A professzor az államháztartás működésében különösen hangsúlyos korrupciós kockázatot jelentő összefüggések közül a közbeszerzést, a politikai pártok és a választási rendszer finanszírozásának ellentmondásait, valamint a belső ellenőrzés hiányosságait emeli ki.
Az államháztartás működéséhez kapcsolódó beruházásoknak, szolgáltatásoknak mind nagyobb területeit érinti a közbeszerzési rendszer: 2001-ben például már csaknem 4000 közbeszerzési eljárást folytattak le, amelyben több mint 600 milliárd forint közpénzről döntöttek. Az ÁSZ tematikus vizsgálatokban, külön is foglalkozott az 1995-ben megalkotott - és időközben módosult - közbeszerzési törvényben foglalt célok teljesülésével, és lényegében minden ellenőrzés valamilyen formában érintette a közbeszerzések ügyét. A tapasztalatok bizonyították, hogy bár szükséges a törvény további módosítása, alappillérei időállóak, és kellő keretet nyújt ahhoz, hogy az államháztartás egészében fokozatosan alkalmazzák. A közbeszerzés kívánatosnál lassúbb elterjedése, a gyakorlatban felmerülő problémák elsősorban a jogalkalmazók esetenkénti felkészületlenségére, szemléleti okokra, illetve alapvetően a csoportérdekek sikeres érvényesítésével, az átláthatósággal szembeni ellenérdekeltségre vezethetők vissza.
Megerősítést nyert, hogy a gondok az államháztartási finanszírozás szabályozásával összefüggő más előírások ellentmondásaiból és gyakorlati megoldásainak egyenetlenségeiből származnak. Ezért a számvevőszék olyan szabályozási finomításokat szorgalmazott, amelyek az érvényes előírások teljes körű és következetes betartására ösztönöznek. Az ajánlások közül nem egy - így a bírálati eljárásra, a szempontrendszerre vonatkozó javaslat - már beépült a törvénybe. Érdemi változást azonban csakis a társadalmi-gazdasági-politikai érdekharmonizáció javulásától várhatunk, amikor majd kevesebben tekintik a közbeszerzést szükséges rossznak, a döntési szabadság korlátjának, és ezért kevesebben is kerülik meg a törvényi előírásokat - mutat rá Báger Gusztáv.
Utal arra: a korrupciós kockázatok mérséklésének akadálya, hogy az üzleti titok mindeddig szinte bástyaként áll az ellenőrzés útjába. A költségvetési és nonprofit szféra intézményei a közösségi szolgáltatások mind nagyobb körét vásárolták meg a magánszektortól, és a gazdasági fellendüléssel növekvő mértékű infrastrukturális beruházásokra került sor. Mindeközben azonban a pénzügyi ellenőrzés a közbeszerzést kiíró állami szerveknél mindent, a pályázóknál, a közreműködő vállalkozóknál viszont lényegében semmit sem vizsgálhatott. Ráadásul 2000-2001-ben számos területet kivontak a pénzügyi ellenőrzés hatásköréből.
E körben a korrupció újabb és rohamosan növekvő veszélyét hordozza a robbanásszerűen szaporodó civil szervezetek tevékenysége. A mintegy hatvanezer szervezet fele megannyi különböző közösségi szolgáltatást lát el anélkül, hogy az erre kapott pénzügyi források rendeltetésszerű felhasználása, szabályossága, hatékonysága figyelemmel kísérhető lenne.
A politikai pártok működéséről szóló törvény a maga korában előremutató volt és segítette a politikai intézményrendszer pénzügyi finanszírozásának átláthatóságát. A számvevőszéki vizsgálatok ugyanakkor rámutattak a törvény előírásainak fokozatos elavultságára csakúgy, mint az országgyűlési és helyhatósági választások pénzügyeit szabályozó normák hibáira is. A korrupciós kockázatok elsősorban a magánszektor támogató szerepének korlátozott átláthatóságából és technikai-szabályozási hiányosságokból adódnak. Ezeket a kockázatokat - az ÁSZ kezdeményezéseire is figyelemmel - összegzi a 2001 márciusában elfogadott korrupcióellenes kormányzati stratégia, amely megkívánja a pártok vagyonának és anyagi támogatásának hatékonyabb ellenőrzését.
A jelenlegi ellenőrzési felhatalmazásokkal átláthatatlan, úgynevezett szürkezóna alakult ki a politikai pártok körül. Sem a számvevőszéknek és így a parlamentnek, sem a közvéleménynek nincs áttekintése a pártok gazdálkodásának szélesebb, a törvény hatálya alá nem tartozó vetületeiről. A pénzügyi elszámolás technikai szabályai sem teljesen egyértelműek. A pártok által alapított gazdasági társaságok és partnereik működésének folyamatai átláthatatlanok és szabályozatlanok. A lobbitörvény hiánya nagymértékben ludas abban, hogy a demokratikus intézményrendszeren belül e terület látszik korrupciós szempontból a legsérülékenyebbnek. Politikai mérlegelést igénylő, a demokrácia működését érintő elvi kérdés, hogy e magántársaságok is - amennyiben költségvetési támogatást használnak fel - váljanak a parlament ellenőrző szerepét megtestesítő számvevőszéki vizsgálatok alanyává. Ideje lenne egyszer tüzetesen megvizsgálni, hogy a választások évében mibe kerül a pártok működése - fejti ki Báger Gusztáv.
A belső ellenőrzés megfelelő működtetése a korrupció megelőzésének egyik legfontosabb eszköze. A politikai rendszerváltást követően Magyarországon válságos helyzetbe került a belső vizsgálat korábban kiépített rendszere. Az új piacgazdasági körülményeknek megfelelő kiépítése azonban még a lehetőségeknél is lassabban és nagy színvonalbeli hiányosságokkal történt meg. Mindez ma is jelentős korrupciós veszélyeket rejt. Ráadásul a köz- és magánszféra kibontakozó együttműködése, nem mindenben átlátható kapcsolata miatt új kockázatok is megjelennek. Így elsősorban a vállalati és az önkormányzati területeken új jelenség, hogy a belső ellenőrzés kiépítése helyett e feladatra olyan külső könyvvizsgáló cégeket kérnek fel, amelyek utóbb az érintett szervezet pénzügyi beszámolóinak, gazdasági eredményeinek ellenőrzését is elvégzik. Ez óhatatlanul függőséghez, összefonódáshoz vezet, amelynek kiiktatása szabályozási, összeférhetetlenségi konzekvenciákat igényel.
A professzor hangsúlyozza: a mindenre kiterjedő kontroll - különösen, ha a tapasztalatok hasznosítása, a korrupciós cselekmények tűrése vagy tolerálása politikai hatalmi érdekek mentén alakul - keveset segít a visszaélések elleni küzdelemben. Rávilágít arra is: a felelős, szakszerű és etikus vezetői magatartást, valamint a tágabban értelmezett - a vezetés döntés-előkészítő munkáját segítő - modern belső ellenőrzést nem helyettesíthetik a külső kontrollok.
A nemzetközi megítélés is része a gazdasági érdekek érvényesítésének. A nemzeti érdekek ellen hat, ha egy ország irányító elitje rövid távú belpolitikai érdekeinek, választási céljainak engedve önmagáról a valóságosnál és lehetőségeinél rosszabb kép kialakítását engedi meg, nem méri fel, hogy milyen súlyos - tőkeáramlási, kereskedelmi, államháztartási, hitelfelvételi - következményei vannak, ha egy országot a korrupció által erősen fertőzött társadalmak közé sorolnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.