Már nem hallgat a főblogger: Gyurcsány a vita tárgyáról ír

Ismét érdemi bejegyzést írt blogjába a kormányfő. Gyurcsány Ferenc elsőként megköszönte, hogy olvasói tudomásul vették az egyhetes hallgatást, majd kifejtette, hogy az őszödi beszéde kapcsán kibontakozó vita szerinte három dologról szól.

Elsőként arról, hogy "ki kormányozzon, kinek van felhatalmazása a kormányzásra, maradjon-e a kormány, illetve a kormányfő. Ebben számomra az alkotmány, a parlamentáris demokrácia szabályai az irányadók" - intéziel gyorsan a lemondására vonatkozó problémákat a miniszterelnök.

Másodsorban arról, hogy "mi legyen a viszonyunk a balatonőszödi beszédhez, ha úgy tetszik a hazugságokhoz.

A beszéd értelmezése e tekintetben nagyon világosan kétfelé válik. Az egyik a szűk értelmezés. Ennek képviselői döntően az ellenzéki pártok, de tegyük hozzá: nem csak ők, hanem azok többsége is gondolkodhat, akik a 25 perces beszédnek csak az önkényes, valakik által kivágott részeit ismerik. A szűk értelmezés nagyjából úgy szól: a miniszterelnök bevallotta, hogy hazugsággal nyert. A beismerés – ezen értelmezés szerint - kizárólag a jelenlegi kormányhoz, vagy kormányfőhöz kötődik, a beszédet ezen a ponton önmagára vonatkoztatja, és önmaga hazugságairól beszél. Aztán van a tágabb értelmezés, amely szerint a beszéd összességében és egészében a drámai monológ szokásos stílusjegyeit magán viselve – azaz érzelemdús, helyenként túlzásokba esik és egyoldalú megfogalmazásokat használ – összességében egy, a közös normakövető, normatartó, teljesítményelvű felelősségtől szabadulni és menekülni igyekvő társadalmi hazugsággal szembeni felszólalás, amelynek természetesen része volt a kormány is. Ez utóbbi értelmezést vallom magam is, és vallják a koalíció képviselői, és mint olvasom, nagyon sok író, publicista, elemző közszereplő" - írja blogjában Gyurcsány Ferenc.

A harmadik "nagy kérdés" - ahogy a miniszterelnök fogalmaz - "a stílus, a szabadszájúság, a szenvedélynek brutális nyelvi stilisztikai kivetülése. Ez azok közül is bánt, vagy bánthat nem keveseket, akik egyébként, a beszéd értelmezésében döntően az én értelmezésemhez állnak közel.

Azt is jól lehet látni a napok előrehaladtával, hogyan lesz árnyaltabb, strukturáltabb az értelmezés, hogyan bomlik ki az igazság vagy a feltételezett igazság egy-egy darabkája. És a beszéd hogyan tart aztán tükröt másoknak is. A beszéd ebben az értelemben magában hordozza a politikai szembenézés lehetőségét, hozzáteszem, hogy csak abban az esetben, ha a vita tárgya nem egyszerűen a rész, azaz a kormány és a miniszterelnök, hanem az egész, vagyis a teljes magyar politikai elit, a mögöttünk hagyott sok-sok év és szinte valamennyiünk.

Mindezzel együtt, miközben nagyon helyesen a legtöbben a holnapra és a holnaputánra gondolnak, hogy merre tovább, hallom a személyeskedő durvaságok szűnni nem akaró sorát is. Ha azt gondolják, hogy én hasonló stílusban fogok vitatkozni, akkor tévednek. Hozzáteszem: az igazán aggasztó a politikai magatartás durvasága. Az tudniillik, hogy a rendbontókkal és randalírozókkal kapcsolatba kerülő szélsőjobboldal hangulatban, stílusban, mondanivalóban megfertőzi, esetleg bekebelezi a jobbközép legnagyobb pártját. Ez hosszútávon talán a legveszélyesebb fejleménye mindannak, ami most zajlik." (amoba.hu)