Lesz majd miért ünnepelni?
A hazai dzsesszélet színe-java hallható neves külföldi vendégekkel a szeptember 26-27-i Budapest Jazz Fesztivál több helyszínén, a ferencvárosi Zsil utcánál található Közraktár sátorban és a tőszomszédságában horgonyzó Európa hajón, valamint a Ráday utcában. A fesztivált a Budapest Music Center (BMC) vezetője, Gőz László harsonás szervezi a ferencvárosi önkormányzat, a főváros kulturális bizottsága, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) és az Előadói Jogvédő Iroda támogatásával. Horváth Kornél ütős a közelgő fesztivál sajtótájékoztatóján jelentette be: az idei és a jövő év új korszak kezdetét jelenti.
Horváth Kornél indítványára a Magyar Jazz Szövetség vezetői kiváló zenészekkel együtt már másfél éve dolgoznak a szakma támogatását célzó koncepción, a tárgyalások az NKÖM képviselőivel már fél éve folynak, és rendkívül biztatóak - mondta el lapunk kérdésére László Attila, a Magyar Jazz Szövetség elnöke. A tárgyalásokon részt vett Babos Gyula, Borbély Mihály, Dés László, Horváth Kornél, László Attila és Szakcsi Lakatos Béla, valamint Gyimesi László. Mivel a dzsessz improvizatív kortárs zeneművészetként napjaink kortárs zenei kultúrájának szerves része, ezért ennek megfelelően kellene beépülnie a magyar nemzeti zenekultúra támogatási rendszerébe, ezzel is közelítve az európai gyakorlathoz. Tőlünk nyugatabbra ugyanis a dzsessz mint kreatív műfaj egyenrangú a klasszikus zenével.
A kulturális tárca már az idén is adott egyenként kétmillió forintos támogatást a balatonboglári, a debreceni és a székesfehérvári fesztiválhoz, a Budapest Jazz Fesztivált pedig ötmillió forinttal segítik. Amint László Attila hozzáfűzte: ennek köszönhetően a magyar fellépők végre tisztességes honoráriumot kaphatnak, gyakran előfordul ugyanis, hogy a külföldi vendégművészek magyar kollégáiknál tízszer vagy akár hússzor több pénzt vesznek fel (pedig általában így is kevesebbért jönnek el hozzánk, mint ha tőlünk nyugatabbra fogadnának el meghívást). Bár az utóbbi években nyíltak már hazánkban dzsesszklubok (a legújabb éppen a napokban, a JazzOtthon a Váci úton), de sok helyen fejenként mindössze 5000 forintért játszanak a zenészek, akiknek az egyik legfőbb gondjuk, hogy nem tudnak itthon megélni.
Pedig a legifjabbak között is akadnak káprázatos tehetségek. Oláh Cumó Árpád zongorista például a legutóbbi egy évben az Egyesült Államokban tanult a tekintélyes bostoni Berklee Col-
lege of Music meghívott növendékeként. Most a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute ösztöndíjasa, ahol minden hangszerhez egyetlen pályázót választanak ki - így lett ő az idén Herbie Hancock tanítványa. Jó volna, ha utána hazajönne, s itthon is boldogulhatna.
László Attila lapunknak elmondta: a tervek szerint a Nemzeti Kulturális Alapprogramnak már jövőre lesz külön kerete arra, hogy támogassa a magyar művészek bel- és külföldi fellépését, segítse a klubhálózat felélesztését, a fesztiválokat, valamint azt, hogy a magyar zenészek a külföldi magyar intézetek és a Hungarofest Kht. segítségével bekapcsolódhassanak az európai zenei élet végkeringésébe. Biztató jel, hogy most a műfaj egészét érintő támogatásról lehet szó. (EE-HMK)
