Egyedül, partneri viszony nélkül nem megy
Az idei nyáron a költségvetés nehéz helyzetéből adódóan olyan szituáció alakult ki a gyógyszerpiacon, melyet krízisként is aposztrofálhatnánk. Az évente jelentkező finanszírozási, gyógyszerár-támogatási problémák újabb és újabb kérdéseket vetnek fel az ellentmondásos helyzetben. Az előző kormányzati ciklus alatt aláírt, a gyártók és a kormányzat közötti "megállapodás" be nem tartása után, az átmeneti finanszírozás bevezetésére tett kormányjavaslat teljes körű visszautasítása indította el a - reményeim szerint utolsó (?) - lavinát a gyógyszerpiacon. Mit tettünk mi, gyártók? Bizonyítottuk kompromisszumkészségünket, fizetjük a betegek megfelelő mértékű és így biztonságos gyógyszerellátásához szükséges társadalombiztosítási keret egy részét.
A Richter Gedeon Rt. számára a globális támogatásvolumen- (gtv-) rendszer év végéig előreláthatólag 400-600 millió forint visszafizetést jelent, melyet igazságtalannak és indokolatlannak érzünk, hiszen a kassza túllépése nem a Richter által forgalmazott készítmények miatt következik be, sőt, a társaság készítményei legtöbb esetben költségmegtakarítást eredményeznek. A cégek gesztusértékű megnyilvánulása azonban csak egyszeri megoldást jelent, ugyanis a gyártók és forgalmazók egyértelmű álláspontja az, hogy a jelenlegi gtv-rendszer a jövőben semmiképpen sem elfogadható, az csupán átmeneti jelleggel működhet.
A terápia lehetőségeinek bővülése, az évente 6-10 százalékkal növekvő gyógyszerkínálat világszerte komoly terheket ró a biztosítókra, az országok költségvetési kereteire. Meggyőződésem, a társadalombiztosítási keret betartását célzó intézkedések akkor bizonyulnak hatékonynak, ha a túllépéseket kiváltó valódi okokat feltárjuk, és megfelelő intézkedésekkel stabilizáljuk a gyógyszerpiacot.
A hazai gyógyszerpiac szereplői között a Richter Gedeon Rt. vezetősége is régóta szorgalmazza a támogatási rendszer konszenzuson alapuló átláthatóvá tételét és a jogkövető magatartást mind a hatóságok, mind a piaci szereplők részéről, most különösen, hogy az "ad hoc" kialakított visszatérítési rendszer alkalmi megoldásként se ismétlődhessen meg.
A hazai gyógyszeres terápia szereplőinek - orvosok és gyógyszerészek kamarája, gyártói és nagykereskedelmi szövetségek - együttes álláspontja kialakításában a következő fő szempontokat kívánjuk hangsúlyozni.
Egyrészt transzparens, konszenzuson alapuló támogatási rendszerre van szükség. Másik szempont, hogy a hatóság (OGYI) által megállapított egyenértékűség legyen kötelező a referenciatermék és fix csoport tagjai között, hiszen ez a helyettesíthetőség előfeltétele. Itt szeretném megjegyezni, hogy a minőségbeli és hatékonyságbeli különbség kérdése egyenértékű készítmények esetében az EU-ban és az USA-ban már régóta fel sem merül. Tudni kell továbbá, hogy a gyógyszerár-támogatásra fordítandó jövő évi kassza kb. 40 milliárd forinttal kisebb, mint a jövő évi tényleges felhasználás, így a helyzet kritikus, éppen ezért az érdemi tárgyalásoknak minél hamarabb el kell kezdődniük egy előzetes ütemterv alapján. A betegek és a tb-kassza betarthatósága érdekében a tárgyalásokba be kell vonni valamennyi érintett érdek-képviseleti szervezetet, akik a korszerű és biztonságos terápiák nyújtásában érintettek. A gyártók és forgalmazók egyértelmű álláspontja az, hogy a jelenlegi gtv-rendszer semmiképpen nem elfogadható.
A hazai gyártók korszerű és költséghatékony terápiákkal, készítményekkel járulnak hozzá a betegek ellátásának biztosításához, ezt a jövőben is biztosítani képesek, azonban emellett szükséges a jelenlegi ártámogatási rendszer finanszírozási szempontból történő felülvizsgálata a kassza jövő évi betarthatósága érdekében. Mind az orvos-gyógyszerész szakmának, mind pedig a betegeknek meg kell érteniük azt, hogy a gyógyszer érték, melyet egyre drágábban lehet csak előállítani. (Nem egy országban, például Angliában van példa a receptdíj intézményének működésére.)
Külön kívánom kiemelni a szakmai protokollok kidolgozásának fontosságát. Emellett azonban a korrekt ellenőrzés is lényeges, mivel meggyőződésem, hogy azon egyéneket, akik nem tartják be a törvényi előírásokat és etikai normákat, szankcionálni kell, mert máskülönben ezen ügyek indokolatlanul rossz fényt vetnek az orvos- és gyógyszerészszakmára. Ez mindenképpen káros, már csak azért is, mert az, hogy a magyar egészségügy működik, elsősorban az orvosok és ápolónők áldozatos munkájának köszönhető, valamint a hazai oktatás és képzés világviszonylatban is kiemelkedő színvonalának.
Reményem szerint a támogatáspolitika kialakításában, a keret meghatározásában érvényesülnek a javaslataink, mert ezek mind a betegellátásban, mind a gyógyszeres terápiát biztosító piaci szereplők számára a megoldást és megnyugvást jelentenék. Egy biztos: egy mindenki számára elfogadható támogatási rendszer kialakítása a kormányzat és a gyártók, forgalmazók közti partneri viszony hiányában nem képzelhető el.
A szerző a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója
