Gyurcsány elemez: nem lesz a baloldal vezére - vagy mégis?

Gyurcsány Ferenc hétvégi blogbejegyzésében azzal foglalkozik, hogy sokan a baloldal Orbánjának tartják, ám ő nem kívánja ezt a szerepet felvállalni. A kormányfő azt tartja vezérnek, "akinek hatalmát nem szabályozza és korlátozza demokratikus ellensúlyok sokasága, aki csaknem osztatlanul tartja kézben a szervezeti, személyi, politikai hatalmat, akinek vezető szerepét a demokratikus versengés keretei között felmutatott teljesítmény helyett a kiválasztottá magasztosulás és a tömeggé homogenizálódó támogatók tagolatlan lelki igénye alapozza meg." A demokratikus politikai vezető különbözik ettől.
"A demokratikus pártnak vezetője van, a vezérnek meg a tekintélyt nemcsak eltűrő, de igénylő pártja is. A vezető alá-, a vezér fölérendelt. A vezér pártjába befelé és belülről építkezik, ezért falakat emel pártja és a külvilág közé; a vezető nyitni és integrálni próbál, ezért nem falakat emel, hanem a partnerek függetlenségét is őrző kapcsolatokat építve, újra és újra megpróbál kilépni a pártszervezet hatalmi és politikai aurájából" - írja Gyurcsány.  
A miniszterelnök minielemzése szerint a rendszerváltás során kialakult instabil pártstruktúra miatt jöhet létre olyan helyzet, amelyben megteremtődhet egy vezérelvű párt és szerep lehetősége. "A pártokat kialakulatlan belső normák, vegyes és ellentmondásos politikai kultúra, instabil belső hatalmi viszonyok jellemezték. Ha úgy tetszik alacsony önvédelmi képességgel, immunrendszerrel. Ez alól, megint csak érthető okok miatt, egyedül az MSZP volt kivétel."
Gyurcsán szerint a magyar pártok előtt három út állt:
"Az első, az erős demokratikus norma- és akaratképzés, és az erre támaszkodó szervezetépítés lassú és fáradságos útja. A folyamat nem kockázatmentes: könnyen előállhat egy nem kívánt jelenség, melynek során a belső küzdelmekben alulmaradók elhagyják a pártot, elindulnak a kilépések, dezintegrálódik a párt. Az MSZP-n kívül mindegyik párt szembenézett ezzel a problémával. Ez a  folyamat végzetessé válva a párt eljelentéktelenedéséhez, eltűnéséhez vezethet. Ez a második lehetséges kimenet. A harmadik, hogy megjelenik egy nem demokratikus szerkezetű összetartó abroncs, a vezérelv. Én azt gondolom tehát, hogy nem a vezér teremti a pártját, hanem a demokratikus belső érés és megerősödés hosszú útját választani nem merő, nem kívánó párt teremti vezérét, amelyhez persze kell egy, a vezéri szerepre vállalkozó, esetleg abban örömét és elégedettségét megtaláló vezető is.
Tehát a vezér a pártból, és a párt által dominált közéleti szegmens belső akaratából születik. A vezér - némileg paradox módon, a kölcsönhatások eredményeként - a párt belső demokráciahiányának egyszerre oka és következménye is."
Gyurcsány nem akarja beazonosítani, hogy melyik magyar párt melyik fentebbi utat járta be, helyette inkább két okot mond, amiért ő nem lehet, nem lesz a baloldal vezére. Az egyik az, hogy szerinte az MSZP demokratikus meggyőződésű párt, "belül tagolt szervezet, döntési mechanizmusaiban súlyok és ellensúlyok bonyolult rendszerével. Nem tökéletes párt, de demokratikus, minden kétséget kizáróan." A kormányfő úgy véli, hogy ez a tényező a legfontosabb, ez garancia arra, hogy nem "hódíthatja meg" senki a pártot.
De kitér saját szerepére, szerepfelfogására is: hétköznapi emberként tekint magára. "Különleges, csak rám jellemző, engem mások fölé emelő rendkívüli képességek nélkül. Van, amiben tehetséget mutatok, másban közepes vagyok, vagy még az sem. Nem kokettálok a kiválasztottság mítoszával, a küldetéses szereppel. Választott vagyok és leváltható. Addig vagyok vezető, amíg sikeres vagyok. Aztán lemond az ember, vagy leváltják. Mert nem rendkívüli, nem pótolhatatlan. És ezt sem én nem hiszem, sem a pártom."
Kumin Ferenc politológus az InfoRádióban ennek ellenére - talán, mert nem olvassa a miniszterelnöki blogot - úgy vélekedett, hogy Gyurcsány Ferenc bizonyos fokig már mostanra már vezérré vált. Ez eddig az MSZP-ben nem fordult elő, de a jelenség kedvez a baloldalnak. (amoba.hu - VGO)