Egyenlőtlenségek a dialízisellátásban
Hazánkban a dialízisszolgáltatások 90 százalékát már magáncégek végzik. Az elmúlt 14 évben ezek 12 milliárd forintot fektettek be új dialízisközpontok építésébe, illetve a meglévők bővítésébe és korszerűsítésébe. E jelentős beruházásoknak köszönhető, hogy Magyarországon napjainkban senkinek sem kell meghalnia azért, mert nem jut időben vesepótló kezeléshez, miként ez a 80-as évek végén még gyakran előfordult. Az 1. számú táblázatunk az egymillió lakosra jutó krónikus, vesepótló kezelésre szoruló betegek számát mutatja.
Számításba véve a művesekezelést igénylők számának évi 7-9 százalékos növekedését, az adatok egybevetése alapján nyilvánvaló, hogy Magyarországon további kapacitásbővítésre van szükség annak érdekében, hogy a dialízisre szoruló betegeket el tudjuk látni.
Szintén tanulságos a jelenlegi kapacitáshelyzet elemzése, ugyanis az országon belül intézkedést sürgető egyenetlenségek mutatkoznak (2. számú táblázat).
Az adatokat vizsgálva megfigyelhető, hogy a művesekezelés iránti igény régiónként különböző. Vannak olyan megyék (például Borsod, Szabolcs), ahol már most lényegesen magasabb az egymillió lakosra jutó kezelt betegek aránya az országos átlagnál. A kezelésre szoruló betegszám évi 7-9 százalékos emelkedése mellett a jó technikai feltételek és a minőségi kezelés eredményeként a dializált betegek lényegesen tovább és jobb minőségben élnek, mint korábban. Olyan megyék is vannak (Győr-Moson-Sopron), ahol a betegszám évi 1-2 százalékkal nő.
A régiók közötti komoly eltérések több okkal magyarázhatók. A vesebetegség regionálisan változó jelentkezése többek között feltétlenül összefügg a lakosság élet- és munkakörülményeivel, egészségkultúrájával, valamint a különböző idült vesebetegségre hajlamosító primer betegségek (diabétesz, magas vérnyomás stb.) előfordulásával.
Ugyancsak fontos szerepe van a komplex nefrológiai betegellátásnak, amely a szakrendelés, a fekvőbeteg-osztály és a művesekezelés (gépi vagy hasi) egységét jelenti. Az ilyen típusú betegellátás nyilvánvalóan magasabb színvonalú, segíti a páciens és a kezelőszemélyzet (orvos, nővér, dietetikus) optimális együttműködését, biztosítja a megnyugtató betegkövetést. Így lényegesen nagyobb az esély a vesebetegségek hatékony megelőzésére is. A vesebetegek felkutatásával és időben elkezdett nefrológiai gondozásával egyrészt megakadályozható az idült vesebetegségek kialakulása, másrészt lényegesen lassítható a progresszió. Szakmai evidencia, hogy ilyen módon késleltethető a végstádiumú veseelégtelenség kifejlődése, azaz jelentősen visszaszorítható a dialízisre szorulók aránya.
Ezzel együtt a művese-ellátottság említett kapacitáshiányát indokolt lenne minél hamarabb a valós igényeknek megfelelően kielégíteni, a megfelelő betegellátás, az utazási távolságok csökkentése és az éjszakai műszakok elkerülése érdekében. Szigorúan kell számolni a realitásokkal, hiszen egy Budapesten éjszakai műszakban kezelt betegnek nem mondhatjuk, hogy ezentúl járjon a soproni dialízisközpontba, mert ott most több a hely, és tudják délután fogadni. A heti háromszor négyórás kezelés és az utazási idő az ilyen "átcsoportosításokat" eleve kizárja. A téma kapcsán feltétlenül említést kell tennünk a nagyobb beruházást nem igénylő vesepótló kezelési módról a hasi dialízisről (CAPD). Jelenleg a világ vesebetegeinek 11 százalékát kezelik ezzel a módszerrel. Különböző szakmai és egyéb okok miatt azonban a betegeknek mindössze 25-30 százaléka alkalmas erre. Hazánkban az utóbbi három év során nőtt a CAPD-vel kezeltek száma, de még nem éri el a 10 százalékot.
A tapasztalatok szerint egy új dialízisközpont létrehozása a befogadással, tervezéssel, kivitelezéssel, a szükséges engedélyek beszerzésével együtt legalább két évet igényel.
A fejlesztés szempontjából "legégetőbb" a közép-magyarországi régió (Budapest és Pest megye), ahol a megalapozott döntések elősegítése érdekében a Magyar Nephrologiai Társaság égisze alatt már 2001-ben megalakult a Budapesti és Pest megyei Nephrologiai Tanácsadó Testület. A felmérő- és elemzőmunka eredményeként a szakemberek letették a fejlesztésre vonatkozó javaslataikat.
