Szőlő és bor származási bizonyítványa
Új rendelet szabályozza a szőlő és bor származási bizonyítványainak kiadását. A közelmúltban hatályba lépett előírások értelmében a szőlő és a bor származási bizonyítványát a hegybíró, illetve a hegyközségi tanács titkára adja ki. A kérelemhez mellékelni kell a mázsa-, a felvásárlási jegyet vagy átvételi elismervényt, illetve a termelő nyilatkozatát, hogy a szőlőt maga dolgozza fel. Ezek hiányában nem adható ki a bizonyítvány. A kérelmet a szüret befejezését követő nyolc napon belül, de legkésőbb november 30-ig - kivételesen, például jégborra alkalmas szőlő szüretelése esetén azon túl - kell benyújtani. A szőlő származási bizonyítványa három eredeti példányban vehető át. Az első a feldolgozóé, illetve a szőlőtermelőé, amelynek alapján a hegybíró kiadja a bor származási bizonyítványát. A második példány - amit a pincekönyvhöz kell mellékelni - szintén a feldolgozóé, a harmadik a termelőé.
A rendelet előírja, hogy a bor származási bizonyítványán az adatok csak nyomtatott formában szerepelhetnek. Ha azok egyébként nem felelnek meg a valóságnak - vagy ha a hegyközségi tag nem tett eleget adatszolgáltatási és járulékfizetési kötelezettségének -, a bizonyítvány kiadását elutasítják.
A jogszabály kitér a másik hegyközség területéről vagy külföldről származó, illetve oda szállítandó szőlővel és borral kapcsolatos okmányokra. Így például kimondja, hogy a másik hegyközségből vagy országból szállított bort az átvételt követő 15 napon belül - a származási bizonyítvány vagy a szállítólevél bemutatásával - be kell jelenteni a borászati üzem helye szerint illetékes hegybírónak. A nem hazai szőlőből készült bor származási bizonyítványát ugyancsak a hegybíró állítja ki a szőlő szállítási okmánya alapján.
A szőlő származási bizonyítványát a hegybírónak, a feldolgozónak és a szőlőtermelőnek öt évig kell megőriznie. A borét csatolni kell a forgalombahozatali engedélykérelemhez. Enélkül nem adható ki az engedély. (MK 2004/75. sz.)
