CÉL program az élet meghosszabbításáért
A halálokok több mint 50 százalékában a kardiovaszkuláris (szív-ér rendszeri) betegségek vádolhatók, és mivel ez az arány a nők esetében közelebb jár a 60 százalékhoz, ezért Európában a magas rizikójú, "betegebbnek" minősíthető országok közé tartozunk. A már a köznyelvben is elterjedt rizikófaktor elnevezés Kanneltől származik, aki egy amerikai kisváros, Framingham közel teljes lakosságának rizikófelmérésével és követésével tette híressé önmagát, valamint a Framingham-vizsgálatot, amely az egész világ számára releváns adatokat szolgáltatott a kardiovaszkuláris rizikóhelyzet felméréséhez, és a teendők megfogalmazásához.
Az Egyesült Államokban a National Cholesterol Education Program (nemzeti koleszterinoktató program) irányelveit már három alkalommal közzétették. Az Európai Kardiológus (szívgyógyász) Társaság az Európai Atherosclerosis (érelmeszesedés) és Hipertónia (magas vérnyomás) Társasággal karöltve először 1994-ben, majd 2003-ban más társaságokkal szövetkezve alakította ki a legfontosabb rizikófaktorokkal kapcsolatos álláspontját, azok felismerése és a teendők meghatározása céljából.
A legfontosabb rizikófaktorok a koleszterin, a magas vérnyomás, a dohányzás, a cukorbetegség, a kövérség és a kardiovaszkuláris betegségek családi öröklődése. Már ebből is látni, hogy az orvostudomány több szakágának együttes kezdeményezése szükséges az egységes és hatékony fellépéshez. 2000-ben a Magyar Kardiológusok Társasága, az 1998-as európai ajánlásokat alapul véve, nyolc orvostársaság képviselőivel egyeztetve megjelentette ajánlásait. A Magyar Atherosclerosis Társaság elnöksége kezdeményezte az irányelvek aktualizálását és harmonizálását az újabb eredmények és nemzetközi ajánlások tükrében, adaptálva a hazai súlyos kardiovaszkuláris helyzethez.
2003. november 3-án kilenc hazai orvostársaság (Magyar Kardiológusok Társasága, Magyar Atherosclerosis Társaság, Magyar Diabetes Társaság, Magyar Élettani Társaság, Magyar Hypertonia Társaság, Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság, Magyar Stroke Társaság, Magyar Elhízástudományi Társaság és Magyar Belgyógyász Társaság) a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége szervezésében konferenciát (terápiás konszenzus konferencia) rendezett a témában, és az eredményes előkészítő munkát követően számos hazai szaklapban megjelentette egyeztetett ajánlásait. Az ajánlások lényege, hogy meghatározza az egyes betegségcsoportok rizikóhelyzetet jelentő adatait, az elérendő laboratóriumi és klinikai célokat az egyes rizikócsoportokon belül (pl. koleszterin, vércukor, testsúly, vérnyomás), egyben megfogalmazza az azok eléréséhez szükséges kezelési teendőket is.
A puding próbája az evés - és ez ebben az esetben is igaz. Hiába áll rendelkezésünkre a fenti egyeztetett és tömören megfogalmazott ajánláscsokor, hogyha a mindennapi gyakorlatunkban nem alkalmazzuk, és nem e szerint határozzuk meg prevenciós és terápiás teendőinket. A hétköznapi betegellátás gyakorlatában való alkalmazáshoz akar új lendületet adni egy új kezdeményezés, mely a CÉL program nevet viseli. Mivel a vér koleszterinszintje döntő jelentőséggel bír, a program teljes címe: Célok és Értékek a Lipidterápiában (CÉL). A Magyar Atherosclerosis Társaság, a Magyar Kardiológusok Társasága és a Magyar Belgyógyász Társaság kezdeményezésére és szervezésében 500 háziorvos bevonásával tudatos rizikóhelyzet-meghatározási oktatóprogram indul. A háziorvosok számítógépes segítséggel meghatározzák a betegek kardiovaszkuláris rizikóhelyzetét, és azonnal kijelölik a megelőzéshez vagy kezeléshez szükséges teendőket (életmód-változtatás, diétás, szükség esetén gyógyszeres kezelés). Egy speciális táblázat egyszerű és gyors kitöltését követően számítógépükbe az adatokat elmentik. A cél, hogy minél gyorsabban, egyszerűbben és minél tudatosabban vonjanak be betegeket a programba. Egyben ők is mintegy "hozzászoknak" ahhoz, hogy sokrétű tevékenységük közepette koncentráljanak egy adott beteg kardiovaszkuláris helyzetének felmérésére. A program elindítói nem gondolják úgy, hogy eddig nem történt meg a rizikóhelyzet felmérése, azonban nem egységes elvek és ajánlások szerint, és talán nem minden esetben.
A programot négy országos vezető mellett 18 megyei koordinátor fogja össze, akik maguk választják ki a programba bekapcsolódó orvosokat, melyek közül az első 500 háziorvos kerül be a folyamatba. A program az egészségügyi ellátást nem terheli, többletköltséget nem jelent, ugyanakkor azok az orvosok, akik szakmailag magasabb színvonalat nyújtanak, a Magyar Atherosclerosis Társaság támogatásában részesülnek, mely a háziorvosi rendelő felszereltségének javításához járul hozzá. Az elvégzendő feladat nem jelent többletterhelést a háziorvos részére sem, hiszen a cél éppen az, hogy mindennapi rutinmunkáját gyorsítsa és egyszerűsítse. A program márciusában indult, és kiértékelése a negyedik negyedévben történik.
Már fél évszázada tudjuk, hogy a mozgásszegény életmód, a dohányzás, a stressz és a kövérség jelentősen fokozza az érelmeszesedés folyamatát, növeli a szívinfarktus és a stroke (agytrombózis, agyvérzés) esélyét. Talán kevesen tudják, hogy már tizenéves korban megindul az érelmeszesedés, és 40-50 éves korban még a látszólag jó egészségi állapotban lévőkben is felgyorsul ez a folyamat. Nem elegendő leszoknunk a dohányzásról és rendszeres testmozgást végeznünk. Pontosan ismernünk kell a kardiovaszkuláris rizikóhoz leginkább hozzájáruló laboratóriumi adatainkat is. A koleszterinszint, a vérnyomás és a vércukorszint ajánlások szerinti beállítása akár 30-40 százalékkal, de a többszörös és súlyos rizikófaktorokkal rendelkezők esetében még ennél is nagyobb arányban csökkenti a szívinfarktus és az agyi történések kockázatát. Mivel a rizikófaktorok egy része genetikailag erősen meghatározott, ezért még az ideális testsúlyú, magát egészségesnek érző emberek esetében is pontosan meg kell határoznunk a fenti paramétereket ahhoz, hogy az ajánlások szerinti teendők bevezetésével esetleg évtizedekkel meghosszabbíthassuk életüket. A CÉL program jelentős segítséget nyújt a mindennapos orvoslásban a rizikóhelyzet felismeréséhez, a teendők gyors meghatározásához.
Az elmúlt 2-3 évben lelassult a kardiovaszkuláris betegségek megjelenése, megtorpant, talán valamelyest csökkent is az általuk okozott halálesetek száma. Most kell tudatosan, társadalmi méretekben cselekednünk, hogy tudományos megalapozottsággal tovább javíthassunk ezen a helyzeten, és hazánkban is meghosszabbodjon az ember egészségben eltöltött élete.
Forduljunk a CÉLegyenesbe!
