BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A brit nevető harmadik?

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Váratlanul a népszerűségi lista élére került Nagy-Britanniában a Liberális Demokrata (LibDem) párt, miután a kormányfőjelöltje, Nick Clegg különösen jól szerepelt egy televíziós vitában.

Váratlanul a népszerűségi lista élére került Nagy-Britanniában a Liberális Demokrata (LibDem) párt, miután a kormányfőjelöltje, Nick Clegg különösen jól szerepelt egy televíziós vitában. A kormányzó Munkáspártot és az annak leváltására készülő konzervatívokat is maga mögé utasítva 33 százalékos volt a liberális demokraták támogatottsága egy tegnap közzétett közvélemény-kutatásban. A piac mindenesetre nem örvendezett a hír hallatán: a parlamenti felhatalmazás szétforgácsolódása miatti aggodalom következtében gyengült a font, a tízéves brit államkötvények hozama pedig megemelkedett.
Clegg kiváló szereplése a brit választási rendszer sajátosságai miatt nem jelenti azt, hogy a LibDemnek reménye lehetne a legnagyobb parlamenti frakció megalakítására a május 6-i választások után. A 33 százalékos LibDem-támogatottságot mérő YouGov közvélemény-kutató 32 százalékot „adott” a konzervatívoknak és 26 százalékot a Munkáspártnak. A YouGov számítása szerint a relatív többséggel úgynevezett „az első mindent visz” elven működő brit választási rendszerben az egyenlőtlenebb országos lefedettségű LibDem jó esetben 130-ra számíthat a 650 parlamenti helyből, ez jelenlétük közel megkétszereződését jelentené. Ezzel együtt a konzervatívok alakíthatnák meg a legnagyobb frakciót. A rendszert egyébként már többször bírálta Clegg és pártja a „torz” képviseleti arányok miatt.
A liberális demokraták megerősödésére sokan már most úgy tekintenek, mint esélyre a Munkáspárt számára a hatalomban maradáshoz. A liberálisok ideológiailag közelebb állnak a baloldalhoz, így a két párt koalíciója is könnyebben elképzelhető. Mások ugyanakkor rámutatnak, hogy ezzel a kisebb választói támogatottságú csoport vezetné az országot, ezt nehezen tudnák igazolni a liberálisok, tekintettel arra, hogy eddig az arányos népképviselet fontosságát hangoztatták.
A „kapzsi bankárok” elleni fellépés tekintetében mindenesetre meglehetősen nagy az összhang a LibDem és a Munkáspárt között, miután az utóbbi kormányfőjelöltje, Gordon Brown miniszterelnök átvette a pénzintézeti vezetők ellen alkalmazott éles retorikát Cleggtől. David Cameron, a konzervatív jelölt ugyanakkor a Munkáspárt hatalomban maradásának a veszélyét látja a liberális demokraták megerősödésében a két erő valószínűsíthető összefogása miatt.
Clegg egyelőre nem volt hajlandó messzemenő következtetéseket levonni a fejleményekből. „Nem tudom megjósolni, hogy mi fog történni, de az biztos, hogy a bevett minták, a régi, rutinszerű megoldások ideje lejárt” – fogalmazott. A hagyományosan kétpárti párviadal háromszereplőssé alakulása nem kápráztatta el a piacokat. A LibDem megerősödése miatt ugyanis még inkább patthelyzettől (hung parliament) tartanak a londoni törvényhozás alsóházában, amely veszélyeztetheti a 11,7 százalékos 2009-es deficittel küzdő költségvetés konszolidálását. Reuters, Bloomberg

„Veszélyes” statisztikákra várnak nagy-britanniában

Szinte lélegzet-visszafojtva várják a május 6-i választásra készülő pártok a brit statisztikai hivatal (ONS) pénteken nyilvánosságra kerülő előzetes adatait a GDP első negyedéves alakulásáról. Az érdeklődés nem véletlenül ilyen nagy.

A statisztikai adatok végzetes politikai következményére szolgáltat példát ugyanis az 1970-es parlamenti választás, amikor a biztosnak látszó munkáspárti győzelmet egy a voksolás előtt három nappal közzétett, túlságosan nagy külkereskedelmi hiányról szóló adat sodorta el.

A konzervatív kormányfőjelölt, Edward Heath egyszerűen a font leérté-kelésének a sürgetésével tudta megnyerni a választókat.

Sokan arra számítanak, hogy a mostani helyzetben a nagyon jó GDP-adatok megmenthetik a Munkáspártot, míg a kedvezőtlen hírek a torykat segíthetnék győzelemre.

A statisztikai adatok végzetes politikai következményére szolgáltat példát ugyanis az 1970-es parlamenti választás, amikor a biztosnak látszó munkáspárti győzelmet egy a voksolás előtt három nappal közzétett, túlságosan nagy külkereskedelmi hiányról szóló adat sodorta el.

A konzervatív kormányfőjelölt, Edward Heath egyszerűen a font leérté-kelésének a sürgetésével tudta megnyerni a választókat.

Sokan arra számítanak, hogy a mostani helyzetben a nagyon jó GDP-adatok megmenthetik a Munkáspártot, míg a kedvezőtlen hírek a torykat segíthetnék győzelemre. Brit nevető a harmadik -->

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.