Számok bizonyítják: Óriási a szegénység Magyarországon
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMagyarországon a "jövedelmi szegénységi arány" a teljes lakosság körében 13,9 százalék volt, ami 1 millió 368 ezer főt jelentett – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal elemzéséből.
Háztartástípusonként vizsgálva a statisztikusok szerint megállapítható, hogy a szegények között a teljes népességen belüli arányukhoz képest felülreprezentáltak a gyermekes háztartásokban élők és az egyedül élő aktív korúak, illetve alulreprezentáltak a gyermektelen háztartásokban élők és az egyedül élő nyugdíjasok.
Az EU-27 szinten harmonizált modell szerint számított mutatók jelentős egyenlőtlenségeket jeleznek a szegények és a nem szegények között. Miközben a teljes népesség közel 58 százaléka él „dupla komfortos” (összkomfortos lakás, melyekhez kettő vagy több fürdőhelyiség tartozik) vagy összkomfortos lakásokban, addig a szegényeknek csak 27 százaléka.
A szegényeknek 40 százaléka komfortos lakásokban él (ahol a fűtés nem központi, hanem helységenkénti), miközben a nem szegényeknek 30 százaléka él ilyen lakásban. A KSH szerint ebből az következik, hogy a szegényeket nagyobb valószínűséggel találjuk a legrosszabb minőségű lakásokban. Miközben a szegények 18 százaléka él félkomfortos és 4 százaléka szükség- és egyéb lakásokban, addig ez a nem szegények körében együttvéve is kevesebb mint 5 százalék.
A lakások minőségében is hasonlóan nagyok a különbségek a szegények és a nem szegények között. Míg a teljes népesség 76 százaléka nem találkozik lakásában a vizsgált minőségi problémákkal, addig ez az arány a nem szegények esetében már 81 százalék, miközben a szegények körében csak 47 százalék – állapítja meg a KSH.
A szegények és a nem szegények lakásainak komfortosságában viszonylag nagyok a különbségek az egyes településtípusok között. A szegények közül legalább komfortos lakásban legtöbben a megyei jogú városokban (86 százalék), míg legkevesebben a községekben (59 százalék) élnek, vagyis a községekben közel háromszor akkora a relatív kockázata annak, hogy a jövedelmi szempontból szegénynek tekinthető emberek alacsony komfortfokozatú lakásban lakjanak, mint a megyei jogú városokban.
A szegénynek nem tekinthető népességet tekintve bár minden településtípusban kisebb az alacsony komfortfokozatú lakásban élők aránya, településtípus szerinti különbségek így is maradnak. A kisvárosokban több mint két és félszer nagyobb eséllyel laknak a nem szegények komfortosnál rosszabb lakásban.
A szolgáltatásokhoz való hozzáférésben a nem szegények között lényegében nincsenek különbségek, hiszen minden településtípuson alig több mint 30 százalékuk számol be arról, hogy valamely szolgáltatáshoz való hozzáférés számára nehézségekbe ütközne. Ezzel szemben a szegények 45 százaléka panaszkodik erről a megyei jogú városokban és a községekben, míg a fővárosban csak alig több mint 20 százalékuk. Vagyis a szolgáltatások esetében a településtípus csak a szegények esetében meghatározó tényező.
A szegényeket több mint négyszer akkora valószínűséggel találjuk legfeljebb félkomfortos lakásokban, mint a nem szegényeket. Közel háromszor valószínűbb, hogy lakásuk minőségével kapcsolatban hiányosságokkal szembesülnek, de csak másfélszer akkora valószínűséggel panaszkodnak lakóhelyi környezetükkel kapcsolatos problémákra, illetve valamilyen szolgáltatáshoz való nehéz hozzáférésre.
(Új cikkünk a témában: "Több a szegény Magyarországon, nőtt a szakadék a társadalmi rétegek között")
