"A 90-es évek elején Magyarország dinamikus fiatal demokrácia képét sugározta a világba. Ma egy meggyötört, zavaros arcot lát az, aki ránk tekint; ránk, egy válságból válságba bukdácsoló, vesztes országra. Azt is mondhatnám: megalázott országra. Megaláz saját kudarcunk és mások sikere. Jó lenne, ha előbb-utóbb mosolyra derülhetne ez az arc" - nyilatkozta a Hírszerzőnek a szociológus.
Arra a kérdésre, hogy a változásra lát-e esélyt, a szakember ezt mondta: "megosztottság mindenhol volt és van a világon. Voltak olyan korok és országok, ahol a szakadék a mai magyarországi szakadásnál mélyebb volt. Elég az 1920-as évek Németországára gondolnunk, vagy Franciaországra az algériai háború idején. A mi történelmünkben is voltak a mainál mélyebb szakadékok. A hajdanvolt kurucok nemcsak szavakkal ölték egymást, mint ahogy mi tesszük manapság; 1956-ban is nagyobb feszültségek robbantak ki, mint a mi mai ellentéteink. Ami persze nem azt jelenti, hogy a mai állapot ne lenne káros és szégyenteljes, és ne kellene minden erőnkkel változtatni rajta."
