Mi jön a válság után?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságHavas István, az Ernst & Young vezérigazgatója
„A válság az alapkérdések tisztázására is alkalmat teremt, ami hasznos lehet a követendő üzletpolitikához. Az új irányzat az, hogy fogyasztói helyett munkaalapú társadalom legyen. Ez szimpatikus törekvés. Csakhogy a globalizáció során az emberi munkán alapuló termelői folyamatok jó részét áthelyezték a fejlődő, olcsóbb munkabérű országokba. Ez logikus is, hiszen itt, Európában úgyis inkább a nagyobb szellemi hozzáadott értéket tartalmazó, technológiaigényes folyamatokat lenne gazdaságos végezni. Jó, csakhogy mi lesz akkor az így felszabaduló tömegekkel? Ők mit csinálnak majd? Velük mit kezd a társadalom? Lehet, hogy újra kellene tanulmányozni Marxot is, hiszen ő azt tartotta a tőkés fejlődés válságának, amikor a technikai fejlődés során a tőke kiszorítja a munkát a termelésből. A XIX. században osztályharcot vizionált. A XXI. században e képet bonyolítja a globalizáció, de attól még a probléma probléma marad. A technikai fejlődés, az állandó innováció a verseny alapfeltétele, de mi lesz az emberrel, ha gépek, robotok lépnek helyükbe a termelésben?”
Havas István, az Ernst & Young vezérigazgatója „A válság az alapkérdések tisztázására is alkalmat teremt, ami hasznos lehet a követendő üzletpolitikához. Az új irányzat az, hogy fogyasztói helyett munkaalapú társadalom legyen. Ez szimpatikus törekvés. Csakhogy a globalizáció során az emberi munkán alapuló termelői folyamatok jó részét áthelyezték a fejlődő, olcsóbb munkabérű országokba. Ez logikus is, hiszen itt, Európában úgyis inkább a nagyobb szellemi hozzáadott értéket tartalmazó, technológiaigényes folyamatokat lenne gazdaságos végezni. Jó, csakhogy mi lesz akkor az így felszabaduló tömegekkel? Ők mit csinálnak majd? Velük mit kezd a társadalom? Lehet, hogy újra kellene tanulmányozni Marxot is, hiszen ő azt tartotta a tőkés fejlődés válságának, amikor a technikai fejlődés során a tőke kiszorítja a munkát a termelésből. A XIX. században osztályharcot vizionált. A XXI. században e képet bonyolítja a globalizáció, de attól még a probléma probléma marad. A technikai fejlődés, az állandó innováció a verseny alapfeltétele, de mi lesz az emberrel, ha gépek, robotok lépnek helyükbe a termelésben?” Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára „Aki egy kicsit tágabban néz körül a világban, rájön, egyáltalán nincs garancia arra, hogy az euroatlanti kulturális fölény egyértelmű lesz. Most fedezzük fel azt a tényt, amit a történészek tudtak, az európai fölény 4-500 évesnél nem idősebb. A kínaiak ma is azt mondják, ez az idő számukra csak egy epizód volt. Valamit nagyon elszúrtak, de most megint ők lesznek a világ meghatározó hatalma. Vagy igazuk van, vagy nincs, 4-500 évet nem lehet ellenőrizni. De az hamis, hogy egyértelműen euroatlanti irányba kell menniük a dolgoknak. Egészen más irány is elképzelhető.” Hankiss Elemér szociológus úgy véli, a bizonytalanság kora következik „A fogyasztói társadalom bősége sokáig ellensúlyozta a társadalmi problémákat, az ember úgy érezhette, habzsolhatja a javakat, a kereskedők, gyártók lesték a kegyeit, ezáltal újabb fogyasztásra ösztönözve. A hirdetések elfedték a megfogalmazott kételyeket: jó irányba megyünk? A válságban aztán a fogyasztás kapaszkodója is inogni kezdett. Az ember újra elbizonytalanodik: tényleg jó irányba megyünk, s nem zsákutcában vagyunk? Sok válasz van, de minden válasz »mintha« válasz. Nem valódi megoldás, csak annak látszik. Így mi, emberek nem tudjuk, mitől érezzük majd újra biztonságban magunkat, mitől lesz értelme az életünknek.” -->
