A FIDIC az építési beruházásokban
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA FIDIC tanácsadó mérnökök nemzetközi szervezeteként 1913-ban jött létre, ám a szó egyben egy sokéves, nemzetközi gyakorlatban kipróbált szerződéses rendszert is fémjelez, amely az építési beruházások „legjobb gyakorlatát” foglalja össze.
A FIDIC szerződéses modell három úgynevezett Könyvben ismerhető meg. Elsőként az 1957-es Piros Könyv jelent meg, mely az építési munkák szerződéses feltételeit szedi rendszerbe a megrendelő által megtervezett magas és mélyépítési munkákhoz. Ezt további intenzív szerződésfejlesztési munka követte, amely még napjainkban is tart, többek között magyar mérnöki szakértelem aktív részvételével. A Sárga Könyv, amely az üzemek, telepek és tervezés-építési projektek szerződéses feltételeit tartalmazza elektromos és gépészeti létesítményekhez, valamint vállalkozó által tervezett építészeti és mérnöki létesítményekhez. Az ún. Ezüst Könyv pedig a kulcsra kész építési beruházások (tervezés, építés, üzembe helyezés) szerződéses feltételeit tartalmazza.
A FIDIC modellszerződések növekvő népszerűségének egyik oka a mintaszerződések alapelveiből és szellemiségéből fakadó, ún. „belső”, tartalmi tényező, amely jelenti többek között az építési projekt leggazdaságosabb megvalósulását segítő kockázatmegosztást úgy, hogy a kockázatot mindig az a résztvevő viselje, amelyik a legjobban tudja kezelni.
A népszerűség másik oka, a „külső” tényező pedig a nemzetközi nagyberuházásokat finanszírozó, globális pénzügyi szervezetek meggyőződése, hogy a FIDIC modellszerződések biztonságos, szabályozott és rendezett feltételrendszert biztosítanak az adott építési beruházás megvalósításához. A nemzetközi finanszírozási háttérrel megvalósuló építési beruházások esetében a FIDIC mintaszerződések szinte kötelező jelleggel alkalmazandóak a szakmai és minőségi követelmények megvalósulásának biztosítékaként.
A FIDIC szerződéses feltételek – a modellszerződések megfelelő alkalmazása, így különösen a kógens építési jogszabályokkal történő harmonizációja esetén – a megrendelő és a vállalkozó közötti korrekt kockázatviselés jól működő szerződéses rendezését teszi lehetővé.
