Elhunyt Litván György történész

Litván György a XX. századi magyar progresszió formálója és historikusa, Jászi Oszkár és Szabó Ervin monográfusa, az 1956-os forradalom aktív részese, a forradalom eszmei-politikai örökségének következetese képviselője volt - mutatott rá az elhunyt történész munkáságát értékelve az MTA Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettese. Hozzátette: Litván György tudományos munkásságának kiemelkedő érdeme a nemzeti szempontokat a társadalmi haladással ötvöző magyar politikai és ideológiai irányzatok kutatása.

Litván György 1947-1956 között az MKP, majd az MDP tagja volt. 1954-ben csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. Aktívan részt vett a Petőfi Kör munkájában, majd a forradalom alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának és a XII. kerületi nemzeti bizottság tagja volt. A forradalom leverését követően részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom létrehozásában és annak tevékenységében. 1958-ban letartóztatták és a Mérei-perben a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult.

1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottsága alapító tagja volt. 1991-től az 1956-os Magyar Forradalom Története Dokumentációs és Kutatóintézetének igazgatója, 1995 óta az ELTE Szociológiai Intézete egyetemi tanára volt. 1999-ben nyugdíjba ment. Kutatási területéhez tartozott a század eleji magyar társadalmi és politikai gondolkodás (különösen a Jászi Oszkár vezette polgári radikálisok köre), a XIX-XX. század fordulójának demokratikus, szocialista és nemzeti mozgalmai, az 1918-as demokratikus forradalom, a két világháború közötti emigráció, a trianoni béke politikai és diplomáciai háttere.

Az 56-os intézetben folytatott kutatómunkával, a megjelent művekkel és elhangzott visszaemlékezésekkel, értékelésekkel Litván György jelentősen hozzájárult, hogy az 1956-os forradalomról és szabadságharcról végre reális értékelések és elemzések szülessenek.
(MTI)