Ügyesen számolt az NGM

A GDP-arányos ráta 2012 második negyedévének végén a jegybanki adatok szerint 85,3 százalék volt, 2012 végén pedig 79,0 százalék, ami valóban (majdnem) akkora javulást jelent, amennyit a tárca emleget. Az államháztartás bruttó, konszolidált, névértéken számított adóssága 2010. június végén 22 121 milliárd forint volt, 2012 végén pedig 22 373 milliárd forint, a névértéken számított adósság tehát több mint 250 milliárd forinttal emelkedett két és fél év alatt.

Az, hogy a GDP-arányos ráta javult, azzal magyarázható, hogy a 2012. második negyedévi mutató számításakor az MNB statisztikusai a 2009. harmadik negyedévtől a 2010. második negyedévig tartó időszak GDP-jével (közel 26 ezer milliárd forinttal) számoltak. Márpedig 2009 harmadik és negyedik negyedévében a GDP a válság következtében „lokális mélypontra” süllyedt, 2008 hasonló időszakaihoz viszonyítva rendre 7,6, illetve 4,4 százalékkal zsugorodott a gazdaság. 2010 elején viszont – ha csak szerény mértékben is, de – újra elindult a növekedés. A 2010. június végi 85,3 százalékos államadósság-ráta tehát részben a „bázishatásnak” tudható be.

Míg a „bázis” nagyrészt az előző kormány regnálására esik, a 85,3 százalékból több mint 2 százalékpont az áprilisi választásokon győztes kormány kommunikációjának „eredménye”. A névértéken számított adósság ugyanis 2012. március végéhez viszonyítva 1047 milliárd forinttal emelkedett, amiből 881 milliárd forint az átértékelődésből eredt: a forint gyengülése miatt a devizaadósság összege forintban számolva ennyivel nőtt. Az euró árfolyama 2010. április 1-jén 265 forint volt, június végén viszont megközelítette a 286 forintot. A forint gyengülésében kulcsszerepet játszott Kósa Lajos és Szijjártó Péter, akik június elején azzal sokkolták a piacot, hogy közel az államcsőd, Görögország sorsára juthatunk – lejtőre küldve ezzel a forintot. A 881 milliárd forintos adósságemelkedés nélkül a GDP-arányos államadósság 81,9 százalék lett volna 2010. június végén.