További tervek az önkéntes tartalékos rendszerre

A vártnál lassabban halad az önkéntes tartalékos rendszer kiépítése, mivel a jelentkezők nagy része visszalép, tartva munkahe-lyének elvesztésétől - tudta meg lapunk. Az önkéntes tartalékos jogviszonyról egy 2002. áprilisi HM-rendelet rendelkezik, s tavaly novemberben meg is kezdődött a toborzás, ám jelenleg jelentős lemaradás tapasztalható a tervekhez képest. A HM tájékoztatása szerint a toborzás megkezdése után hamarosan ötszáz fő jelentkezését regisztrálták, ennek ellenére a mai napig mindössze 91-gyel kötöttek szerződést, holott a tervek szerint 2006-ig mintegy 3000-3500 önkéntes tartalékosra lenne szükség.

A jelenlegi tartalékos rendszert felváltó önkéntes tartalékos szolgálat keretében a tiszteknek legalább öt, míg a tiszthelyetteseknek legalább két évre kell szerződést aláírni. A szerződéskötést követő egy éven belül huszonöt napos kiképzésen vesznek részt, majd évente 15 nap szolgálatot vállalnak. A kiképzésre csak olyan személyek jelentkezhetnek, akik korábban már hivatásos vagy szerződéses katonaként szolgáltak. A jelentkezőknek a szolgálatot éves rendes - vagy fizetés nélküli - szabadságuk terhére kell vállalniuk. Eredetileg az önkéntes tartalékos szolgálat vonzerejének növelését várták a külföldi szolgálat lehetőségétől, ám a külföldi szolgálatot teljesítőkről szóló rendeleteket nem módosították. Így ma csak hivatásos és szerződéses katonák jelentkezhetnek külföldi missziókba, s csak arra van lehetőség, hogy az önkéntes tartalékos kérje, a misszió idejére vegyék szerződéses állományba, ám ez a munkahely feladásával járna.

Márpedig a toborzást éppen a munkahely elvesztésétől való félelem nehezíti meg leginkább. A program kidolgozói azt hitték, a munka törvénykönyve elég biztonságot nyújt a munkavállalóknak, miszerint a katonai szolgálat ideje alatt és azt követően harminc napig nem lehet felmondani. Mégis nagyon kevesen merik az évenkénti bevonulással állásukat kockáztatni. A program kidolgozói abban is jelentősen elszámították magukat akkor, mikor azt hitték, lesznek olyan jelentkezők is, akik éves szabadságuk terhére vállalják a bevonulásokat.

A probléma megoldása érdekében a HM azt tervezi, hogy egyfajta kompenzációs rendszert dolgoznak ki, adó- és járulékkedvezmények formájában, amelyeket azok a munkáltatók vehetnének igénybe, akik hajlandóak önkéntes tartalékos szolgálatot vállalókat foglalkoztatni. Ugyanis az önkéntesek megfelelő létszámának biztosításához elengedhetetlen, hogy az egyébként civil munkahelyeken dolgozó tartalékosok munkaadói hozzájáruljanak ahhoz, hogy alkalmazottaikat minden évben több hétig nélkülözni tudják a katonai kiképzés miatt. A tárca tájékoztatása szerint a munkaadói támogatások kidolgozására több minisztérium bevonására van szükség, és a folyamat évekig eltarthat.

A védelmi felülvizsgálat sem segítette a tartalékosok toborzását abból a szempontból, hogy az új struktúrát nem ismerték előre az alakulatok, ezért sok helyen eddig nem is kerestek tartalékosokat. Így ma mindössze öt alakulathoz lehet jelentkezni tartalékos szolgálatra.

Gondot jelent továbbá, hogy a jelentkezők nagy része magasabb rendfokozatú, mint amilyenre szükség van. A jelenleg hatályos szabályozás csak az egy rendfokozattal alacsonyabb beosztásba történő kinevezést engedélyezi. Ennek orvoslása érdekében várhatóan módosítják a vonatkozó rendeletet, hogy a viselt és a rendszeresített rendfokozat között két grádus eltérésre is lehetőség legyen. A rendszer vonzóbbá tétele érdekében felmerült a jelenlegi juttatások körének, így a honvéd egészségügyi szolgáltatások igénybe vehetőségének bővítése.

A HM szakértői szerint a nehézségek ellenére sem kérdéses azonban, hogy az önkéntes tartalékos szolgálat bevezetésére szükség volt. Ezt részben az indokolta, hogy a rendszerváltás óta egyre rövidebbé vált a katonai szolgálati idő, és a jogszabályok is egyre inkább korlátozták a tartalékosok behívásának lehetőségét, továbbá az érintettek is egyre kevésbé tettek eleget az újabb és újabb behívásoknak. Ezer tartalékos behívásához négyezer főt kellett az utóbbi években kiértesíteni, mivel nagy részük kérelmet adott be a szolgálat alóli felmentés érdekében. Ráadásul ezek elbírálása további adminisztrációs, ezáltal anyagi terhet jelent a honvédségnek. Emellett a NATO-együttműködés keretében felajánlott erőknek esetenként külföldön kell fegyveres feladatokat ellátniuk, azonban békeidőben a tartalékosok csak önálló jelentkezés alapján vezényelhetők az országon kívülre.

Az önkéntes tartalékos rendszer létrehozásának másik indoka, hogy a professzionális haderőre való átállás után a tartalékosak is csak önkéntesek lehetnek. A jelenlegi problémák egy része éppen azért alakulhatott ki, mert az önkéntes tartalékos rendszerre vonatkozó tervek kidolgozását még 1998-ban, a hadkötelezettség keretei között kezdték meg. A nemzetközi tapasztalatok tükrében egyébként nem meglepő, hogy a rendszer bevezetése nem zökkenőmentes, így például az Amerikai Egyesült Államokban már 1973-ra létrehozták az önkéntes haderőt, ám ennek tartalékos rendszere csak egy bő évtizeddel később, a nyolcvanas évek derekára vált valóban működőképessé.