Pingpong a Zeneakadémián
„Az akusztikus kamarazene keretein belül, az előadás közreműködőinek és idejének virtuális többszörözésének eszközeként” írja le az egyik művében is használt, a DJ-k révén ismertté vált hangmintakészítő készüléket, vagyis a loopert. Miért van szükség ilyen szofisztikált magyarázatra?
A magyarázat az elektronikus zenéhez való speciális viszonyomban keresendő. Egyrészt az elmúlt közel száz év - hihetetlen technikai fejlődésével együtt - nem igazolta számomra, hogy az elektronikus zene képes lenne elérni az akusztikus „élő” zene érzékenységi fokát, és riasztó jelenségnek tartom a zenélés hagyományával szemben teljesen érdektelen és tudatlan computer-composerek elszaporodását. Másrészt a hangok jelenének rögzítése, és az „ember nélküli” hangkeltés lehetősége olyan új dimenziót nyitott a zenében, amit paradox módon épp azért nem értékelünk eléggé, mert teljesen a hétköznapi életünk része lett: többet hallgatunk CD-t (vagy már nem is azt), mint élő koncertet. Megpróbálom egy konkrétabb példával illusztrálni ezt az új dimenziót. Valaki énekel egy hangot - az első esetben megismétli, második esetben valaki más megpróbálja pontosan ugyanazt énekelni, harmadszor pedig elektronikusan lejátsszuk az eredeti éneklés felvételét. Számomra ez a három ismétlés három alapvetően különböző jelentésű dolog, miközben másfelől ugyanarról a hangról van szó. Magyarán esztétikai szempontból van szükségem az elektronikára.
A szokatlan kellékeknek mással pótolhatatlan zenei jelentőségük van a darabban. A tálban pattanó pingponglabda hangját egy ebédkor véletlenül fedeztem fel. Vesszen a szakmai titkok homályába, hogy miért volt nálam evés közben a sportszer... Ezután menyasszonyommal egy délutánt töltöttünk az egyik nagy lakberendezési áruházban, hogy kiválasszuk a legmegfelelőbb hangú tálakat. A vásárlók elég furcsán nézték a hangszerész-munkánkat. A hangzást egyetlen klasszikus ütőhangszeren sem lehetne pontosan reprodukálni, ráadásul a labdák lehullása nagyon jól illik a Hölderlin-vers gondolati és hangulati tartalmához. A hangszer-építést nem minden esetben én végeztem: a szerzői esten is hallható-látható furulyákra írt darabom előadásához Bali János tervezett és készített egy fantasztikus szerkezetet, amivel a darab minden egyébként utópisztikusnak tűnő kompozíciós ötletét meg tudja valósítani. Például helyenként 3-4 furulyán játszik egyszerre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.