Az indítvány, amelyet a kormányzó Konzervatív Párt egyik tekintélyes alsóházi képviselője, Sir Oliver Letwin terjesztett be, gyakorlatilag kísérlet arra, hogy a parlament kivegye a kormány kezéből a Brexit-folyamat irányítását, és maga próbáljon valamilyen alternatív Brexit-forgatókönyv mögé többséget felsorakoztatni, így igyekezve kitörni a jelenlegi patthelyzetből.
Az indítvány mellett 329, ellene 302 képviselő voksolt.
A kimutatás szerint a beterjesztést 31 konzervatív képviselő is megszavazta, dacolva saját kormányával.
A kormány ellenében jóváhagyott előterjesztés egyelőre arról intézkedik, hogy a szerdai alsóházi vitanap eredeti programját megváltoztatva a képviselők úgynevezett jelzésértékű – indikatív – szavazásokkal próbálnak kiutat keresni a Brexit-folyamatban kialakult patthelyzetből, úgy, hogy különféle alternatív Brexit-változatokat vitatnak meg és szavaznak is ezekről.
Ez szinte példátlan a brit parlamentarizmus gyakorlatában, mivel rendszerint a kormány határozza meg, hogy milyen indítványokra biztosít parlamenti vitaidőt és szavazási lehetőséget.
Az indikatív szavazások célja annak kiderítése, hogy milyen indítványok elfogadásához biztosítható reális eséllyel parlamenti többség – ha sikerül egyáltalán olyan megoldást kidolgozni, amely köré konszenzus teremthető.
Fotó: AFP/PRU
Theresa May azonban már a Letwin-javaslat vitája és megszavazása előtti felszólalásában közölte, hogy ez „nem kívánatos precedens”, emellett olyan megoldásokat is eredményezhet, amelyekről például az EU még tárgyalni sem lenne hajlandó. A brit miniszterelnök kijelentette: mindezek alapján nem tud kötelezettséget vállalni arra, hogy bármely ilyen jelzésértékű szavazás eredményét a kormány ténylegesen végrehajtja.
Az indikatív képviselői szavazások valóban nem kötelezik a kormányt cselekvésre.
Hivatalosan egyelőre nem ismert, hogy a képviselők által kiharcolt szerdai vitanapon milyen alternatív Brexit-forgatókönyvek kerülhetnek napirendre, de az eddigi képviselői nyilatkozatokból következtethetően felmerülhet akár egy olyan Brexit-formula is, amely a kilépés után is vámuniós viszonyrendszerben tartaná az Egyesült Királyságot az Európai Unióval, vagy továbbra is érvényesítené az EU egységes belső piacának szabályrendszerét.
Mindez a jelenlegi uniós szabályok alapján azzal is járna, hogy a brit kormánynak változatlanul el kellene fogadnia a szabad mozgás alapelvét.
London azonban elsősorban éppen a bevándorlás feletti ellenőrzés visszaszerzésének igényével érvelve kíván kilépni az EU vámuniójából és belső piacáról is.
A londoni alsóház eddig kétszer utasította el igen jelentős – januárban 230 fős, két hete 149 fős – többséggel a kormány által az EU-val még novemberben elért Brexit-megállapodást.
A kormányzati oldal keményvonalas Brexit-tábora mindenekelőtt a megállapodás azon záradékát utasítja el, amelynek alapján az Egyesült Királyság vámuniós viszonyrendszerben maradna az EU-val, ha nem sikerülne időben megkötni egy átfogó kétoldalú kereskedelmi egyezményt.
E tartalékmegoldás (backstop) célja az, hogy ebben az esetben se kelljen visszaállítani a hosszú évek óta nem létező fizikai ellenőrzést Írország és Észak-Írország határán, amely a Brexit után az Egyesült Királyság és az EU egyetlen szárazföldi vámhatára lesz.
A kormány eredeti szándéka az volt, hogy a megállapodást kedden harmadszor is az alsóház elé terjeszti szavazásra, ez azonban nagy valószínűséggel elmarad, miután Theresa May hétfői alsóház felszólalásában kijelentette, hogy „a dolgok jelenlegi állása alapján” továbbra sincs meg a többség a házban a Brexit-egyezmény elfogadásához.
