Mennyibe kerül egy ember élete?
A 2003-as évben átlagosan 24 ezer forintot költ majd a társadalombiztosítás egy állampolgárának gyógyszerére. Ez nagyjából megegyezik egy átlagos kosztüm vagy egy közepes hét végi bevásárlás árával valamelyik nagyáruházban. Sok-e egy magyar állampolgár éves gyógyszerfelhasználásáért 24 000 forint?
Mennyi gyógyszert lehet megvenni a társadalombiztosítás gyógyszerekre szánt keretéből? 2002-ben megközelítőleg 330 millió, 2003 első felében 163 millió doboz gyógyszert váltottak ki az emberek. Ma Magyarországon megközelítőleg 10 000-féle gyógyszerkiszerelés van forgalomban. Ezek között a gyógyszerek között vannak olyanok, amiket az ötvenes években fedeztek fel, és található két évvel ezelőtt regisztrált sikertermék is. Sajnálatos tény, hogy míg az újítást, az innovációt minden iparágban várják és elvárják a gyártóktól, addig a gyógyszeripar által kifejlesztett új termékekre a finanszírozásért felelősök csak mint potenciális többletkiadásra tekintenek. Egy frissen törzskönyvezett eredeti készítménynek a támogatott gyógyszerek közé történő bevonására nagyon gyakran két vagy akár több évet is kell várni. Kár, hiszen a modern és innovatív gyógyszereknek nagyon sokat köszönhet az emberiség és az egyén. Ma már mindenki természetesnek tekinti és szerencsére tekintheti, hogy az antibiotiku-moknak és a védőoltásoknak köszönhetően senkinek nem kell meghalnia tbc-ben, tüdőgyulladásban, difteriában, himlőben, influenzában, amik milliók életét oltották ki, még a huszadik század elején is. A gyógyszeripari újítások következtében persze újabb kiadások nehezednek a társadalombiztosításra, hiszen az emberek tovább élnek, ennek következtében egyre nagyobb számban jelentkeznek a krónikus betegségek. Az innovatív gyógyszergyártók többsége ma már ezekre összpontosítja figyelmét, ezeken a terápiás területeken jelentkezik újabb kezelési lehetőségekkel. Akárcsak a cipőnek, a kenyérnek, a mobiltelefonnak, a legújabb medicináknak is költsége, tőkemegtérülési igénye és ára van. Amit az emberiség ezért cserébe kap, az a hosszabb és jobb minőségű élet.
Az elmúlt harminc évben a halálozási arány 40 százalékkal csökkent Európában. Ezt örömmel vesszük tudomásul, mert miközben telefonálunk, autót vezetünk, könyvet vásárolunk, szülői értekezletre megyünk, muszáj élni, és ha ez így van, akkor önző módon szeretnénk jó közérzetben élni. Az átlagéletkor Európában ma közel nyolcvan év, ami a huszadik század elején 55 volt. Ma egy ötvenöt éves ember fiatal, tele ambíciókkal, feladatokkal. Ugyanakkor ötvenöt éves kor után egyre gyakrabban jelennek meg állandósuló egészségügyi problémák, úgynevezett krónikus betegségek. Ezek leküzdésére ma már vannak eszközök, közöttük a gyógyszeres terápiák. A gyógyszeripar tőkeigényes ágazat, a kutatás-fejlesztés, a gyártás komoly költségekkel jár. A költségmegtérülési igényt és a tőkemegtérülési igényt a gazdaság szereplői szerencsére életünk egyetlen fogyasztási cikke esetében sem kérdőjelezik meg. Azonban a gyógyszerek és az egészségügyi szolgáltatások áráról beszélni ma nálunk tapintatlanságnak számít, a megtérülési igény pedig egyenesen erkölcstelenség. Divatossá vált ellenségnek beállítani azokat, akik azt feltételezik, hogy az emberek a számukra legdrágább kincsükért a biztosítási rendszereken keresztül meg akarják fizetni az azt megillető árat. Az innovatív gyógyszerek finanszírozásának elodázása vagy elutasítása nem csupán a gyógyszerek lehetséges használóira nézve kedvezőtlen, de makrogazdasági szempontból sem ésszerű stratégia. A gazdaságilag fejlettnek tekinthető országokban az új gyógyszerek által kínált jobb hatékonyságból és/vagy jobb mellékhatásprofilból adódó megtakarítások sokszorosan felülmúlják a kiadási többlet költségeit.
