Újabb mélyponton a magyar válogatott

Biztató évkezdet helyett ismét a kritikusok céltáblájává vált a magyar labdarúgó-válogatott, noha előzetesen kevesen tartottak attól, hogy kellemetlen meglepetést is okozhat a világranglistán 136. helyezett Kazahsztán budapesti vendégjátéka. Igaz, Elek Ákos (Kajrat Almati) és Kleinheisler László (Asztana) beszámolói alapján sejteni lehetett, hogy az utóbbi években sokat fejlődött a közép-ázsiai – szervezetileg mégis európai – ország futballja.

Noha a kazah válogatott világversenyre még soha nem jutott ki, klubcsapatai az utóbbi időben eredményesebben szerepeltek a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában, mint a magyarok. Mindebből sem következett azonban, hogy 3-2-es vendégsiker szülessen az új kapitány, a belga Georges Leekens bemutatkozásán. A magyar válogatott rendszerint 18-20 ezer néző előtt játszik a Groupama Arénában, ezúttal eleve csak feleennyien látogattak ki a mérkőzésre, kérdés, ezek után hányan tartanak ki a ma esti, Skócia elleni találkozóra.

Magasról zuhant a mélybe a nemzeti csapat, hiszen kevesebb mint két évvel a sikeres franciaországi Európa-bajnoki szereplés után kikapott Andorrától, Luxemburgtól és immár Kazahsztántól is, utóbbitól ráadásul hazai pályán.

Fájó az újabb pofon, de a Transfermarkt adatai szerint szakadéknyi különbség azért nincs a magyar és a kazah válogatott keretének értéke között: előbbit 35,2 millió euróra taksálják, utóbbit pedig 20,2 millióra. Összehasonlításképp: a soron következő Skóciánál 89,4 millió euró ez a mutató.

Az újabb blamával az is a kritikusok slágertémája, hogy a magyar NB I. száz meghatározó játékosa miért keres átlagban havi bruttó 3,5-4 millió forintot. Muszbek Mihály sportközgazdász szerint ez a bérezés Kelet-Közép-Európában a legmagasabb, de eléri az osztrák és dán szint 70-75 százalékát is, ezért ezeknek a magyar labdarúgóknak nem éri meg nyugatra szerződniük.

A teljes cikket a keddi Világgazdaságban olvashatja.