Tizenhétmilliárd kellene évente

Egységes uniós szabályozást szeretne elérni Magyarország a vörösiszap-kezelésre – mondta Illés Zoltán környezetvédelmi ügyekért felelős államtitkár. Lapunknak adott interjújában arról is beszélt, hogy húszmilliárd forintból megoldhatók lennének a bel- és árvíz elleni védekezés legsürgetőbb problémái. A szocializmus idején jól működő vízügyi szervezet visszaállítását sürgeti.

- Habár ma már nem szerepel a napi hírek között, mégsem oldódott még meg a vörösiszap-katasztrófa ügye. Számos nyitott kérdés van, sokan továbbra is aggódnak. Ugyanakkor a laikus számára nem pontosan értelmezhető, hogy a Mal Zrt. megkapta az egységes környezethasználati engedélyt. Mit jelent ez?

- A próbaüzem mellett a száraztechnológia bevezetésére köteleztük a társaságot. Ezzel az eljárással a vörösiszap 13-as pH-értékét 10-re, a nedvességtartalmát pedig 75-ről 25-30 százalékra kell csökkenteni. Az iszap így nem ömölhet ki, mint az októberi katasztrófa idején. Látni kell, hogy a száraztechnológiával kezelt vörösiszap Európa más országaiban nem veszélyes anyag, akkor nálunk sem kell annak lennie. De ha mégis annak nyilvánítjuk, akkor tegyen így az egész unió. Egységes szabályozást szeretnénk elérni e téren.

- Az elmúlt hónapokban számos település neve – ár- és belvizek miatt – szinte szimbolikussá vált. Ilyen Felsőzsolca is. Milyen terveik vannak a hasonló hatású árvizek elleni hatékonyabb védekezésre?

- A Sajó és a Hernád melletti térségre 7,5 milliárd forintot szán a költségvetés. Felsőzsolca határában márciusig megépül a gát két új szakasza, és júliusig elkészül a teljes védrendszer. Nagyszerű dolog megóvni Felsőzsolcát, de Magyarország nem csak Borsod megye, a zempléni, csongrádi, vasi vagy a hajdú-bihari településeket is meg kell védenünk. S az ár- vagy belvíz problémáját helyi szinten nem lehet megoldani. Felsőzsolca esete jó példa. Megvédhetjük a települést gátakkal, de ha csak ennyit teszünk, akkor Miskolcra nyomjuk rá a vizet. Ha máshol nem tisztítják ki a csatornákat és árkokat, ha nincs mederkotrás, ha hiányoznak a gátak és a záportározók, mit sem ér a lokális védelem. Téves volt az a politikai elhatározás, hogy a döntést és a végrehajtást vigyük minél alacsonyabb szintre, s legyen önkormányzati feladat a megelőzés és a védekezés, miközben e célra sem pénzt, sem erőgépeket, sem szakembereket nem biztosítottak.

- Mi lehet a megoldás?

- A megelőzést és a védekezést visszavesszük állami feladatkörbe. A helyi érdekeket ugyan figyelembe kell venni, de ne felejtsük: nem az önkormányzat dönti el, hogy a költségvetéséből meg tudja-e építeni az 1,2 milliárdos védőgátat. Nem tudja. Sem pénze, sem gépei. A vízügy mondja meg, hogy hol, mekkora gátat kell felhúzni, és erre menynyi idő van.

- A vízügyi igazgatóságok alkalmasak erre a feladatra?

- Igen.

- Hogyan állnak munkaerővel, gépparkkal?

- Jelenleg négyezer fő tevékenykedik az irányításunk alatt. Úgy vélem, egy tízmilliós országban legalább a lakosság 0,1 százalékának, azaz tízezer embernek kellene dolgoznia ezért a célért nap mint nap. Jó hír, hogy a kormány úgy irányította a közmunkaprogramot és a forrásokat, hogy a legerősebb elem a vízügyi foglalkoztatás legyen. Ám a vízügyi igazgatóságnak saját gépekre is szüksége van. Egy ütőképes erőgépparkkal békeidőben készülhetnének a gátak, folyhatna a kotrás. Árvízi helyzetben pedig „gyors reagálású hadtestként” oda telepítenék az embereket és a technikát, ahol arra szükség van.

- Megoldaná az árvizes helyzeteket, ha több tározónk lenne?

- Biztosan. Ráadásul a száraz időszakokban lenne öntözővizünk. A tiszaroffihoz hasonló tározók építése további hasznot is hoz: munkahelyeket teremt, régiófejlesztéssel, infrastrukturális beruházásokkal jár.

- Kié lesz az új tározók terü-lete?

- A cél az, hogy ezek a földek állami tulajdonba kerüljenek. Az újabb és újabb kárpótlások során ugyanis a területek árának többszörösét fizetjük ki a gazdáknak. Csereföldet kell felajánlani a Nemzeti Földalapból vagy a terület aranykorona-értékének megfelelő összegért, esetleg kicsivel többért meg kell vásárolni a szántókat.

- Mennyi pénz kellene, hogy úrrá legyünk a belvízen?

- Egy év alatt 17 milliárd forintból lehetne befejezni a munkát. Ez nem sok. Ráadásul évente 35-40 milliárdot fizet ki a költségvetés a kármentésre, készletpótlásra és megelőzésre. Ha a költségvetés elején szerepelne húszmilliárd forint, abból megoldhatnánk a megelőzést. Persze egy országos védelmi terv 100 milliárdos tétel, de az említett 17 milliárdból a minimálterv elkészülhet, és csökkenhet a Felsőzsolcáéhoz hasonló esetek száma. A Sajón például húsz éve nem volt mederkotrás.

- Miért?

- Mert a szocializmus idején még jól működő vízgazdálkodási rendszer szétesett, a vezetők nem tudták megszervezni a munkát, vagy leosztották a feladatot, de pénzt, fegyvert, paripát nem biztosítottak hozzá. Azt gondolták, áradás legfeljebb százévente van.

- A felsőzsolcai katasztrófában komoly szerepe volt az ártérben felépített bevásárlóközpontoknak és az autópálya töltésének. El kell takarítani a víz útjából a mesterséges „duzzasztókat”?

- A konkrét esetben vizsgáljuk a lehetőségeket. A maximumterv az, hogy lebontatjuk a bevásárlóközpontot, kikotortatjuk a törmelékkel feltöltött területet. A minimumterv egy kisebb terület kimélyítése, a gát áttelepítése, a régi 3-as út pillérekre emelése. Az M30-as továbbépítéséhez is csak akkor járulok hozzá, ha az útpálya lábakra kerül.

- Ki állja a költségeket?

- A büdzsének minden árvíz két-három milliárdba kerül. Ha nem lehet lebontani azt a bevásárlóközpontot, amely az áradásért részben okolható, akkor szálljon be a védekezés költségeibe. Olyan törvényjavaslat előkészítésén dolgozunk, amely azt mondja, hogy ha valaki ártéren gazdasági, kereskedelmi, ipari tevékenységet folytat, kössön kötelező biztosítást. Létrejönne egy alap, amely finanszírozná a védekezési beruházásokat. A 3-as út pillérekre emelésének kétmilliárdos költségét is állhatnák az érintett bevásárlóközpontok.

- Az árterekre épített lakóházakat is lebontatják?

- Nem. Több tízezer ember életének megváltoztatására sem anyagilag, sem emberileg nincs mód.

- A Balaton déli partját decemberben elöntötte a víz. Még mindig tabu a tó leeresztése?

- Nem ezzel volt a gond. A Sió-zsilip mögötti szakaszon beomlott a part, s nem volt pénz a kotrásra. A pénzt biztosítottuk, a medret helyreállítják, ismét le lehet engedni a Balaton vizét, ha indokolt.

Végzettsége Üzemmérnök, vegyészmérnök, biológusmérnök

Alapító tagja a BME Zöld Körének, tagja a Duna-körnek és több környezetvédő szervezetnek

1989-től a Környezetgazdálkodási Intézet főtanácsosa, majd a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára

1994 óta a Fidesz tagja

1998-tól 2006-ig országgyűlési képviselő, a környezetvédelmi bizottság elnöke, majd alelnöke

2010-től a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára

A Közép-európai Egyetem oktatója, címzetes egyetemi docensként tanít a Szent István Egyetemen és az ELTE-n.

Végzettsége Üzemmérnök, vegyészmérnök, biológusmérnök

Alapító tagja a BME Zöld Körének, tagja a Duna-körnek és több környezetvédő szervezetnek

1989-től a Környezetgazdálkodási Intézet főtanácsosa, majd a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára

1994 óta a Fidesz tagja

1998-tól 2006-ig országgyűlési képviselő, a környezetvédelmi bizottság elnöke, majd alelnöke

2010-től a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára

A Közép-európai Egyetem oktatója, címzetes egyetemi docensként tanít a Szent István Egyetemen és az ELTE-n.-->