Új biológiai terápia a pikkelysömör-betegségben
A megbetegedés az európai országokban az össznépesség mintegy 1,5-2 százalékát érinti, hazánkban 150-200 ezerre tehető a pikkelysömörben szenvedők száma. A súlyos eseteknél gyakran társul elhízással, cukorbetegséggel és szív-ér rendszeri betegségekkel.
Noha köztudott, hogy a pikkelysömör nem fertőző, a betegek bőr- és körömtünetei gyakran riasztók, esetenként undort keltők azok számára, akik a betegséget nem ismerik. Emiatt a pszoriásziszos betegek gyakran súlyosan izolálódnak környezetüktől, nehezebben találnak munkát, illetve az időközben kialakuló bőrtünetek miatt sokszor elvesztik a munkájukat, illetve munkaképtelenné válnak. A bőrtünetek emellett családon belüli konfliktusokhoz is vezetnek, gyakoribbak a válások is. Mindezek következtében a pszoriászisz miatti életminőség-romlás mértéke meghaladja a súlyos szív- és érrendszeri vagy cukorbetegségben szenvedőknél észlelt szintet.
Az utóbbi években a bőrgyógyászati alapkutatások rohamos fejlődésének köszönhetően sikerült azonosítani számos, a betegség kialakulására hajlamosító örökletes tényezőt, a kóros immunológiai folyamat jobb megismerése pedig lehetővé tette a korábbiaknál hatékonyabb, célzott oki kezelések bevezetését.
A pikkelysömör kezelésére helyi fény- és szisztémás terápiát alkalmazunk. A választandó stratégiát alapvetően a bőrtünetek kiterjedtsége, azok lokalizációja és jellege, illetve az egyéb kísérő tünetek (elsősorban az ízületi gyulladás) jelenléte és súlyossága határozza meg. Ezen elsődleges kritériumok mellett azonban számos további szempontot is figyelembe kell vennünk, amelyek közül a leglényegesebbek: a beteg életkora, általános egészségi állapota, kísérő betegségei és rendszeresen szedett gyógyszerei, életminőségbeli állapota és elvárásai, pszichológiai státusa, korábbi kezeléseinek eredményessége, életmódja, a választandó legoptimálisabb kezelés elérhetősége (pl. fényterápiás centrum közelsége), és nem utolsósorban a terápia költsége és a páciens anyagi lehetőségei. A pikkelysömör (hasonlóan más krónikus betegségekhez, mint pl. a diabétesz) véglegesen nem gyógyítható, de az esetek döntő többségében hatékonyan kezelhető, és csaknem minden betegnél tartós tünetmentesség érhető el.
Enyhe és közepesen súlyos pszoriászisz kezelésére leggyakrabban kortikoszteroid tartalmú kenőcsöket alkalmazunk. A helyi szteroidok a tünetek gyors javulását eredményezik, de a kezelés elhagyásakor a pszoriásziszos bőrtünetek gyors és gyakran fokozott visszatérésével, úgynevezett visszacsapási reakcióval kell számolni. Ezen túlmenően tartós lokális alkalmazásuk esetén a bőr rezisztenssé válik, és a szer elveszíti hatását, illetve számos mellékhatás (bőrelvékonyodás, értágulatok) alakulhat ki. Új terápiás lehetőség a helyi szteroidot és D-vitamin-analógot (calcipotriolt) tartalmazó kombinált készítmény alkalmazása, amelyben a szteroidok gyulladásgátló hatása összeadódik a kalcipotriolnak a hámsejtek érésére kifejtett hatásával.
A középsúlyos pikkelysömörben szenvedők többségénél elfogadható mértékű rövid távú állapotjavulás (azaz jelentős vagy teljes tünetmentesség) érhető el a helyi kezelések és a fototerápia kombinációjával. Az alkalmazott UV-sugár hullámhosszának tartományától, a fényforrás jellegétől, a fényérzékenyítő anyag esetleges alkalmazásától függően a fototerápiának számos változata létezik: szűk spektrumú UV-B, PUVA (Psoralen + UV-A) stb. A fényterápia alkalmas gyors eredmény elérésére, és viszonylag tartós tünetmentességet eredményez. Lokalizált, plakk típusú pikkelysömör kezelésére a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikáján alkalmaztak először 308 nm hullámhosszúságú XeCl excimer lézerkezelést, amely hatékonyabb, mint a korábbiakban alkalmazott UVB-terápia.
Azok számára, akiknek a bőrtünetei a helyi kezelés és a fototerápia alkalmazásával nem szűnnek meg vagy gyorsan kiújulnak, belsőleg adható készítmények állnak rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott szisztémás antipszoriatikus szerek (methotrexat, ciklosporin, acitretin) a páciensek többségénél ugyan jelentősen javítják a tüneteket, alkalmazásuknak azonban gátat szab a szisztémás toxicitásuk, amely miatt egy részüknél e kezelések nem alkalmazhatók.
A pszoriászisz kezelésében az elmúlt években bevezetett úgynevezett „biológiai terápiák” hoztak áttörést. Ezek lényege, hogy célzottan gátoljuk a betegség kialakulásáért felelős, a szervezetben termelődő anyagokat. A biológiai szerek egy az adott betegség kialakulásában kulcsfontosságú szerepet játszó, gyulladást okozó anyagok vagy sejtek működését gátolják, így megállíthatják – vagy legalább nagymértékben lassíthatják – a kóros folyamatot. Oki terápiának tekinthetők tehát – hatásosak, szelektívek és jól tolerálhatók. A célzottan ható biológiai készítmények biotechnológiai úton előállított, fehérjetermészetű gyógyszermolekulák, legtöbbször ellenanyagok, amelyekkel a betegség kialakulásáért felelős gyulladáskeltő hatású molekulákat gátoljuk.
Ezen biológiai gyógyszereket ma már széles körben alkalmazzuk az orvostudomány számos területén, így az onkológiában, a reumatológiában (pl. gyulladásos bélbetegségek, pl. a rheumatoid arthritis kezelésére), az ideggyógyászatban (pl. szklerózis multiplexben), és nemrégiben áttörést hoztak bőrgyógyászati betegségek kezelésében is. A legtöbb kórkép esetében a tumornekrózis faktor-alfa (TNF-alfa) gátlószerei állnak a terápia középpontjában. Egyes betegségek esetében döntően a TNF·-blokkoló ellenanyagok alkalmazása vált be (pl. pikkelysömör, rheumatoid arthritis), míg másoknál (pl. lupus, Sjögren-szindróma, dermatomyositis) a B-sejtek elleni terápia kecsegtet sikerrel.
A pikkelysömör biológiai terápiája a betegség patogenezisében központi szerepet betöltő mediátor fehérjék vagy az immunsejtek irányított vándorlását és/vagy aktiválódását irányító fehérjetermészetű molekulák specifikus ellenanyagokkal történő gátlását jelenti. A betegség kialakulásában központi szerepet betöltő TNF-alfa gátlására Magyarországon három készítményt törzskönyveztek, az etanerceptet, az infliximabot és az adalimumabot. E TNF-afla-gátló szerek rendkívül hatékonyan csökkentik a pikkelysömörös betegek bőrtüneteit, s ezzel együtt a javul az egészségi állapottal összefüggő életminőség. A tizenkét hetes kezelés hatására a páciensek többségénél a bőrtünetek legalább 75 százalékkal javulnak. A TNF-alfa-gátló szerek mérséklik továbbá a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladást, illetve hatékonyak a betegség komplikált formáiban is.
A biológiai terápiák ugyan nagyon eredményes kezelési módot jelentenek az olyan betegek számára, akiket a korábbi, hagyományos terápiával nem lehetett tünetmentessé tenni, ám e kezelések rendkívül költségesek, kizárólag a biológiai terápiás centrumokban rendelhetők. Csak azok részesülhetnek biológiai terápiában, akiknek az állapota a hagyományos lokális és szisztémás kezelésre nem javul, vagy azok a gyógyszerek alkalmazása számukra ellenjavallt. A Bőr- és Nemibetegségek Szakmai Kollégiumának állásfoglalása szerint a hagyományos, lokális és szisztémás kezelésekre nem vagy nehezen reagáló súlyos pszoriásziszos betegek aránya 1-5 százalékra becsülhető, ebből a körből a biológiai szerek alkalmazása évente kb. 150 betegnél lehet indokolt.
A pikkelysömört napjainkban komplex immunbetegségnek tartjuk. Az immunpatogenezis jobb megértése lehetőséget nyújtott kezelési stratégiánk racionalizálására és új terápiás eljárások kidolgozására. A biológiai terápiák az életminőséget alapvetően megváltoztató új esélyt adnak a pikkelysömörben szenvedők számára.
A szerző a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának intézetvezető egyetemi tanára, a Magyar Dermatológiai Társaság elnöke, a Magyar Bőrgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke
