Tíz év: három életév nyereség
Egy ország lakosságának egészségi állapotát a korai - azaz a 65. életév betöltése előtt bekövetkezett - halálozások mértéke és haláloki struktúrája határozza meg. Hazánkban az 1-64 éves lakosság halálozása az 1970-es évek elején a férfiak és a nők esetében alig haladta meg a jelenlegi EU-tagországok átlagát. (1. ábra) Csak az évtized közepén kezdődött el a férfiak körében az a példátlan mértékű növekedés, amely párhuzamosan zajlott az uniós tagországok korai halálozási mutatóinak javulásával, s így elszakadásunk az EU-átlagtól egyre mélyült. A magyar lakosság korai halálozásának növekedése messze meghaladta a kelet-közép-európai országokban zajló hasonló változást, s így vált hazánk pozíciója ezen országok mezőnyében is egyre kedvezőtlenebbé.
1994-től a magyar férfiak korai halálozását alapvetően csökkenő trend jellemzi, de ez nem elég erőteljes ahhoz, hogy a korai halálozás relatív kockázatát jelző (hazai átlag/EU-átlag) viszonyszám értékét érdemben befolyásolja. Bár a nők korai halálozása a férfiakénál jóval kedvezőbbnek minősíthető, s az 1970-1993 közötti növekedés mértéke is lényegesen kisebb, az EU-s és a közép- és kelet-európai átlagoktól való elmaradás igen jelentős. A kedvezőtlen helyzetet jól tükrözi, hogy a születéskor várható átlagos élettartam hazánkban messze elmarad nemcsak a nyugat-európai országok, de a hasonló történelmi sorsú Cseh- és Lengyelország hasonló mutatóitól is.
A korai halálozás jellemzése szempontjából döntő fontosságú a haláloki struktúra ismerete. 1994-99 között a 25-64 éves korban bekövetkezett halálesetek 33 százalékát a férfiak esetében a keringési rendszer betegségei, 27 százalékát pedig a daganatos kórok okozták. E két vezető halál-
okot - közel azonos súllyal - az emésztőrendszer betegségei és a külső okok (balesetek, öngyilkosság stb.) követik. Nők esetében 37 százalékos részesedéssel a daganatos betegségek okozta halálozás dominál, második helyen a keringési rendszer betegségei állnak 31 százalékkal. Sorrendben ezután az emésztőrendszer betegségei és a külső okokra visszavezethető halálozás következnek.
Hangsúlyozandó az a tény, hogy a magyar férfiak és nők korai halálozását jellemző globális mutatók mögött jelentős térségi egyenlőtlenségek húzódnak meg. A keringési rendszer betegségei által okozott korai halálozást tekintve (25-64 évesek halálozása) Magyarország a kelet-közép-európai országok közül is drasztikus mértékben szakadt el a fejlett európai államoktól. Országos jelenség, hogy Budapesten, valamint a megyeszékhelyeken alacsonyabb a keringési rendszer betegségei okozta halálozás, mint a megyeszékhelyeken kívüli területeken.
A daganatos betegségek Magyarországon 2000-ben az öszszes haláleset közel egynegyedét okozták, és a haláloki sorrendben - a keringési rendszer betegségei után - a második helyet foglalták el. A rák okozta korai halálozás Magyarországon a férfiak körében több mint kétszerese, a nők esetében pedig több mint másfélszerese az EU-átlagnak. Kiváltképpen súlyos - mintegy két és félszeres - a magyar férfiak és nők halálozási veszélyeztetettsége a légcső, a hörgő és a tüdő rosszindulatú daganatai miatt, továbbá a női daganatok közül a nők halálozási többlete a méhnyakrák miatt.
Az emésztőrendszeri betegségek miatti haláloki csoportban 1995-ben a halálozás relatív kockázata Magyarországon 7,4-szerese (férfiak), illetve 6,2-szerese (nők) volt az európai uniós átlagnak. Ez a helyzet a hazai krónikus májbetegségek miatti korai halálozás gyakoriságának az 1970-es években kezdődött - Európa-szerte példátlan - drasztikus növekedése révén állt elő. A férfiak körében az emésztőrendszeri halálesetek kétharmadáért az alkoholos májbetegség és májzsugor volt felelős.
A keringési rendszer betegségei szerteágazó csoportjának három meghatározó jelentőségű területe a szívinfarktus, a magas vérnyomás és a szélütés. A szívinfarktus terén a legveszélyeztetettebb területeken a 45-64 éves korosztályban az életükben legalább egyszer szívrohamon átesett lakosok aránya csaknem eléri a 3 (férfiak), illetve meghaladja az 1 százalékot (nők).
A magas vérnyomás az ország északkeleti-délnyugati tengelye mentén fekvő megyékben a leggyakoribb, ami leginkább a 15-44 és 45-64 éves férfi és női korcsoportokban szembetűnő. A magas vérnyomásban szenvedők aránya már a 45-64 éves korcsoportban is magas, a legnagyobb gyakorisággal bíró megyék esetében a férfilakosság közel harmadát, míg a nők legalább harmadát érinti a betegség. A 65 éves és idősebbek körében már a lakosság legalább fele e betegségben szenved.
A szélütésen életükben legalább egyszer átesett lakosok arányának földrajzi eloszlása az ország északkeleti-délnyugati tengelye mentén élők fokozott veszélyeztetettségét mutatja a 45-64 éves férfiak esetében, a legveszélyeztetettebb részeken meghaladva a 6 százalékot. A nőknél a fiatalabb korosztályban a keleti megyék, míg az idősebb korcsoportokban a nyugati megyék lakosai veszélyeztetettebbek. A fiatal és a középkorosztályban a megyeszékhelyek, míg az idős korcsoport esetében a megyeszékhelyeken kívüli területeken élők kedvezőbb mutatói a jellemzők. Budapesten belül - minden betegség esetében - a pesti kerületekben élők fokozott veszélyeztetettsége érvényesül.
A férfiak esetében a legnagyobb gyakorisággal (mintegy 8000 új eset 2000-ben) a tápcsatorna-, és a légzőszervi daganatok (csaknem 7000 eset) fordulnak elő. A nők bejelentett daganatos megbetegedései között az első és második helyet a tápcsatorna daganatai (6626 eset) és az emlőrák (6189 eset) foglalják el, míg az egyéb női daganatok - a női nemi szervek rákjai - a 3. helyen szerepelnek (4140 eset). A nemzeti rákregiszter eddigi adatait alapul véve, a szűrési programokba bevonható és a szűrés során felismerhető daganatos megbetegedések becsült részaránya a hazai rákos megbetegedések mintegy 23 százalékát teszi ki.
Az emésztőrendszeri betegségek gyakorisága - akárcsak az általuk okozott halálozás - a vidéki településeken, a megyeszékhelyeken és a fővárosban, azaz az eltérő szociális, gazdasági és kulturális sajátosságú lakóhelyeken élő népesség körében szembetűnően különböző.
A dohányzási szokások elemzése szerint a felnőtt nők több mint 25, a férfiak 40 százaléka dohányzik, a többség napi rendszerességgel. A nők mindössze 3, a férfiak 2,5 százaléka alkalmi dohányos. A dohányosok aránya a fiatalok, a naponta legalább 20 szál cigarettát elszívók aránya a középkorúak körében a legmagasabb. A fiatal nők körében a jelenleg dohányzók aránya lényegesen meghaladja a középkorúak körében tapasztaltakat. A legalább érettségivel rendelkezők körében a rendszeres dohányzás esélye mintegy 70 százalékkal alacsonyabb, mint a legfeljebb nyolc általánost végzettek körében, s a jobb anyagi helyzetben lévők körében konzisztensen alacsonyabb a rendszeres dohányosok aránya.
A fiatal és középkorú magyar férfiak közel ötöde nagyivó. A nem nagyivó alkoholfogyasztók többsége a nők esetében a ritkán ivók, a férfiak esetében a mértékletes fogyasztók közé tartozik
(2. ábra). A dohányzáshoz hasonlóan szembetűnő az idős és a középkorú, illetve fiatal nők körében az alkoholt soha nem fogyasztók gyakorisága közötti 30-40 százalékos különbség.
A fizikai inaktivitás a magyar lakosság körében jelentős gyakoriságú: a fiatal- és középkorúak harmadát jellemzi, de a fiatal nők további harmada s a férfiak ötöde is csak ritkábban mint hetente végez testmozgást. A 34 évnél idősebb magyar lakosság több mint fele, míg a fiatal nők 22, a fiatal férfiak 42 százalék túlsúlyos vagy elhízott. Az idősek körében magasabb a túlsúlyosság vagy elhízás esélye. A legalább érettségivel rendelkező nők körében a túlsúlyosság vagy elhízás esélye 20-30 százalékkal alacsonyabb, mint az érettségivel nem rendelkezők körében. A testtömeg és az anyagi helyzet kapcsolata a fejlődő államokra jellemző képet mutatja férfiak körében: a leggazdagabbak körében az elhízás esélye a legszegényebbekhez viszonyítva 2,5-szeres. A nőknél az anyagi helyzet és a testtömeg kapcsolata nem jelentős (3. ábra).
Megállapítható, hogy a kedvezőtlen halálozási és megbetegedési mutatókat részben a lakosság kedvezőtlen egészség-magatartása magyarázza. A fiatalok és középkorúak körében nagyon magas a rendszeres dohányosok, a nagyivók, a túlsúlyosak, az elhízottak, a fizikailag inaktívak aránya. Elmondható, hogy Magyarország lakosságának egészségi állapota nemzetközi összevetésben rendkívül rossz.
A kormány az elmúlt évtizedek kedvezőtlen népegészségügyi folyamataira tekintettel kiemelt jelentőséget tulajdonít a népegészségügyi helyzet gyökeres javításának, és megalapozottnak tartja azt a lakossági elvárást, hogy a magyar népesség születéskor várható élettartama közelítsen az Európai Unió országainak átlagához. Az egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja célja, hogy tíz év távlatában legyen három évvel hoszszabb a születéskor várható élettartam Magyarországon mindkét nem esetében.
A program prioritásai megválasztásánál elsősorban a lakosság egészségi állapotának legsúlyosabb gondjaiból indult ki. Kiemelt szempont a társadalmilag hátrányos helyzetű csoportok esélyeinek javítása. Tekintettel voltak a program kidolgozói a hazai és nemzetközi tapasztalatokra, a kivitelezés lehetőségeire és a költséghatékonyságra.
A program tizenkilenc cselekvési irányt jelöl meg a következő évtizedre, ezek között az egyik kiemelkedő jelentőségű a daganatos megbetegedések visszaszorítása, illetve a népegészségügyi szűrővizsgálatok kiterjesztése. Az emlő- és a méhnyakrák az elkerülhető halálokok körébe tartozik, ugyanis korai, még tünetmentes állapotban szűrővizsgálattal felismerhető, és időben alkalmazott kezelésével teljes gyógyulás érhető el.
A KSH adatai szerint Magyarországon 2001-ben 2342 nő halt meg emlőrák következtében; az emlőrák miatti összes halálozás 42 százaléka 64 év alatt következett be. Ezzel 2000-ben hazánk az európai országok sorrendjében a 4. helyet foglalta el, 2001-ben pedig a 3. helyet. Patológiai adatok szerint a 10 mm-nél nem nagyobb átmérőjű, tehát a tapinthatóság határán belüli elsődleges daganatos gócok mellett is már mintegy 15-20 százalékos valószínűséggel vannak áttétek. Az áttétek gyakorisága az ennél nagyobb gócok esetében sokkal nagyobb, az ennél kisebb gócok esetében jelentősen kisebb lehet. A szűrővizsgálat tulajdonképpeni célja tehát nem egyszerűen az emlődaganatok kimutatása, hanem a még nem tapintható tumorok felkutatása az emlőkben. Ennek csakis a mammográfiás vizsgálat tud megfelelni.
Magyarországon a szervezett emlőszűrés a népegészségügyi program keretében indult el 2001-ben. A behívó-visszahívó rendszer során azokat a 45-65 év közötti egészséges nőket szólítjuk meg, akik a megelőző két évben nem voltak mammográfiás vizsgálaton, nem volt korábban emlőben kialakult daganatos betegségük. Ez Magyarországon 1,37 millió nőt érintő kétéves ciklusokban zajlik. Korábban, a nyolcvanas évek közepén, világbanki projekt keretében végeztek több megyére kiterjedő szervezett emlőszűrést. Ennek tapasztalatait felhasználva építették ki a jelenlegi rendszert.
Pályázat útján kiválasztották azt a 35 szolgáltatót, akik számára mind technikailag, mind a humán erőforrást tekintve alkalmasak a szervezett lakossági mammográfiás szűrővizsgálat végzésére; vállalják a területi ellátás érdekében rájuk rótt kötelezettségeket, a megkövetelt magas minőségi követelmények teljesítését, a kiszűrtek követését, a betegirányítást, valamint együttműködnek az ÁNTSZ keretében létrehozott informatikai és menedzsmentstruktúrával.
Méhnyakszűrés igénybevételére a lakosságnak eddig is volt lehetősége, de szeptember végétől - a népegészségügyi program keretében - megújul és szervezetté válik. A korábbi, nem szervezett formában zajló méhnyakszűrés lehetőségével csupán a nők 20-30 százaléka él, akik elsősorban a magasabban iskolázott társadalmi rétegből kerülnek ki.
Az érintetteknek meghívólevelet küldünk ki. A nemzetközi, szervezett szűrővizsgálatok eredményeit, gyakorlatát, és a hivatalos ajánlásokat is nézve a méhnyakszűrő vizsgálat a betegség szempontjából veszélyeztetett lakosság számára (25-65 év), háromévente történik.
A szűrővizsgálat fájdalommentes, és mintegy 5-10 perc alatt elvégezhető; térítésmentes, mert a költségeket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fedezi. A magánrendelésen végzett szűrővizsgálat költségeit az OEP csak abban az esetben téríti meg, ha az orvossal szűrővizsgálatok végzésére szóló szerződést kötött. A szűrőprogram sikerességét a szűrővizsgálat térítésmentessége mellett az útiköltség térítése is elősegíti.
A fájdalommentes szűrővizsgálattal felismerhetők a méhnyak olyan rendellenességei is, amelyek tüneteket és panaszokat még egyáltalán nem okoznak, ám belőlük - akár sok-sok évvel később - méhnyakrák alakulhatna ki, amelynek Magyarországon még napjainkban is évente mintegy 500 asszony esik áldozatul. Ezek a korai rendellenességek meggyógyíthatók, és ilyen módon megelőzhető a méhnyakrák kialakulása. A szűrővizsgálat nem kötelező, azonban mindenkinek saját érdeke, hogy éljen a felkínált lehetőséggel, és keresse azt a biztonságot, amelyet a nőgyógyászati szűrővizsgálat nyújt. A népegészségügyi program keretében felkínált szűrővizsgálat csak a méhnyakrák megelőzését szolgálja, és nem teszi feleslegessé az olyan rendszeres, teljes körű nőgyógyászati szakorvosi vizsgálatot, amely alkalmas más nőgyógyászati rendellenességek felismerésére és kezelésére is.
