Gyógyszerpiaci változások és a gyógyítás

A tárca elszánt a gyógyszerár-támogatási rendszer átalakítására, amely garantálja az átláthatóságot. A gyógyszerellátó rendszer előtt álló feladatok közül kiemelkedő fontosságú az Európai Unióhoz való csatlakozás. A jogi szabályozás - ezen belül a gyógyszernek minősülő termékek köre és az e termékekkel szemben támasztott egységes követelményrendszer - biztosítja, hogy a gyógyszerek a "világpremierrel egy időben" hazánkban is megjelenjenek. A gyógyszerek törzskönyvezése, forgalomba hozatalának engedélyezése lehetőséget teremt ugyan a gyógyszertári forgalmazás megkezdésére, azonban nem jelenti automatikusan azt is, hogy a társadalombiztosítás támogatni is fogja a készítményeket.

A gyógyszerek közfinanszírozásának alapjául elfogadott árát és a tb-támogatás mértékét - az EU transzparencia-irányelvének szabályait figyelembe vevő - eljárás során határozzák meg.

A közvetlen gyógyszerellátó tevékenység területén a betegek/fogyasztók biztonságának maximális garantálása mellett felül kell vizsgálni az állami szabályozást. Át kell tekinteni és módosítani szükséges a földrajzilag elszigetelt gyógyszertárakra, a gyógyszertári ügyeletre, a kiskereskedelmi árrésre, a kiszerelt gyógyszerkészítmények betegérdekből történő bonthatóságára, az olcsóbb gyógyszerekkel való helyettesíthetőségre, a gyógyszertári gyógyszerkészítésre vonatkozó szabályokat.

Jövő évtől a gyógyszerek is az áfás termékek közé kerülnek, az alkalmazandó adókulcs mértéke 5 százalék. A 2004. évi költségvetés tervezésekor a beteg ellátási érdekeit és a nemzetgazdaság teherbíró képességét egyszerre kellett figyelembe vennünk. Tudomásul kell venni, hogy nincs mód a gyógyszerek árának emelésére vonatkozó gyártói elképzelések teljes körű teljesítésére. A támogatások összege az elmúlt másfél évben mintegy 50 százalékkal emelkedett, ez a növekedés fenntarthatatlan.

Az előző kormány a gyógyszerek támogatására 2002. évre 153 milliárd forintot tervezett, amely előirányzat nem fedezte a várható kiadásokat, mivel eleve a 2001. évi támogatás tényleges összege már 175, 5 milliárd forint volt. A jelenlegi kormány a hivatalba lépése után 46 milliárd forinttal emelte meg a gyógyszertámogatás előirányzatát. Az év végén újabb 10 milliárd forinttal egészült ki a gyógyszerkassza, amely 2002-re öszszességében 209 milliárd forintra nőtt.

2003-ban a gyógyszertámogatásra fordított költségvetési előirányzat 217 milliárd forint volt, amelyet a kormány először 25 milliárd forinttal egészített ki, majd ez év szeptember 1-jétől annak érdekében, hogy a betegek gyógyszerellátásra fordított terhei ne növekedjenek, befagyasztotta a támogatásokat, s a kasszatúllépés gyógyszergyártói finanszírozását rendelte el. Így ez évben a gyógyszerár-támogatásra 242 milliárd forintot költ az OEP. A gyógyszerre fordított lakossági kiadások ütemének mérséklése érdekében tett intézkedések azonban nem érintik a szabadáras gyógyszerek árát, amelyek nőttek, mivel egyes gyógyszergyártók sajnos nem gyakoroltak kellő önmérsékletet.

A gyógyszerellátás és ezen belül a társadalombiztosítási támogatási rendszer olyan jogi és intézményi feltételeinek megteremtése a célunk, amely - figyelembe véve az EU jogharmonizációs feltételeit is - garantálni képes az átláthatóság követelményeit kielégítő döntéshozatali és eljárási gyakorlat működését, a szabályozás hatékonyságát. Vagyis a gyógyszertámogatásra rendelkezésre álló pénzügyi keretet úgy használjuk fel, hogy abból össztársadalmi szinten a lehető legnagyobb egészségnyereséget lehessen elérni. Ennek érdekében követnünk kell az Európai Unió tagországainak a gyógyszerek támogatásával kapcsolatos azon gyakorlatát, amely az állami kiadások és a gyártói, orvosi igények között feszülő ellentétek feloldására, enyhítésére szolgálnak.

A gyógyszer-támogatási rendszer megújításának fő irányaival kapcsolatban elszántak vagyunk, a vita csak a részletekről szólhat. A rendszer működésére vonatkozó szabályok módosítása érdekében az új normák megalkotása előtt szükségesnek tartjuk a szakmai egyeztetések lefolytatását. Különösen fontos ez a terápiás gyakorlatot érintő területeken, ahol az orvosszakmai kérdésekben hozott döntések a betegellátást közvetlenül befolyásolják.

Minden erővel azon leszünk, hogy az orvos gyógyítótevékenysége során nagyobb figyelmet fordítson arra, hogy valóban a megfelelő gyógyszert írja fel. A terápia meghatározásakor, az egészségnyereség érdekében, a beteg lehető leggyorsabb és leghatékonyabb gyógyulását segítő megoldást válassza, kerülje a "...no, ezt is próbáljuk meg" gyakorlatot.

A gyógyszerellátás területén a valós betegérdekeket szolgáló javaslatoknak kívánunk előnyt biztosítani. A "betegérdek" hangzatos szlogenje, vagy a gyógyulni kívánó beteg mögé búvó egyéni és csoportérdekek érvényesítése ellen küzdeni fogunk.