partnereik működésének folyamatai átláthatatlanok és szabályozatlanok. A lobbitörvény hiánya nagymértékben ludas abban, hogy a demokratikus intézményrendszeren belül e terület látszik korrupciós szempontból a legsérülékenyebbnek. Politikai mérlegelést igénylő, a demokrácia működését érintő elvi kérdés, hogy e magántársaságok is - amennyiben költségvetési támogatást használnak fel - váljanak a parlament ellenőrző szerepét megtestesítő számvevőszéki vizsgálatok alanyává. Ideje lenne egyszer tüzetesen megvizsgálni, hogy a választások évében mibe kerül a pártok működése - fejti ki Báger Gusztáv.

A belső ellenőrzés megfelelő működtetése a korrupció megelőzésének egyik legfontosabb eszköze. A politikai rendszerváltást követően Magyarországon válságos helyzetbe került a belső vizsgálat korábban kiépített rendszere. Az új piacgazdasági körülményeknek megfelelő kiépítése azonban még a lehetőségeknél is lassabban és nagy színvonalbeli hiányosságokkal történt meg. Mindez ma is jelentős korrupciós veszélyeket rejt. Ráadásul a köz- és magánszféra kibontakozó együttműködése, nem mindenben átlátható kapcsolata miatt új kockázatok is megjelennek. Így elsősorban a vállalati és az önkormányzati területeken új jelenség, hogy a belső ellenőrzés kiépítése helyett e feladatra olyan külső könyvvizsgáló cégeket kérnek fel, amelyek utóbb az érintett szervezet pénzügyi beszámolóinak, gazdasági eredményeinek ellenőrzését is elvégzik. Ez óhatatlanul függőséghez, összefonódáshoz vezet, amelynek kiiktatása szabályozási, összeférhetetlenségi konzekvenciákat igényel.

A professzor hangsúlyozza: a mindenre kiterjedő kontroll - különösen, ha a tapasztalatok hasznosítása, a korrupciós cselekmények tűrése vagy tolerálása politikai hatalmi érdekek mentén alakul - keveset segít a visszaélések elleni küzdelemben. Rávilágít arra is: a felelős, szakszerű és etikus vezetői magatartást, valamint a tágabban értelmezett - a vezetés döntés-előkészítő munkáját segítő - modern belső ellenőrzést nem helyettesíthetik a külső kontrollok.

A nemzetközi megítélés is része a gazdasági érdekek érvényesítésének. A nemzeti érdekek ellen hat, ha egy ország irányító elitje rövid távú belpolitikai érdekeinek, választási céljainak engedve önmagáról a valóságosnál és lehetőségeinél rosszabb kép kialakítását engedi meg, nem méri fel, hogy milyen súlyos - tőkeáramlási, kereskedelmi, államháztartási, hitelfelvételi - következményei vannak, ha egy országot a korrupció által erősen fertőzött társadalmak közé sorolnak.