Olajsokk: nem mindenki veszít a drága olajon
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz iráni konfliktus márciusban jelentős korrekciót okozott a nagy amerikai és európai részvényindexekben, a hosszú távú emelkedő trendet azonban nem törte meg. A piac látszólag egyre ellenállóbbá válik a magas olajár inflációs és monetáris következményeivel szemben. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a befektetők figyelmen kívül hagyják a kockázatokat. Inkább arról lehet szó, hogy a tőzsde egyre kevésbé önmagában az olaj árszintjét, és egyre inkább annak további változását, tartósságát, valamint jegybanki következményeit árazza.
A kérdés így nem egyszerűen az, mennyire van kiszolgáltatva a részvénypiac az olajkínálatnak és az abból fakadó inflációnak. Mert az első megközelítésben: nagyon. Közelebbről nézve azonban a különböző gazdaságok és szektorok kitettsége között jelentős eltérések vannak. Az eurózóna ipara energiaintenzív, ezért különösen érzékeny az importált energia árának ingadozására. A drágulás ugyan kedvező az energetikai vállalatoknak, az ágazatot azonban folyamatos politikai és szabályozási kockázat terheli.
A lakossági terhek mérséklésére bevezetett különadók és ársapkák könnyen korlátozhatják, hogy az energiacégek mennyit tarthatnak meg a magasabb árakból származó többletjövedelemből.
Az európai gazdaságban emellett alig találni olyan szektort, amely egyértelmű nettó nyertese lenne egyszerre a magas inflációnak és a magasabb kamatszintnek. A pénzügyi szektor első megközelítésben kedvezményezettnek tűnhet, hiszen a magasabb kamatok növelhetik a hitel- és betéti kamatok közötti marzsot.
A teljes kép mégsem ennyire egyszerű: a drágább finanszírozás gyengítheti a hitelkeresletet, miközben a lassuló gazdaság a hitelminőségre is nyomást gyakorolhat.
Európa összességében erősen kitett a geopolitikai helyzet romlásának.
Az olajár emelkedés nyertese az Egyesült Államok lehet
Az Egyesült Államokban más a képlet. Az ország nettó energiaexportőr, így az energiaszektor közvetlenül profitálhat a magasabb olajárból. A magasabb kamatkörnyezet a pénzügyi szektor egy részének is kedvezhet, miközben az erős fogyasztási hajlandóság és a feszes munkaerőpiac a belső keresleten keresztül támaszt adhat a vállalati bevételeknek. Az innovációs és technológiai szektor ezzel szemben rendszerint a vesztesek közé kerül az inflációs hatású események idején.
A magasabb kamatszint növeli a jövőbeni eredmények diszkontálásához használt rátát, ami különösen érzékenyen érinti azokat a vállalatokat, amelyek értékének jelentős része távolabbi növekedési várakozásokon alapul. A jelenlegi helyzetben azonban ezt a hatást részben ellensúlyozhatja a beruházások intenzitása, valamint a legnagyobb technológiai vállalatok jelentős készpénzállománya.
Ebből a szerkezeti különbségből érdemes kiindulni, amikor azt vizsgáljuk, milyen hatással lehet az iráni konfliktus elhúzódása a részvénypiacokra.
A piac természetesen nem magát a háborút árazza, hanem annak gazdasági és pénzügyi következményeit. A konfliktus kirobbanásakor még teljes erővel érvényesül az újdonság hatása. A korábbi várakozások rövid idő alatt érvényüket vesztik, megjelenik a pánik, az eszközárak pedig hirtelen alkalmazkodnak az új helyzethez. Ezt láthattuk 2026 márciusában is, amikor világszerte estek a részvényárfolyamok.
A tartósan magas olajár azonban idővel elveszítheti sokkszerű jellegét.
Nem csak az olaj ára számít
A piac szempontjából nemcsak az számít, hogy magas-e az olaj ára, hanem az is, hogy tovább emelkedik-e, mennyire kiszámítható a mozgása, és milyen irányba változtatja meg az inflációs és kamatvárakozásokat. Ha az olaj ára 60-ról 100 egységre ugrik, az első reakciót a hirtelen költségsokk határozza meg.
Ha azonban az ár később tartósan 100 közelében marad, de nem emelkedik tovább, a gazdaság fokozatosan alkalmazkodhat az új szinthez. A magasabb költségek beépülnek az árakba, az első inflációs hullám után pedig egyre inkább érvényesülni kezd a bázishatás.
Egy növekvő gazdaságban ezért a magas nominális olajár önmagában még nem zárja ki a részvénypiac emelkedését.
A márciusi esés után az áprilisi és májusi erősödés arra utalt, hogy a befektetők éppen ebben bíztak. A konfliktus okozta első sokk lecsenghet, az olajár stabilizálódhat, az amerikai jegybanknak pedig talán egyáltalán nem kell majd kamatot emelnie vagy legalábbis sietnie a szigorítással. Ebben az esetben a pénzügyi rendszer likviditása magas maradhatna, a gazdaság pedig folytathatná az emelkedő pályát.
Az elmúlt két hónapban azonban ismét nőtt a bizonytalanság. A felek többszöri próbálkozás ellenére sem tudtak megállapodni, ezért a piac egyre nehezebben tekintette egyszeri eseménynek a márciusi sokkot. Nem az vált problémává, hogy a konfliktus továbbra is fennáll, hanem az, hogy a lehetséges kimenetek újra és újra megváltoztak.
A piaci immunitás addig maradhat fenn, amíg az áremelkedést egyszeri, beárazható sokként lehet értelmezni.
Ha azonban a kilátások folyamatosan módosulnak, a bizonytalanság volatilitást teremt. Magas volatilitás mellett a befektetők nagyobb kockázati prémiumot követelnek, a részvényárfolyamok pedig érzékenyebben reagálnak minden új információra.
Az elhúzódó háború narratívája
Az „elhúzódó háború” narratívája mögött ezért valójában nem elsősorban az a kérdés húzódik meg, hogy tart-e még a konfliktus. Sokkal inkább az, hogy a mai hírek milyen változást jelentenek a tegnapi várakozásokhoz képest. Egy hosszú ideig fennálló, de kiszámítható helyzetet a piac bizonyos mértékig képes beárazni. A folyamatosan változó kilátásokat jóval nehezebben.
Ha a bizonytalanság nem csökken, a mostani környezet nyertes szektorai továbbra is felülteljesíthetnek.
Az Egyesült Államokban ilyen lehet:
- az energiaszektor,
- a bankszektor
- és a fogyasztás bizonyos területei.
Az európai energiacégek szintén mutathatnak defenzív tulajdonságokat, még akkor is, ha a szabályozási kockázatok korlátozzák a magasabb olajárból származó előnyeiket. A növekedési részvények, különösen a kisebb technológiai vállalatok, ezzel szemben nyomás alatt maradhatnak.
Ezek a cégek jellemzően érzékenyebbek a finanszírozási költségekre és a diszkontráta emelkedésére, ezért már a kamatemelés lehetőségének erősödése is jelentős átárazódást okozhat.
Hozzá kell tenni azt is, hogy a magas üzemanyagár csökkenti a szabadon elkölthető jövedelmet és ezen keresztül negatív hatással van a fogyasztásra általánosságban. Ugyanakkor pl. az élelmiszerek, a napi háztartási termékek vagy az egészségügyi/gyógyszeripari cikkek kereslete árrugalmatlan és bizonytalan gazdasági környezetben is stabil marad. Többek között ezen is alapul ezeknek a szektoroknak a defenzív jellege.
A teljes piaci szerkezetben egyre nagyobb szerepet játszhat a hozzászokás is. A márciusihoz hasonló volatilitás ezért – egy valóban súlyos eszkaláció kivételével – vélhetően nem tér vissza azonos formában. Ugyanaz a hír másodszor már nem feltétlenül vált ki ugyanolyan erős reakciót, különösen akkor, ha annak gazdasági következményei részben már beépültek az árfolyamokba.
A konfliktus gyors és tartós lezárása rövid távon természetesen jelentősen javítaná a piaci hangulatot. Középtávon ismét előtérbe kerülhetnének:
- az AI-ökoszisztémához kapcsolódó beruházások megtérülési várakozásai,
- a vállalati jelentések
- és az általános konjunktúramutatók.
Az emelkedés tartóssága részben attól is függene, milyen mély pesszimizmus épült be addigra az árakba.
E cikk írásakor még nem született végleges megállapodás, így ez a kérdés nyitott. A piac azonban nem feltétlenül csak a békét jutalmazná. Legalább ennyire fontos lenne számára egy olyan helyzet, amelynek következményei következetesen felmérhetők. A jelenlegi környezet legnagyobb terhe nem pusztán a magas olajár vagy a konfliktus fennállása, hanem az, hogy továbbra sem egyértélmű, melyik állapothoz kellene hozzászoknia.
A jelen írásban foglaltak nem minősíthetők befektetésre való ösztönzésnek, befektetési tanácsadásnak, értékpapír jegyzésére, vételére, eladására vonatkozó felhívásnak vagy ajánlatnak! A jelen írásban foglaltak célja kizárólag tájékoztató jellegű információk közlése a befektetőkkel és azt a Prestige Financial Zrt., az Erste Befektetési Zrt. közvetítőjeként készítette.
