Okosabbak lesznek azok a gyerekek, akikkel már kisbaba korukban is értelmesen beszélnek

Az ember életének első pár hónapja különösen meghatározó. A Washingtoni Egyetem kutatása szerint a gügyögés helyett sokkal jobb, ha babanyelven beszélünk a csecsemőkkel. A kísérlet kimutatta:

azok a babák, akikkel tényleges kommunikációt folytattak, gyakrabban próbálkoztak válaszadással, és ezek a gyerekek később sokkal jobb beszédkészséggel rendelkeztek

 – írja a MyMirror Magazin.

Hogyan érdemes beszélni a babákhoz?

A gyermekekre nagyon jó hatással vannak a dalocskák és a mondókák. Szakértők szerint az a helyes kommunikáció, ha 

magas hangon, lassan, a magánhangzókat nagyon elnyújtva beszélünk, ezt hívják bababeszédnek. 

Ilyenkor a kicsi koncentrál, azonban a túl gyors és határozott felnőtt beszédre ismét elveszti az érdeklődését.

A babakommunikáció általában a 14. és 18. hónap között volt a legeredményesebb. A 14. hónaptól kezdve a babák már rendszeresen használtak szavakat,

a 18. hónapra pedig mintegy száz szót is elsajátítottak. Azok a babák, akikhez a szüleik inkább csak gügyögtek, ez megállt 60 szónál 

– idézte fel a kutatást a portál.

A babanyelv univerzális

Anyanyelvétől függetlenül a világon bármelyik szülő képes a babanyelvre, ez belülről fakad, természetes módon jön, és a világon minden szülő ugyanúgy csinálja a Web Times közlése szerint. Ezt arra a közelmúltban készített kutatásra alapozzák, amelyben negyven tudós hat kontinensről, 410 szülőtől és 18 nyelven elemzett 1615 hangfelvételt. A szülők csecsemőbeszédét különböző kultúrákban, városban és vidéken, valamint egzotikus helyszíneken is vizsgálták.

Az Egyesült Királyságtól kezdve Nepálig mindenki ismeri a babanyelvet, a hangszín és a hanglejtés is hasonlít világszerte, például az altatódalok éneklése közben.

A lap azt is megjegyzi, hogy a gügyögés bár szórakoztató, de ártalmas is lehet, a baba nem érti, mi történik, vagy akár meg is ijedhet, ha túl magas, artikulálatlan hangokat hall. A kiegyensúlyozott beszédet viszont figyelemmel kíséri.

Az anyanyelv elsajátítása, a kommunikáció és a beszéd kialakulása folyamatos és ugrásszerű fejlődési menetekben zajlik, és egymást követő, megfordíthatatlan fejlődési szakaszokhoz kötött. A szakaszok univerzálisak, minden gyermekre jellemzők, nem kötődnek földrajzi területekhez, nyelvekhez, nyelvtípusokhoz – vélekedik a magyar szakirodalom.

A csecsemők egységes kifejezési formát használnak, tekintet nélkül arra, hogy az őket körülvevő felnőttek milyen nyelven beszélnek. 

A beszéd kialakulása előtti, preverbális korszaknak több olyan jelzőrendszere van, amely kifejezi a csecsemő testi és pszichés állapotát. A sírás, a hangadás, a mimika, a tekintet, a pantomimika, a gesztusok, a rámutatás, mint a nyelvfejlődés előfutárai, már a kora csecsemőkortól megfigyelhetők.

Párhuzam az állatvilág hangjaival, hogy a szülők ott is jellegzetes módon kommunikálnak a kicsinyeikkel. Felismerik az érzelmeket, és képesek információt közvetíteni, sőt bizonyos dolgokat még az emberi viselkedésből, a gesztusokból és a beszédből is megértenek.