A klímaváltozás elleni küzdelem alakulását jól szemlélteti, hogy míg korábban az erről szóló csúcstalálkozók a folyamat megállítását helyezték középpontba, most az egyiptomi Sarm es-Sejk-i találkozón már az elszenvedett veszteségek és károk kérdése is napirendre kerül.

Heavy floods hit Pakistan
Fotó: Ali Husszein / Anadolu Agency via AFP

A kérdést a fejlődő országok már a COP-találkozók kilencvenes évekbeli kezdete óta megvitatnák, ám az iparosodott országok részéről mindeddig kevés hajlandóság mutatkozott erre.

Az elmúlt időszak újabb és újabb katasztrófái – mint például a közelmúltban Pakisztánt sújtó árvíz – hatására a kérdés egyre inkább a középpontba kerül. A gazdag országok, amelyek fejlődésüket a fosszilis tüzelőanyagok intenzív használatának is köszönhetik, attól tartanak, hogy 

a kérdés megnyitásával dollármilliárdokra rúgó követelésekkel szembesülhetnek, ezért mindeddig megakadályozták a veszteségek napirendre tűzését.

A COP27-nek helyet Egyiptom külügyminisztere, Szameh Sukri elmondása szerint a mostani áttörést is azzal sikerült elérni, hogy az együttműködésre helyezik a hangsúlyt a kérdés kapcsán, nem pedig a felelősségre és a kártérítésre. Azonban a veszteségek és károk napirendre tűzése így is jelzi a szolidaritást és az empátiát az áldozatok szenvedésével. A delegáltak célja, hogy 2024-re szülessen végső döntés a kérdésben.

Az idei klímacsúcsnak a hőmérsékleti rekordok, a régóta nem látott aszályok és árvizek kifejezetten nagy súlyt adnak. A Meteorológia Világszervezet vasárnap közzétett jelentése szerint a bolygó hőmérséklete idén 1,15 fokkal lehet magasabb az iparosodás előtti átlagnál, ami klímakáoszt okozott szerte a világban. A jelentés szerint nem sikerül a hőmérséklet emelkedésének mértékét a kitűzött másfél fok alatt tartani az évszázad végére – írja a Bloomberg.

A veszteségek és károk kérdése azért is kap különösen nagy hangsúlyt, mert bár a fejlődő országok és az apró szigetek nem járultak hozzá jelentős mértékben a klímaváltozásért felelős üvegházhatású gázok kibocsátásához, azok káros hatásait a gazdag országoknál sokkal nagyobb mértékben kénytelenek elszenvedni. 

Nem csoda, hogy a vasárnap kezdődő csúcstalálkozó előtt 48 órás tárgyalás kellett a napirend kialakításához. 

Noha annak vasárnapi elfogadása diplomáciai siker, a fejlődő országok nem feltétlenül aludhatnak nyugodtan, hiszen a 2009-es tervet, amelynek értelmében a gazdag országok évi 100 milliárd dollárral segítenék a kevésbé szerencsés országokat, sosem valósították meg.