Varsó fókuszon kívül
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságKeleti partnerségi csúcstalálkozó, a hatos jogszabálycsomag elfogadása, a horvát csatlakozási szerződés aláírása. Nagyjából erre emlékezhetünk Varsó első uniós elnökségi periódusából. Ha hozzátesszük, hogy a hatos jogszabálycsomaggal kapcsolatos munka oroszlánrészét a magyar elnökség végezte el, és a horvátokkal is az első fél évben sikerült lezárni a tárgyalásokat, gyakorlatilag semmi nem marad.
Igaz, erről nem a lengyelek tehetnek, hiszen az elmélyülő euróövezeti adósságválság megoldása nem is az ő feladatuk, márpedig az unió elmúlt fél éve gyakorlatilag csak erről szólt. Hozzájárult a viszonylagos visszahúzódáshoz ugyanakkor az is, hogy Lengyelországban októberben parlamenti választásokat tartottak. Brüsszelt bizonyára megnyugtatta, hogy ennek első számú esélyese a regnáló kormánykoalíciót adó Polgári Platform és Lengyel Néppárt volt. Ám ez nem csak a folytonosság miatt volt fontos: a Kaczynski testvérek elzárkózó politikája után Donald Tusk kormánya komoly sikereket tudhatott magáénak a nemzetközi diplomácia terén. Ráadásul mindezt úgy, hogy Lengyelország a válság kitörése óta az egyik legjobban teljesítő gazdaságnak számít, pedig a kabinet – talán nem véletlenül – megvárta a régóta elodázott reformok és kiigazítások bejelentésével az újraválasztást.
Annak ellenére, hogy a lengyelek – az EU tagjai közül egyedüliként – recesszió nélkül vészelték át a 2008 óta tartó időszakot, és erre az évre is 4 százalékos GDP-bővüléssel számol a kormány, az államadósság alkotmányban is elvárt leszorítása komoly áldozatokat követel. A nyugdíjkorhatár 67 évre emelése, az agrárvállalkozók és az egyházi személyek bevonása az általános szabályok szerint adózók körébe vagy a munkáltatói tb-járulék emelése mind szükséges lépés, annál is inkább, mivel a zloty az elmúlt hónapokban több mint 10 százalékot veszített értékéből, ez önmagában is növelte az év végére 55 százalékosra szökő államadósság szintjét. Ez – és a közel 8 százalékos államháztartási hiány – sem veszi el azonban a piac bizalmát.
Persze ehhez szükség volt a lengyel kormány sokat hangoztatott európai elkötelezettségére. A közgazdászként is jelentős hírnévre szert tett pénzügyminiszter, Jacek Rostowski is komolyan vette elnökségi szerepét: úgy kért magának helyet az eurózóna-tárgyalások – amúgy Varsó számára elzárt – asztalánál, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne egy 38 milliós középhatalom számára. Ennél is fontosabb lehetett, hogy ezt nem Kaczynskiék asztalborítós taktikájával, hanem az amúgy Párizsból vagy Berlinből származó integrációs javaslatok hangos támogatásával tette. Más kérdés, Varsó mit veszített azzal, hogy a számára igazán húsba vágó kérdést, a 2013–20-as EU-büdzséről (benne az agrártámogatásokról) szóló vitát elsodorta az euróválság.
A dán elnökség (2012 első fele) céljai
l A piacok bizalmának helyreállítása felelős gazdálkodássall A növekedés élénkítése a belső piacban rejlő lehetőségek kiaknázásával
l Kétoldalú kereskedelmi egyezményekkel az unió globális szerepének erősítése
l A megújuló energiaforrások kihasználásának erősítésével „zöld” növekedés
l Biztonságos Európa a menekültpolitika és a közös külpolitika erősítésével
Gyükeri Mercédesz A dán elnökség (2012 első fele) céljai l A piacok bizalmának helyreállítása felelős gazdálkodással
l A növekedés élénkítése a belső piacban rejlő lehetőségek kiaknázásával
l Kétoldalú kereskedelmi egyezményekkel az unió globális szerepének erősítése
l A megújuló energiaforrások kihasználásának erősítésével „zöld” növekedés
l Biztonságos Európa a menekültpolitika és a közös külpolitika erősítésével-->
